Ima Afrodite (Eugenia Zharkova)
Fordította vers Clarissa Pinkola Estes alapján Szapphó költészete
Wind szeretet belép az ablakon.
Ó, Aphrodité, hogy hozzám az éjszaka,
Amikor egyedül vagyok,
Ha nincs senki, hogy ismerlek?
Ha nincs senki, hogy megérintsen,
És hallom a nyögések?
Gyere vissza holnap, ugye?
Gyere vissza, ha tudom érinteni
Ahhoz, akit szeretek,
És, mint egy hegyi szél,
A szerelmem hack, hack, hack
Tömörfa lényem,
Ismét fordult be a fa szívét.
Kezdek szeretkezés,
Mi tetszését a lélegzetem.
Tudtad, hogy lehet írni szavakkal a szeretet
A hátoldalon a szeretett a nyelvével?
Azt használja fel az összes szerv
Az a tény, hogy szeretnék, és amit tudok, ha szükséges.
Ez egy ilyen szép kezdet,
De ígérem, ez csak a kezdet.
Will követett,
Valami, ami tart,
utolsó,
Az utolsó ...
Így jön, én szent víz mosogató,
Hitter akkor a lábak között,
Legyen egy vers ...
Beszélj nekem a kis nyelv
Zene lejátszása hogy mi tetszik mindkettő.
Csillag - egy szép kis fények:
Úgy ragyog, de azok - csak egy kis baba
Összehasonlítva a hold fényében.
Mindenki, aki szereti
Látja a hold az ő hosszú ruhát
Megszórjuk ezüstpor testét,
Meggyújtja a tüzet benne.
És akkor ég el kedvesét,
Hatálya alá tartozó ezüst tűz
Minden este.
Az éjszaka folyamán fordult erre-arra reklámok
A mennyben
lassan fordult
Szeme előtt, hogy nézd meg,
Szerető szemek néztek rá,
Abban, hogy a szem nézett rá,
fonás,
Az egész éjszakát, hogy megmutassa - és lassan -
Mindegyik kincsét.
A föld végül virágok borították a tél
Vele barna és szürke árnyalatok,
és most
Aphrodite kapta hímzés -
Öltések tanítani szerelmeseinek
Hogy mindez történik.
Nézd, van egy sarok vásznak, amelyen éjjel.
Van szerető sötét vörös bőr és a zöld hajú,
A másik tetejére, sikoltozva, vonagló, nevetve szervezetben.
Ez sötét tölgy színű nő.
Az egyik azt mondja, hogy a másik:
„Lehet, hogy a hold megérinteni, simogatni, megérinteni itt?”
A nők, akik nem szelíd, jönnek az ajtót
És hagyjuk magunk mögött a finom aromája ibolya.
Felébreszti benned a vágy, hogy elkapjon egy nő,
Mely illata olyan jó,
Rip, mint egy virág,
Még összetörni egy durva ölelés,
Szorítani belőle több, mint ez az isteni illat.
Mit tennél, az utcákon, és nézi a nőket?
Vegyük az egyik, hogy van, és a harc vele között a lapok egész éjjel,
A fülemülék, hogy animálni mindent, hogy az emberek,
Ismét meglepte.
éjszaka,
Hidd el, ha azt mondom,
Imádkoztam, hogy ebben az időben,
Amikor mi megosztjuk kedves légzés,
Ez tartott kétszer olyan hosszú.
A tested kanyarok, találom a vallását.
Együtt szárnyalni
A csípő az Istennő,
És inni tőle szurdok
Ez az én imám.
Megkérdezhetem, Afrodité,
Adj három nappal hajnal előtt,
Eros, hallotta a csengő áramkör
Vonakodó csípő,
Nos, Eros úgy döntött, ő soha nem kéri őt név szerint,
Kiszabadítani a testét, és vonja vissza a csat,
Amely mindig tartja össze a női viselet.
És mert nem kérdez, hogy eltávolították a bilincsek.
Nehéz megtalálni,
Mert a hiánya szenvedély
Lehetővé teszi számunkra, kicsi.
Glow közepette a sötétség - akkor.
A szívedben, lebegek a sápadt fényben.
Parks küldött, hogy egy hely a pihenésre,
Land rejlik szervezetben.
Mi matrózok,
És a nagy vihar töltse testünket,
Mi - akik ellenállnak a szájban,
Mi - a törött térd,
De igyekszünk elhelyezni,
hely
hely
Mi vitorláznak a mélybe, és a kikötő,
Viharok a tenyéren és a viharok a csípőt.
Sky folyik - ezt az áramot a csukott szemmel.
Végre nyaldosták őket egymás karjaiban ...
Most nyugodj meg a vihar.
Végül megállapítja a béke partján tested.