Mágikus realizmus”irodalom - különösen - a mágikus realizmus - a termék - a száz éve

„Mágikus realizmus” az irodalomban

A szerepe a mágikus realizmus, hogy megtalálják a valóság, mi van ott furcsa, lírai, sőt sci-fi - az elemeket, amelyek a mindennapi élet számára hozzáférhetővé válik költői, szürreális és szimbolikus értelemben is színeváltozása [32, p. 221].

A „mágikus realizmus”, amely megjelent a közepén 20-es években a XX század kapcsolatban műalkotások, már régóta jár csak a munka a latin-amerikai írók [25, p. 314].

„Mágikus realizmus” kapcsolatban a szakirodalomban először javasolta a francia kritikus Edmond Jaloux 1931.

Határozottan lépett tudományos célú hazai és külföldi irodalmi tanulmányok első felében a XX század, a kifejezés még kérdése sok vita és a vita. Választották az egyik legradikálisabb módszer a „művészi modernizmus” alapján az elutasítás a tipikus klasszikus realizmus ontologization vizuális élmény, „mágikus realizmus”, a művész kezelik „hordozó valamiféle mágikus” űzni „a képesség, hogy a valóság, hogy ez bizonyos jellemzők, - akár azok, amelyek tenné elfogadható, hogy egy ember [19, p. 436].

Kezdve a 20-es években. XX század a „mágikus realizmus” kezd gyorsan terjedt Európában és annak határain túl: 1927-ben monográfiát Ron Franz fordítás spanyol a „Revista de Occidente” magazin. Fokozatosan, a „mágikus realizmus” túlmutat a kérdéseket a szakterületen, és elkezdi használni kapcsolatban irodalmi művek.

A jelenséget a „mágikus realizmus”, nem kétséges, érte el csúcspontját a munkálatok a latin-amerikai írók.

„Mágikus realizmus” fokozatosan egyre nagyobb elismerést, mint alkotói módszer, amelynek a nevét is lefordították orosz mint „mágikus, csodálatos” realizmus, azaz realizmus, amely „nemcsak egymás mellett mágikus, és lehetővé teszi a lehetőségét, hogy egy csoda, de azt is megállapítja azokat a táptalajjal és felöltöztette a saját bizarr formájú [1, p. 24].

Kiváló valóság latin-amerikai írók kifejtette, hogy a népi forrásokból, és váratlan kombinációk gondolataikat a találkozó a különböző civilizációk. Ez a „féktelen képzelet” az afrikai rabszolgák és indiánok, a fantázia Andalusians és hit a természetfeletti, sajátos, a galíciaiak.

Beszél a jellemzői a kultúra, A. Carpentier, a híres író és ideológusa mágikus realizmus, megjegyezte, hogy a jellemző „minden szokatlan, hogy túllép a megállapított normák” neki. AF Kofman, működését vizsgálja mitológiai mátrixok a latin-amerikai művészeti tudatosság, arra a következtetésre jutott, hogy van egy jellemző a latin-amerikai mentalitás konstante- „mérföldkő”, kifejezve a nélkülözhetetlen overlimiting megsértése az európai szabályok, határok és szabályok.