Vendég a kapunál
Dolgozom a termelést. Nem bonyolult, hogy milyen csak azt tudom mondani, hogy ez összefügg a fegyvert, és hogy a gyártást doboz található, a város szélén erdő mellett. Tehát, van egy munkaidő, hogy csapatunk balra fordul éjjel a hő a kazán, hogy az egész fűtési rendszer nem fagyott a télen. Nos, ez az idő nem vész el, ugyanakkor üzemi és őrzik üzletünkben.
Amikor befejezte a beszélgetést, én dolgoztam, és leült pihenni. Hallgasd meg - kezdte újra csengeni. Várom, mikor lesz megnyugodni, de nem - Tizenöt perc telt el, és az éjszakai látogató csenget és cseng. „Különös,” - gondoltam, és azonnal hívja leállt. Hogy őszinte legyek, féltem - megvilágított magányos lámpa a doboz, és szerte a sötét erdőben. Nem vagyok gyáva, de ezen a napon valami okból egy kicsit félek, hogy kimenjek.
Válaszul a csendet. Azt megismételte a kérdést, de a hang nem pogrubee basszus:
Ismét elhallgattatni. Fül dőlt a különbség, de nem hallott lépteket, nem lélegzik. Úgy vélem, hogy ez furcsa valahogy - miután kopog valami. És hirtelen hallottam közvetlenül a hely, ahol megnyomta a fül szerint a Vaskapu tartott valami éles. A hang ugyanaz volt, mint a „Rémálom az Elm Street”, ahol az összes Freddy Krueger kesztyű ijeszt késekkel.
És akkor tényleg megijedtem. Kezdett lenyugodni, vagyok körülvéve beton és vas, és senki sem kerül kiválasztásra nem nekem. De a félelem még mindig szörnyű volt, és úgy éreztem, hogy ő valóban ragadós - Szeretem zselé vakolt, és ez folyt át nekem lassan.
Körülbelül reggel hét megállt, kopogás perestli. Mondtam ezt a történetet, hogy a vezető és a személyzet. A főnök nézett bejegyzések megfigyelő kamerák, de senki sem kívülről nem volt - nem autó, nem emberek. De voltak nyomai a gate - oly módon, hogy még a búvárok bélyegző a sílécek vagy anélkül, télen korcsolyázni. Munkatársaink sem ekkora nincs lába.
Utána voltam szolgálatban három éjszaka, és minden alkalommal ugyanaz. Nem tetszik, hogy ez a „valaki”, hogy bárki, de nekem nem jön, se nem egy személy a csoportban nem volt csengő vagy kopogtattak az ajtók, nincs nyoma. És én csak megöli.
Most van itt az ideje 23 óra 57 perc. A hívást már cseng. És, hogy őszinte legyek, én félek a másik: mi van, ha ez a „valaki” vagy „valami”, amikor megint kérdezem, hogy ki áll a kapuban, azt mondta nekem?
Következő kripipasta nevezett idegen lányának. Előző: Tip. Vagy próbáljon szerencsét véletlen.