Ismét a kis ember a kupakot
Másnap reggel rettenetesen éhes. Az utakon szeméttároló edények nem lehet szó: a testvériség aktivisták szerveztek önkéntes csoportok, akik szolgálatban, mögé bújva tartályok, - ők nagyon jól tudta, hogy vannak éhes macskák lógni. Így jön, bármiről anélkül, hogy tudnánk, majszol hal csont, hanem kap egy gumibot a fejét.
Ezért úgy döntöttem, hogy egy séta a parkban, abban a reményben, hogy ott az élelmiszer. Amikor egy pár ember ül a terebélyes fák a hűvös, zöld fű, csókolózás, vagy vágja a kéreg szívét, hogy nem veszik észre, mi történik körülötted. És az idősebb emberek a padokon gyakran zadromyvali közvetlenül étkezés után. Így néha lehetséges volt, hogy elfog a láthatatlan szardínia vagy a pite.
Szóval úgy döntöttem, az egyik félreeső helyen, a park, és elkezdte szimatolni, nem az, hogy a mágikus viszi az aroma tonhalkonzerv vagy lazac. Ehelyett kaptam egy nagyon eltérő szaga. Kellemetlen. Megütött az orr, mint egy ököl. A jód illat és a menta.
Elmentem a szag, és a padon állva a többitől, honnan ágyak leander, megfigyelhető a hátsó kis ember egy sapka. Továbbá a kis ember volt az ember, öltözött bunda, szőrme kalap, arca nem láttam. Beszélgettek halkan összeesküvők. A mélységben a parkban az öreg táplált pisztácia fehérje, egy kicsit tovább anya futott a tot, akik aztán megbotlott és elesett.
Halkan közelebb osont.
- Nem is olyan könnyű csinálni, Mr. Rapashin - mondta a kis ember, egy sapkát. - egyszer vagy kétszer tudok, és akkor képes lesz arra, hogy legyen szíves - nyilvánvaló, a díj, de a legtöbb nem fog működni.
- Te ugyanaz nyereséges!
a második hang hallatszott, hogy kibocsát egy rohadt alma ősszel a gödörbe.
- testvériség emberek fizetnek nekem is, Mr. Rapashin.
- Kifizetem jobb. Száz darabra!
- Mit vigyél! Igen, az én lelkiismeretem nem engedi! A szerencsétlen macskát. Ezeket fel kell áldozni, nem vitatkozom, de a módszer.
- kétszáz fejenként - lehetővé teszi?
- N-nem. de ötszáz talán tud feladni. Bár, persze, én lesz lelkiismeret-gyötrelem.
- Ötszáz? Te őrült!
- Graben te engem. Rendben, egyetértek.
- Hát, sok szerencsét, Mr. Rapashin. Amint kész vagyok, én megmondom.
- Én számítok rád. Ja, és egy szót senkinek!
- Mit is! Mi vagyok én, őrült? Ha kiderült erről a tényről, először nesdobrovat. Biztos, hogy sír nem lesz hallható?
- Ez az. Ez mélyen a föld alatt. És egy jó hangszigetelés. Hagyja, kiabálni, mint szükséges - Senki sem hallja. Ja, és még egy dolog. Jobb, ha nem jön rám. Küldök tétel törpék.
- Jó. Csak azok a törpék. van néhány vad. Beleborzongok, valahányszor látom őket.
- Ők a munkából elvadul. Barbár természetesen a munka - nem igaz javára a helyzet: a termék minőségét javítja. Nos, talán kedvük és kínozni kis állatok, de ez nem érdekel.
Az ő beszélgetés, nem voltam magam. Milyen szörnyű tippeket? Ez csak tett egy üzletet?
- Majd én megyek előre, - a kis ember egy sapka egy emelt fű net és táska. - Nem kellene, hogy együtt lássanak.
- Ez így van. Megyek ülni még tíz percig, és megy is. Találkozzunk ott!
Shorty nem mozdult.
- Azt elfelejtettem valamit, Mr. Rapashin.
- Milyen más betét? Körülbelül befizetések beszéd nem volt.
- Igen, hiszen nélküle. Befizetés nélkül, senki sem dolgozik.
- Hát, tudod, én az úgynevezett nagy obdiraloy, de te rosszabb. Mennyibe kerül?
- Hogy jónak látod. Legalább ezer.
- Miért, Mr. Rapashin, én csak beteg a szavak.
Ismeretlen, akinek az arcát nem láttam, nem mondott semmit. Elővett egy vastag bőr pénztárca és kiszámolta néhány zsíros jegyzetek. Shorty becsúsztatta a zsebébe, és visszavonult.
Tisztában vagyok azzal, hogy ez rendkívül veszélyes, de még mindig úgy döntött, hogy kövessék őt. Szerencsére Rapashin elvette a papírt, és olvasni kezdett.
És most, amikor nagy körültekintéssel kúszott a kis ember, az orrom csiklandozta az azonos szag akartam szagolni. Tonhalkonzerv. Szőke lány egy kockás szoknya és egy borotvált fiatalember kigombolt ing szenvedélyesen csókolózni, és az alom kerültek termosz, két tojás csészék, tányérok, dobozok élelmiszer, közülük - egy nyitott tégely tonhalkonzerv.
Sajnos, ez nem csak azt vettem észre. Az ón edény zuhant valakinek az arcát. Black Cat, a tény, hogy a pár nem volt, amíg az étel eszik mohón jar. Ő annyira elmerült, hogy nem veszi észre, hogy kúszott Shorty a kupakot. És hogy közvetlenül előttem egy csapásra a macska eltakarta a pillangó net!
A pár nevetni kezdett, és a macska kétségbeesetten lebegett a rács és nyávogott:
- Könyörülj! Hadd menjek, kérlek! Nem igazán vagyok fekete! A jobb fülem fehér pötty akkora, mint egy borsó. Nem vagyok egy igazi fekete macska. Te jó ég! Ha elengedi, én megmutatom, hol elrejteni valódi fekete macska. Vigyázz, van még egy! Mögötted!
Figyelmen kívül hagyva a felhozott, Shorty dugta áldozat a bordák néhány cső (sikolyok azonnal megállt), töltött macska egy zsákba, és távozott.
Akartam menni utána, de hallotta a sikolyokat. Az emberek futott a tó. Másztam platán és elkezdte keresni a vastag ágakat. A kép, amit láttam, én ütött: két kísérőjének Park kihúzták a vízből egy halott hattyú. Nagyon furcsa. Ki ölte meg?
Amikor az emberek razosholsya, beugrottam a fáról, de a kis ember a sapka eltűnt. Mint a titokzatos beszélgetőpartner.