Read Online - Jerome Klapka Jerome
Jerome K. Jerome
Côte Dick Dankermana
Translation Alexander Popov.
Richard Dankermanom tudom még az iskolában, de hogy ez egy gyerekkori barátja, és nem tudok. Mi lehet közös a gentleman a hat mag, amely osztályok kesztyűt és kalapot és egy itatóspapír a negyedik primer, járkál rongyos kepchonke? A kapcsolat még bonyolultabb, ha egy szerencsétlen incidens történt az életében a hősöm, koy siettem énekelni versben, ami nekik, hogy a zene a saját összetételét. A szavak ott, emlékszem, a következők voltak:
Dickey, Dickey Dankerman
Lökte egy pohár a zsebében.
Részeg részeg,
Csúszdákkal összeomlott.
Szerelmes voltam; ő volt a neve, ha az emlékezetem nem csal, Naomi. Volt egy ellenállhatatlan vágyat, hogy ossza meg senkinek az érzéseit vett körül engem. Vége. Dick már megalapozta hírnevét a) béke, kész érdeklődéssel és figyelemmel, hogy hallja a kiáradása a szerelmét haver. Tudott hallgatni óra delírium, amely végzett a szerencsétlen bolond, és mellesleg néhány jegyzetek egy vastag notebook, hasonlóan a vörös bőrkötéses kötet, amelyhez beillesztett egy címkét a következő felirattal: „A könyv az emberi butaság.” Persze mindenki tudta, hogy a vallomás szolgálják őt anyag jövőbeli játszik, de a különleges értéket, amely nem kapcsolódik. - Isten legyen vele, csak hallgatni - tettem én kalapot, és elment a lakására.
Megfigyelése az illendőség, elkezdtem beszél valamilyen apróságok; Tizenöt perc beszéltünk, és ezt meg azt, és aztán egyenesen a lényegre. Élénk színek, én ábrázolják szépsége és jó természetű; kimerítése ebben a témában, azt belevetette magát a leírást a saját tapasztalat: Tévedtem, naivan azt gondolva, hogy már volt egy esélyt, hogy megtapasztalják a boldogság a szeretet; lehetetlen, hogy most nekem szeretni egy másik nőt, és azt álmodom, hogy meghaljon a nevével az ajkán, mint a. Hirtelen felállt. Úgy döntöttem, hogy ő fog hozni „Book of emberi butaság”, és megállt, ami neki időt, hogy felkészüljenek a felvétel, de az ajtóhoz ment, és kinyitotta; besurrant a szobába fekete kotische - a szépség és a mérete nem lehet leírni, nincs semmi, mint még soha nem látott. A macska egy puha dorombolás Dick ugrott térdre kényelmesen ott található, és rám meredt. Folytattam a történetet.
Néhány perccel később Dick félbeszakított:
- Azt mondta, hogy ő volt a neve Naomi. Nem hallottam jobb?
- Persze, Naomi! - Azt mondtam ... - Mi a baj ??
- Ó, semmi, - magyarázta - csak, hogy hirtelen ért néhány Enid.
Olyan volt, mintha a csoda: Enid elváltunk sok évvel ezelőtt, és én már elfelejtette. Bármi is volt, Enid szívemben mellett Naomi semmi köze összegyűjtöttem a gondolatait, és folytatta, de nem mondja ki a tucat kifejezések, mint Dick újra megállított:
- Ki Julie?
Nem voltam magam. Julia! Örökké nem fog elfelejteni! Ült a pult mögött az étteremben, ahol ebédeltem, amikor volt egy zöldfülű gyerkőc. Elvesztettem a fejem, és szinte nem jött igénylő. Emlékeztem hirtelen rekedt hangon énekelt a fülébe, meghintjük, szerelem szerenádot a simogató kéz elernyedt kifeszített számláló, és én dobták a láz.
- Tényleg azt mondta: „Julia”, vagy te viccelsz? - kérdeztem élesen.
- Julie, Julie - semmi igazán semmit sem lehet tenni - mondta szomorúan. - De sebaj, én valahogy megérteni, hogy ezek közül melyik mit gondol.
De a lelkesedés alábbhagyott. Próbáltam ventilátor a parazsat, de én csak felemelni a szemét, és egy pillantást vethessenek a fekete kotische a lángok azonnal meghalt. Eszembe jutott, hogy jártunk a konzervatóriumba: Naomi ujjai véletlenül hozzáért a kezem, majd borzongás futott végig a testén - és azt gondoltam, mi lenne, ha ez nem volt véletlen, de mi van, ha ő megszorította a kezem, kacérkodás? Emlékeztem rá, vén bolond anya - hogyan pályázati olyan jó ez grymza, de aztán támadt egy ötlete: mi van, ha ez nem egy anya, és az öregasszony csak bérelt egy pár shillinget? A szeme előtt volt egy buja sörény arany haj és a Nap, tseluyuschee dx erőszakos hullámok -, majd kétség -, valamint a hamis haj?
Tegnap este, vettem bátorságot és kibökte, hogy véleményem szerint, ez a nő többet ér, mint a rubin, majd kibökte, gondolkodás nélkül: „Kár, hogy néhány ezek a nők.”
Remegő, megpróbáltam visszaemlékezni, ha túl sokat beszéltem még valami extra. Csak remélni tudta, hogy a szavak nem félreértelmezhető.
Dick hangja elterelte engem a sötét gondolatokat.
- Nem - mondta Dick, - hagyjuk ezt a vállalkozást. „De sem ez semmi jót nem lett belőle.
- Mi nem megy? - Meglepődtem. Nem tudom, miért, de Kezdtem felbőszít Dick, az ő kotische, magam, sőt mindent.
- Ne is próbálja, hogy belemerül az érveket a szeretetről és mindenféle más, nagy ügyek jelenlétében a régi piramis, - mondta, és megsimogatta a macska fejét. Kotik öröm ívelt hátát és dorombolt.
- Mit meg aranyos macska? - Meglepődtem.
- És itt magyarázni, hogy nem tud, - mondta. - De az tény marad. Nem te vagy az első, nem az utolsó. Valahogy eljött a régi Lehman és végrehajtani a szokásos értelmetlen; Ott, ahol Ibsen, az emberiség sorsa, a szocializmus és egyéb szemetet - ismeri. Piramisok leült az asztal szélére, és ránézett. És mit gondol? Kevesebb, mint tizenöt perccel később, a Lehman arra a következtetésre jutott, hogy mindez játék, meg ilyesmi, és nem az, hogy van-e „izmusok”, az emberiség boldog lett volna, bár nem valószínű - sorsa is irigylésre méltó: mindent meg fog fordulni egy halom hamu. Letörölte a zár a homlokát, és rám nézett. El sem hinnéd, - az ő szemében nem égnek az őrült tűz, ez volt a normális emberi szem. - Beszélgetünk így - folytatta Lehmann -, hogy az ember - a teremtés koronájának, hogy véget ért a fejlődését. Belefáradtam, hogy hallgatni magát. A! - a szívét ő legyintett. - És a bolond világos, hogy az emberiség meg fog halni egy nap, és a helyén lesz más rovar - elvégre egyszer vezettem néhány faj népesíti föld előttünk. Igen, bizonyos hangya törzs öröklik a földet dobott! Tudják, hogyan kell építeni, az érzékek fejlesztettek ellentétben a miénk. Ha az evolúció során hirtelen képes lesz növelni a méretét, a test és az agy, minden - mi kaput. És különben is, ki tudja, mi? - Valld be, a szájban egy öregember, mint Lehmann beszéde furcsán hangzik.
- Miért hívják a piramis? - kérdeztem.
- Nem tudom - mondta. - Ahhoz, hogy nézd meg, úgy tűnik, olyan öreg. Ezért úgy gondoltam, egy piramis.
Lehajoltam, és belenézett a hatalmas zöld szem. Kotische bámult rám pislogás nélkül, és hirtelen úgy éreztem, hogy süllyedni néhány mélységbe, a mélyben az idő. Úgy tűnt nekem, hogy ezekben az egykedvű macskaszem panoráma az elmúlt évszázadok - minden a szeretet az emberiség, reményeit és törekvéseit; ezeket az örök igazságokat, amelyeket egyéves lett bizonyítva hamis mindezek örök vallás, megmutatva az utat az üdvösségre, amely később talált növények az emberiség nem létezik. Érthetetlen fekete lény elkezdett nőni, így kitölti az egész szobát, és megfordult, hogy Dick testetlen árnyak, lebeg a levegőben.
Rávettem magam, de nevetni, de egy furcsa érzés soha nem hagyta rám. Megkérdeztem Dick, ahol megkapta a macska.
- Odajött hozzám magát, - mondta. - Ez történt késő este, körülbelül hat hónappal ezelőtt. Szenvedtem teljes összeomlását a premierje az én két darab - és letette őket a magas elvárásoknak - kudarcot vallott, egyiket a másik után. Igen, emlékszik rájuk. Abszurd úgy gondolja, hogy van még néhány bolond egy rendező, aki nem akar foglalkozni velem. Egy apa Walcott közvetlenül azt mondta, készek arra, hogy álláspontomat, és enyhíti engem megadott szavak neki, hogy feleségül a lányát, ezért én is úgy, hogy mentes; Azt is kérte, hogy csak egy dolog -, hogy továbbra is szedje a lányok fejét. Megígértem. Egyedül maradt a üvöltő fehér fény, és mélyen a tartozás. Hope nem volt senki és semmi. Be kell vallanom, hogy este úgy dönt, hogy öngyilkos én töltötte be a fegyvert, és tedd az asztalra. Elkezdtem kapcsolja erre és arra, amikor hallotta, hogy valaki kaparja az ajtót. Eleinte nem figyelni rá, de a hegesedés egyre kitartó üvöltés, és végül összeomlott, és kinyitotta az ajtót, hogy mi volt az. És aztán ment.
Cat ült egy asztalnál, leült mellé töltött revolverrel és rám bámult. Azt hátradőlt a székében, és bámult rá. Így néztük egymást. És akkor a lány elvezet írni. Tőle tudtam meg, hogy bizonyos típusú, élő Melbourne, akiről még soha nem hallottam, halál Döfködték tehén szerint akarata, birtok értékelték ezerötszáz fontot, át a tulajdonjogát az egyik távoli rokona, és hasonló sin, biztonságosan adta fel a szellem és fél évvel ezelőtt, és más örökös, kivéve engem, hogy nincs, ezért ha úgy tetszik megfelelően formálissá lépését tulajdon. Elbújtam a pisztolyt a fiókba.
- És te nem teszik meg nekem egy héten? - Megkérdeztem, simogatta a macska fekszik Dick ölébe. Beast dorombolt halkan.
- Valahogy kölcsön, ha ez természetesen egyetértek - mondta suttogva Dick, és valahogy sajnáltam a szavak tréfából.
Azt hittem, hogy Dick megbolondult. De mellette ült egy hatalmas kotische és bámult a szemembe. Rájöttem, hogy tévedtem, - Dick, az teljesen normális. Történet izgatott.
- A darab írtam szellemében realizmus - Dick folytatódott. - festettem egy csúnya képet az élet, hogy a réteg, amely néztem minden nap, és tudta, hogy a kötelek. Művészi értékű a játék több mint elég volt, azt tökéletesen érteni; de ez része a díjak semmit nem alkalmas. A harmadik napon megjelenése után a Piramis, úgy döntöttem, hogy újra olvasni, és valamit kijavítani. Piramisok leült a szék karfájára, és figyelmesen nézte, hogy hogyan be az oldalakat. Úgy tűnt, hogy olvassa el velem együtt.
Ebben játszanak már felülmúlta önmagát, minden sora szivárgott az igazi életet. Örömmel olvastam. Hirtelen egy hangot hallottam:
- Ez egy ideológiai dolog, fiam, ez ideológiai; akkor ne mondj semmit. Most, hogy mindent a feje. Cserélje vádló monológ a nemes érzelmek; A külügyminiszter-helyettes - egy csúnya kis ember, hogy ő is meghal az utolsó felvonásban helyett yorkshire, aki még mindig sajnálom; ott egy bukott nő, a szeretet, a hős az, hogy átalakítsa azt, hogy utasítsa a helyes út, de a hős haszontalan - azért érte pas korrekció eltávolítjuk valahol távol nibud- foglalkozik a gondnokság a szegények, feketébe öltözött. Ez az, amikor a játék kerül megrendezésre a.
Én méregbe gurult, és azon volt, hogy ostor ki ököllel a kellemetlen kritikát. Feldolgozási nagyon profi volt, úgy érezték, hogy az idegen nem volt idegen a színházi vállalkozás. De körülnézett, nem láttam egy - a szobában volt, csak nekünk a macskát. Két nézet nem lehet - én magában beszél, de nem ismeri fel a saját hangját.
- A korrekció! - Azt felhorkant megvetően. Amíg még mindig nem tudott járni, vitatkozom magam. - Ez a javítás csak a sír. Ment a szegény fickó fejét, és megölték.
- És tönkre a játék. Őfelsége, a brit közvélemény nem fogja érteni - mondta egy ismeretlen hang. - hős az angol játék nem lehet kapcsolni a fejét. Ő tudja olvasni, imádom, imádom, de nem éget a szenvedély. Nem tudom, uram, a kanonokok művészetének.
- És hogyan lehet korrigálni? - Nem adtam fel - ő megmaradjon lépés, hogy így harminc éve a légkör a bűn, lélegezni vele levegő - nézek rád!
- Talán nem lett volna reformálni, de meg kell - gúnyosan válaszolt a hang. - Hadd hallja az orgona.
- És mi a helyzet a művészi igazság? - tiltakoztam.
- Sok szerencsét nem lehet látni, - kijelentette az idegen. - Az összes játék nagyon ítélve; néhány éven belül meg fogja elfelejteni. Így adja a világ mit vár tőled, és kap, amit megérdemel tőle. Természetesen, ha azt szeretnénk, hogy élni, mint emberi lények.
Leültem mellé egy piramis, és munkához látott. A játék írták szinte a semmiből. Néha a toll repült teljesen baromság, de én csak mosolygott, és nem black out. Heroes nem szóltam, de kimondott mondatok. Piramisok meglehetősen dorombolt. Élet az emberek a játék marad, meg váltották bábok, de ők mindent jól - én vezették a hölgy a lornyon a standokon a második sorban. Mi történt - tudod az öreg Hewson azt mondja, hogy a játék fog állni ötszáz beadványt.
- De a legrosszabb - Dick befejezte a beszédét -, hogy nem voltam egy kicsit szégyellem; Sőt, boldog vagyok.
- Tehát ki mit gondol az az állat, - nevetett, megkérdeztem, - egy gonosz szellem, vagy mi? - Az a képesség, hogy beszéljen vissza hozzám; macska, fúrt a beszélgetést, bevonult a szomszéd szobában, ugrott ki az ablakon, és a fagyasztott zöld szem már nem hipnotizálta rám.
- És te maradjon vele, hogy így hat hónapig, akkor meg fogja érteni - mint sértett, mondta Dick. - Nem én vagyok az egyetlen. Vaycherli tudja a lelkész, a híres prédikátor?
- Személyesen nem volt bemutatva - Nem forog egyházi körökben, - mondtam -, de hallani semmit, persze, hallottam. Mi történt vele?
- Ő volt az asszisztens pap a plébánia koldus valahol az East End - Dick folytatódott. - Tíz évvel kiegyenlítve ezzel a szívét kétségbeesett szegénységben élők, és senki sem tudta. Röviden, ez egy igazi igazságos - néha előfordul a kereskedelmi korban. És mi történt? Hirtelen alapított egy új szekta, és most tanít South Kensington. Megvan a saját exit - egy pár fajtiszta arab mén, felöltözött hibátlanul. Odajött hozzám a minap nevében a Princess ... fognak adni egy jótékonysági teljesítmény javára rászoruló papok és szeretnénk, hogy én darab.
- És a piramisok, természetesen kifejezve nemtetszését - Azt javasoltam, nem minden rosszindulat nélkül.
- Egyáltalán nem - mondta Dick, - Ha jól értem, ez a gondolat jutott kedvére. Látod, amint Vaycherli lábát a küszöb, a macska azonnal odaszaladt hozzá, és dörzsölni kezdte a lábukat. Lehajolt, és megvakarta vele a fül mögé. - Remélem, rájössz, hogy ez azt jelenti - mondta mosolyogva furcsán.
- Nem mehetsz tovább. Mindent értek, - feleltem. Egy darabig szem elől tévesztette Dick, bár sokan hallottak róla: ő felment a hegyre, és lett a vezető drámaíró korunk. Mintegy Piramis már elfelejtettem gondolkodni, de én egyszer elmentem egy ismerős a művész - végül kimászott a sötét erdőben a létért való küzdelem szélén szoláris dicsőség. Egy sötét sarokban a műhely égett két zöld szeme, és úgy tűnt számomra ismerős.
- Thunder tűnik nekem! - Azt mondtam, egyre közelebb megjelenés. - Ez ugyanaz a macska Dick Dankermana!
Felnézett festőállványa, és rám nézett.
- Igen, és? - csattant fel. - eszmények nem tud enni.
Magam érti tökéletesen, és sietett be a beszélgetést egy másik témára.
Piramis találkozom a lakások sok barátja. Ő él bennük a különböző beceneveket, de a macska-ez egy és ugyanaz, és ne próbálja lebeszélni: ezek zöld szem nem hibázik. Az ára neki rendezni valaki otthon a tulajdonos elkezdte félek vezetni, de ez nem ugyanaz a személy, akkor egyszer tudták.
Néha az ajtómon valaki karcolás - ez nem igaz?
Oldal létrehozott 0,0290751457214 mp.