Egy esszét „hozzáállásomat Oblomov” hős Goncsarov regényének
Ivan Goncsarov az ő kiemelkedő regénye „Oblomov” leírni tényleges közepén a XIX században, ez tükrözi a képet az orosz társadalom, a korszakra jellemző. Kiadás a regény a fény vár sokáig.
Az első részben az ő regénye Goncsarov ismertet egy tipikus nap az élet egy közönséges földbirtokos Oroszország Ilya Iljics Oblomov. Ez nem működik, nem szolgálja, elkerülve a kiadvány, vezet a normális, unalmas létezés, minden alkalommal a kanapéra, majd a jövőre gondolva, anélkül, hogy egy adott célra. Egész életében korlátozódik egyetlen szoba, amely arra szolgál, mint a hálószoba, iroda és porta. A légkör lehangoló volt. Fekvő volt az ő normális állapot. Első pillantásra úgy tűnik, hogy Ilya Iljics nem esik akarat, és ha igen, akkor olyan kicsi, hogy nem elég csak egy akció: legalább alkalmanként az ágyból. Nem próbálja meg, és nem látja semmi értelme az üzleti életben, mert nem hisznek sem a tevékenységét a humán célú. Ő nem akar hivatalos karrier elmerül a papírokat, hogy nem ismeri el a legmagasabb fény, mert benne, mert azt hiszi nincs őszinte érzések és gondolatok freestyle. Egyértelmű, hogy a gyenge akaratú ember pár barátot. Mindenki, aki nem jött rá, nem csak azért, hogy semmilyen előnyt. De ő volt az igazi barát - Andrew Stolz. Egyszer ő hozta a sötétben agya legalább néhány ray élet és legalább átmenetileg kihúzni a mocsárból Oblomov lustaság, közöny és hazudik, amelyben beragadt örökre.
Andrew Oblomov bevezet egy lány Olga, remélve, hogy a szeretet érzése lehet változtatni a többi. Világossá válik, hogy nem minden érzéseit Oblomov szíve elhalt. Szeretem ébredt fel a hős. Ez az érzés lesz, hogy a régóta várt menet, mit próbál húzni Olga Ilya Iljics a lelki mocsarába boldogság, öröm, szeretet. De ő fél érzéseit, és hagyja, hogy a cérna. Oblomov és Olga - teljesen más ember. És a hősnő a regény hamar észrevette. A vágy, hogy ne terheljék magukat felesleges gondot elsőbbséget élvez minden jó lelki tulajdonságok, amit meg kellett Oblomov. És az élet ismét elveszti értelmét. Azt mondhatjuk, hogy Ilja Iljics fokozatosan, lassan, anélkül, hogy észrevennénk maga szerint egy koporsóban. Idővel azonban a főszereplő még most jön, ha később a felismerés. Bevallja, hogy barátja Stolz, hogy rájött: kimegy. Bár Oblomov ugyanaz maradt, még mindig, még ha késedelmesen, de elismerte, minden hibát. Az a baj, a hős, hogy ő életében még nem láttam példát, az ideális élet, egy igazi férfi, de olyan legyen, mint a barátja Stolz, nem tudott. mert a lelke teljesen más.
Ha elolvasta a regényt, akkor megy keresztül minden aggasztotta Oblomov. Tapasztalat öröm és szomorúság, csodálat és a csalódás. Egyrészt nyilvánvaló, hogy Ilya Iljics - egy igazi hülye, és nem lehet találni egy csepp vágy az élet. Ugyanakkor, másrészt tudja, hogy ez tette nyilvánosságra, hogy ő nem bűnös. A korai életkortól kezdve ő volt mozgékony, csintalan, mint egy fiatal férfi törekedjen magasztosságára, gondolkodni azok előnyeit az emberiségnek. Véleményem volna sokat, ha valami nem volt sérült. De akadályokba ütköznek, Ilya Iljics úgy döntött, hogy ott maradni.
Ivan Goncsarov
Ivan Goncsarov - orosz író; Levelező tagja a Szentpétervári Tudományos Akadémia.