A János evangéliuma
A János evangéliuma
1 Hat nappal húsvét előtt, Jézus azért jött, hogy Bethany, ahol Lázár élt, akit feltámasztott a halálból.
2 megtették enni, és Márta szolgált fel, Lázár volt az egyik dönthető vele.
3 Mária ekkor elővett egy font drága tiszta nardovogo világon, megkente Jézus lábait, és megtörölte a lábát a hajával; és a ház tele volt a kenet illatával.
4 Monda azért egy az õ tanítványai közül, Iskáriótes, aki elárulja őt, azt mondta:
5. Miért nem ezt a kenetet háromszáz eladott pénzzel, adott a szegényeknek?
6 Azt mondta, ez nem azért, mert törődött a szegény, de azért, mert ő volt a tolvaj. Volt prisebedenezhny dobozt és végrehajtani, hogy mi tesz benne.
7 Monda azért Jézus Hagyjatok békét néki; ő megtartotta ezt a napot az én temetésem idejére.
8 Mert szegények mindenkor vannak veletek, én pedig nem mindenkor vagyok.
9. Sok a zsidók tudták, hogy ott van, és nem azért jött, csak Jézus, hanem látni Lázárt, akit feltámasztott a halálból.
10 A főpapok ölni Lazarus, 11 mert miatta sok zsidó elment, és hittek Jézusban.
12 A következő napon sokkal emberek, hogy az ünnepre jött vala, hogy Jézus Jeruzsálembe jön, 13 vette pálmaág és kiment elébe, és kiált Hozsánna Áldott, aki jön az az Úr nevét, Izrael királya!
14 Jézus talált egy szamarat, felült rá, ahogyan meg van írva:
15. Ne félj, Sion leánya! Íme, a te királyod jő, ül egy szamár csikó.
16 Tanítványai ezt nem értette; de amikor Jézus megdicsőült, akkor eszébe jutott, hogy ta'k írtak neki, és ő tette.
17 A nép, amely vele volt, azt vallotta, hogy ő nevezte Lázár a sírból, és feltámasztotta a halálból.
18 Mert az emberek is találkozott vele, mert hallották, hogy ő tette ezt a csodát.
19 Mondának azért a farizeusok egymás között, látjátok-é érvényesülnek semmit? az egész világ ő utána megy.
20 hogy jött ki, hogy imádkozzanak az ünnepen voltak görögök.
21 Azért jöttek, hogy Philip, aki Bethsaidából Galileában, és arra kérte őt, mondván: Uram! látni akarjuk a Jézust.
22 Fülöp elment, és szólt Andrásnak majd András és Fülöp Jézusnak.
23 És felelvén Jézus, monda nékik: Eljött az óra, hogy megdicsõíttessék Emberfia.
24 Bizony, bizony, mondom nektek: ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg, egymaga marad; de ha elhal, sok gyümölcsöt terem.
25 Aki szereti a maga életét, elveszti azt; és gyűlöli életét ebben a világban marad az örök életre.
26 Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám. Ha valaki nekem szolgál, azt Atyám meg fogja becsülni.
27 Most az én lelkem háborog; és mit mondjak? Apa! Atyám, ments meg engem ettől az órától? De ebben az órában jöttem.
28 Atyám! Atyám, dicsőítsd meg a te neve. Ekkor egy hang hallatszott az égből: Meg is dicsőítettem és újra meg fogom dicsőíteni.
29. Az emberek, akik állt, és hallotta, hogy azt mondta, hogy mennydörgött; és mások azt mondta Angyal szólt neki.
30 Jézus így válaszolt, nem vagyok az a hang volt már, de az emberek.
31. Most van e világ kárhoztatása; Most a világ fejedelme kidobják.
32 És ha én felemelte a földről, majd felhívni minden ember maga.
33 Ez azt mondta, milyen halállal kell meghalnia.
34 Felele néki a sokaság: Mi azt hallottuk a törvényből, hogy a Krisztus örökké megmarad; hogyan mondod hát te, hogy meg kell szüntetni fel az Emberfiát? Ki ez az Emberfia?
35 Ekkor Jézus azt mondta nekik: Még egy kevés ideig veletek van a világosság te; Séta közben is a fényt, nehogy sötétség rátok, mert aki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy.
36 Míg a ti világosságotok megvan, higgyetek a világosságban, hogy legyetek a világosság fiai. Miután ezt mondta, Jézus elment és elrejtőzött előlük.
37 megtette sok csodát előttük, és ők nem hisznek neki, 38 hogy a szó Ézsaiás próféta: Uram! a ki hitt a mi? és kinek van a kar az Úr?
39 Azért nem tudtak hinni, mert Ézsaiás azt mondta egyszer, 40 Megvakította szemüket, és megkeményítette az ő szívöket, hogy ne lásson szemével és értsenek szívükkel, és tértek meg, és meg ne gyógyítsam őket.
41 Ézsaiás mondta ezt, mert látta az ő dicsőségét, és beszélt róla.
42 Mindazáltal a legfőbb uralkodók is sokan hittek neki; de a farizeusok miatt nem volt vallanom, hogy meg ne tegye ki a zsinagóga, 43 Mert inkább szerették az emberek dicséretét, mint az Istennek dicséretét.
44 És Jézus sírt és monda: A ki hisz én bennem, hisz nem nekem, hanem abban, aki küldött engem.
45 És aki nem lát engem lát, aki küldött engem.
46 Én világosságul jöttem e világra, hogy aki hisz bennem ne maradjon a sötétségben.
47 És ha valaki hallja az én beszédeimet és nem hisz, én nem kárhoztatom azt: mert nem azért jöttem, hogy megítélje a világot, hanem hogy megtartsam a világot.
48 Aki elvet engem, és nem fogadja el az én beszédeimet, van annak, a ki őt kárhoztassa: a beszéd, a melyet szólottam fogja megítélni azt az utolsó napon.
49 Mert én nem magamtól szóltam; hanem az Atya, a ki küldött engem, ő parancsolta nékem, hogy mit mondjak, és mit mondjon.
50 És tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. Szóval, amit én mondok, mint az Atya mondta nekem.