Emlékszel az első megjelenése a színpadon
Emlékszem. Énekeltem a kórusban, és mi néhány fesztiválon fellépett a Kultúrpalota. Meg kellett állni a harmadik lépés, vagy valami. És nagyon félek, hogy sügér.))) Mivel az egész kórus létra is megtántorodott. Másodszor, féltem, mint az én szoknya nem roskad le, és nem maradnak ugyanazon harisnya.))) Mivel a szoknya nagyon jó volt.))) A harmadik helyen, féltem, hogy elhagyja a viola szoprán, mert az első szavazás mindig jobban hallja, mint a második.
Elfelejtettem, én még mindig él muzykalke végezni. Ő játszotta műveit. Meglepő módon nem kap ki. Miután az összes vizsga annyira aggódik, hogy mi volt az a két vagy három alkalommal, hogy visszavegye. (((
Nem csoda, Anfisa szeretek valamit a tanár az iskola a zene mondják, hogy: „Igen, a gyerekek jól a vizsgán játsszák eszméletlen állapotban!” Ez tochnyak, rólad. + - 5 évvel ezelőtt
A harmadik fokozat, a kórus, a regionális dráma színház. Álltam a hátsó sor (negyedik vagy valami), és arra gondoltam, hogy mi az én lengyel cipő, ők is nem lehet látni! És amikor megláttam a fotót a kórus a regionális sajtó, megyek, és megmutatom mindenkinek: „Látod, én vagyok.” Nem aggódom. Sőt, mint Anfiska, félt, hogy kiesik. Bizonytalan ezek az üzletek a horror.
Amikor elmentem dráma iskolába a Palace of Pioneers, játszunk annyiszor üldözte ül az asztalnál, majd a próbák alatt a színpadon volt, hogy menjen az oldalán az előadás alatt. Úgy értem, inkább van.
A kadét éve, már gyakran részt vesznek a Kirov Színházban (ma - a Mariinszkij) képviseli a hullám az árvíz ( "The Bronze Horseman"). Mi guggolt, kezében a selyem szalagok és integetett. Korábbi nekünk egy string hengerelt emlék. Cool. Bármi jobb lenne, mint az öltözék állvány)))
Vladimir, Egyszer dolgoztam a színpadon, az első kirándulást kudarc volt, a közelében álltam a jelenetek és a sírás krokodil könnyeket, volt egy dugó lába nem mozdult, a test zsibbadt a félelem, hogy milyen típusú tömegben, egy lány, aki otthon volt cselekedni nem tudják azt mondani, hogy jobb, nagyon szeret engem, de még ők is azon a napon nem tudja, mit, hogy segítsen nekem, azt javasolták, és fogyasztanak alkoholt, hogy távolítsa el a félelem, és soha nem ivott alkoholt, és még most is, azon a napon, azt hittem, hogy nem tudom, hagytam még a helyszínen, csak akkor, ha az emberek elhagyta a Sun 1/10 x volt, és a következő nap, én magabiztosan mondhatom rohant a helyszínre, annak ellenére, hogy a hatalmas közönség ..))))
Emlékszem! Egy felejthetetlen élmény! Voltam KVN klub! Valahogy azonnal tenni a kerületi koncert! De ez ijesztő! A legrosszabb dolog, amit meg kellett nyitni az egész koncertet. Nem minden mester tenni, ha egyszer a mi csapatunk, és ez megnyitotta számomra.
Nana, Nana, nanaga, Nana, Nana, a Nana, Nana! Ez tulajdonképpen a „szó”, amit nyitni. Ezután csatlakoztassa a másik, aztán Starshikov, dobott minket acél magunkat énekelni, majd vsae színre lépett. Nem világos, igen :-) :-) :-)
Elkezdtem nagyon korai verseket írni, és a hatodik évfolyam tartott iskolai szintű vonal és megkaptam a munkát „prodornut” a tizenhatos. Ezután gyakoroltam ezt. prodornula. Olvastam, érzéssel, világosan és megáll. Ez több, mint jó. Büszke voltam, hogy horror, és amikor jön ki az iskolából, megvan a fejét egy táskát. de aztán futott kitűnő tanuló, és felállt. de aztán számomra kijelölt védelmet.
majd írni kezdett gyakrabban használt és nem verték a portfolió, de nem őrzött.
Nagyon jól emlékszem. Én nagyon korlátozott és nem emancipált gyerek, de még a 10. évfolyamon úgy döntött, hogy részt vesz egy iskola KVN. És az első alkalommal jön a helyszínre, hirtelen megváltozott - kiderült, felszabadult, és rájött, hogy éppen az enyém, ezért szeretek állni a színpadra, ahol egy csomó ember nézi meg.
Néhány évvel később az intézetben, azt szervezett csapat KVN, és végre úgy, hogy egy magasabb érettségi.