VIII indulás - Children of Grant kapitány
Mi várható ettől átmenetet Ausztráliában? Egyszer volt benne, hogy Grant kapitány itt, az expedíció is jelentős eredményeket. Ez növeli a kedvező esélyeket.
Igaz ugyan, hogy senki becsapni magát, abban a reményben, hogy megtalálják Grant kapitány a harminchetedik párhuzamos megállapodás született arról, hogy pontosan tartsák be, de azt várják, hogy jelenne nyomait Harry Grant, és minden esetben, egy párhuzamos, ez vezetett egyenesen a tárgyra hajótörés. És ez volt a legfontosabb.
Ha csak Ayrton beleegyezett, hogy csatlakozzon a utazók és mutatva az utat számukra az erdőkben a tartomány Victoria, elvitte őket a keleti parton, akkor ad egy extra esélye a sikerre. Glenarvan megértette ezt, mert próbálunk eljutni az egykori asszisztense Harry Grant társa, kérdezte a házigazda, nem akarták, hogy boldogtalan, ha felajánlja, hogy Ayrton hogy velük. Paddy O'Moore azt mondta, hogy semmi sem lesz ellene, bár nagyon sajnálom, hogy megfosztják e kiváló dolgozói.
- Nos, Ayrton, ha elfogadja, hogy részt vegyen a keresést hajótöröttek a „brit”?
Ayrton nem azonnal reagál erre a kérdésre. Úgy tűnt, hogy még egy pár perccel később, tétovázott, de aztán, mérlegelés, azt mondta:
- Nos, uram, megyek veled, és akkor is, ha nem sikerül, hogy ha a nyomait kapitány Grant, mégis viszi a helyet, ahol a hajó megfeneklett.
- Köszönöm, Ayrton - jegyezte meg Glenarvan.
- Engedje meg, uram, kérem egy kérdést.
- Mondd csak, barátom!
- Hol találkozik „Duncan”?
- Melbourne-ben, ha nem kelnek át egész Ausztrália egyik parttól a másikig, vagy a keleti parton, ha a keresési vezet.
- És mi a helyzet a kapitány ...
- A kapitány várja majd az utasításaimat a kikötő Melbourne.
- Nos, uram, - mondta Ayrton - Számíthat rám.
- Azt várnánk, Ayrton - mondta Glenarvan. Az utasok „Duncan” melegen megköszönte a fedélzetmester. Gyermekek kapitány nem tudta, hogyan kell neki mutatni, hogy szeretet. Minden örvendezett döntés Ayrton, kivéve az ír, a vesztes egy intelligens és megbízható asszisztens. De Paddy O'Moore megértették, hogy fontos Glenarvan csatolt vitorlamester részt vesznek az expedíció, és így összeegyeztetni ezt a veszteséget. Glenarvan, hogy adjanak ír expedíciós jármű áthaladó Ausztráliában. Miután aláírta az üzlet, és a feltételeket, Ayrton utazók vezette vissza a hajóra.
Fun jön vissza. Minden megváltozott ingadozások nem volt hely. Most a bátor expedíció nem kell tovább keresni vakon mentén harminchetedik párhuzamosan. Harry Grant ezen a kontinensen, ez kétségtelenül a szív és minden öröm töltötte, mint általában akkor történik, mikor egy önálló kétségek. Két hónappal később - kedvező körülmények között - „Duncan” csökkenni fog Harry Grant partján Skóciában.
Amikor John Manglesnek támogatta a javaslatot, hogy az átmenet Paganel Ausztrália szerte, akkor természetesen, abban a reményben, hogy ezúttal ő fog csatlakozni az utasokat. Miután megvan, hogy ebben a témában beszélgetést Glenarvanom, ő hozta mindenféle érvek mellett a részvételét az expedíció mondta elárulta Lady Helen és én Glenarvanu milyen hasznos lesz a szervezet a lakókocsi és milyen haszontalan most az ő jelenléte a kapitány a „Duncan”. Röviden, John Manglesnek adta mindenféle okok miatt, kivéve a legfontosabb, ami nem szükséges meggyőzni Lord Glenarvan.
- Csak egy kérdés, John - mondta Glenarvan meghallgatása után a fiatal kapitány - Nem teljesen megbízik az asszisztens?
- Ez - mondta John Manglesnek. - Tom Austin jó tengerész. Ő hozza a „Duncan” Melbourne-be, ügyesen megjavítja, majd a hajó, ahol ez szükséges, a kijelölt nap. Tom - férfi kötelesség és a fegyelem. Soha nem mer, hogy vonja vissza a rendelés vagy végrehajtani késéssel. Akkor támaszkodhatunk pontosan ugyanúgy, mint én, uram.
- Elhatároztuk, John, ha velünk jársz - mondta Glenarvan, majd mosolyogva mondta: - Jobb, hogy jelen volt, amikor mi megtaláljuk Mary Grant apja.
- Ó, uram! - morogta John Manglesnek.
Ez minden, amit mondhatnánk a fiatal kapitány. Halvány, megszorította a kezét kinyújtott Glenarvanom.
A következő napon, John Manglesnek kíséretében asztalos és tengerészek, akik végzett az élelmiszer, visszament a házba, Paddy O'Moore. Ő volt köze az ír közlekedésszervezés az expedíció.
Minden telepes család várta, indulásra készen az irányítása alatt dolgozó. Ayrton is ott volt, és nagyvonalú volt tanácsot, azt a tapasztalat.
Paddy Ayrton egyetértettek abban, hogy a nők lovagolni egy szekér ökrök, és a férfiak - lóháton. Az ír vette az expedíciót, hogy mind az állatok és szekerek. A szekér húsz láb hosszú, a vászon tetején. Négy kerék el is tömör fából készül, és tű nélkül, nincs felni, nem vas karika - egyszóval, ez csak fa kerekek. Előre egymástól bizonyos távolságban a hátsó, ez volt csatolva elég primitív módon, így azonnal kapcsolja ki a kosár lehetetlen volt; Ezen a fronton volt a lépés, hogy csatolja a hosszú, harmincöt láb hosszú bot; azt hasznosítani három pár ökör. Úgy húzta a kocsit, húzott egy igát, és egy mellékelt vas éket nyakgyürü. Amire szükség volt egy nagy mozgékonyság kezelni ezt a keskeny, hosszú és hengerek tragacs szerkesztés és bikák egyetlen csak csúcsos kibír. De Ayrton megragadta ezt a művészetet a helyi ír gazdaság, és Paddy kezeskedett a kézügyesség. Ezért Ayrton és töltünk a vezető feladatait.
A kocsi nélkül rugók bizonyára maloudobna, de volt, hogy azt, ami valójában. John Manglesnek, nem változtat semmit az ügyetlen szerkezet tragacs, próbáltam rendezni mindent kényelmesen legalább belsejében. Először is, ő osztotta meg deszkát válaszfal két rekeszre. Hátsó jelentette tárolására élelmiszerellátás, poggyász és tábori konyha Mr. Olbineta, az első rekesz teljes egészében a rendelkezésére az utazó. Carpenter fordult be a hangulatos kis szoba egy vastag szőnyeg a padlón, egy öltöző asztal és két kanapé Lady Helena és Mary Grant. Éjszaka a védelmet a hideg lehet csökkenteni vastag bőr függöny. Szélsőséges esetben, és a férfiak is menedéket ott a zuhany, de általában meg kellett tölteni az éjszakát egy sátorban. John Manglesnek sikerült összegyűjteni ebben a kis szobában az összes dolog szükséges a két nő. Lady Helena és Mary Grant nem volt túl sok sajnálom kényelmes kabinok a „Duncan”.
A férfiak sokkal könnyebb volt. Elkészítettük hét ló Lord Lord Glenarvan, Paganel, Robert Grant, Mc Nabbsa, John Manglesnek és két férfi - Wilson Myulredi aki elkísérte a gazdája, és ebben az új expedíció. Ayrton volt, hogy sor a doboz tragacs, és Mr. Olbinet nem megkísértette a kilátás lovaglás, tudta jól, hogy a csomagtérben. Lovak, bikák, legelő farm réteken, és az indulás, hogy könnyen össze.
Amely iránymutatást ad asztalos és minden rendelés, John Manglesnek visszament „Duncan” együtt az ír család, akik meg szeretnék látogatni a Lord Lord Glenarvan. Ayrton is úgy döntött, hogy csatlakozzon hozzájuk. Körülbelül négy órakor, János és társai voltak már a fedélzeten a „Duncan”.
A vendégek tárt karokkal. Glenarvan meghívott mindenkit, hogy a vacsora egy jachton: nem akarta, hogy továbbra is az adósság a vendégszerető ausztrálok. Azok örömmel elfogadta a meghívást. Bútorozott kabinok, tapéta, falikárpit, és az összes víz feletti része a hajó, elkészült juhar és rózsafa, - mindez örömmel Paddy O'Moore. Ayrton, ezzel szemben reagált inkább közömbösen mindezt drága luxus.
De a fedélzetmester, „Nagy-Britannia” megvizsgálta a hajó szempontjából a navigátor. Lement az alján a hold, hogy menjen, ahol a csavar van elhelyezve, és a motortérben, érdeklődött a teljesítmény a gép, hogy mennyi szükséges üzemanyagot. Felfedezte a szén gödrök, a felhalmozott élelmiszer-és puskapor. Ő különösen érdekelt készletek fegyverek és fegyver állítva a tank, a hosszú sor. Glenarvan meg kellett küzdenie egy tapasztalt tengerész. Látta azt a konkrét kérdéseket, amelyek kérték Ayrton. Vitorlamester fejezte ellenőrző túra az árbocok és kötélzet.
- Szép hajó, uram - mondta.
- Jó hajó, a legfontosabb dolog, - felelte Glenarvan.
- És mi van, amelynek űrtartalma?
- Kétszáz és tíz tonna.
- Azt hiszem, nem tévedek, ha azt mondom, hogy a „Duncan”, majd teljes sebességgel, így könnyen tizenöt csomós.
- Keverjük össze a két, - mondta John Manglesnek, - és akkor nem lehet baj.
- Tizenhét! - kiáltotta a fedélzetmester. - Tehát ez azt jelenti, hogy nem katonai hajó - még a legjobb - nincs eltérítés neki?
- Nem! - mondta a kapitány. - „Duncan” - egy igazi versenyző, és nem fogja verni magát.
- Még a vitorlával?
- Még a vitorlát.
- Nos, hát, uram, és te, kapitány, tengerész hogy gratulálok, ismerve az ár egy jó hajó.
- Örömmel hallom, Ayrton - mondta Glenarvan. - Maradj a hajón, és ha azt akarjuk, és ez lesz a tiéd.
- Gondolj bele, uram - csak válaszol a fedélzetmester. Bevezetett ebben a pillanatban Mr. Olbinet számolt be, hogy a vacsora tálalva. Ő Glenarvan, hogy vendégeiket ment a fülke - társaság.
- De a mi út Dél-Ausztrália nem veszélyes? - mondta Glenarvan.
- Nem, - sietett megerősíteni Ayrton.
- Akkor el kell hagynia a hajót, amennyire csak lehetséges az embereket. Az embereknek szükségük van, hogy a „Duncan” vitorlázás Melbourne megjavítani. Nagyon fontos, hogy a hajó nem késlelteti, hogy jöjjön a helyére, hogy ő lesz rendelve. Ezért nem fogja csökkenteni a csapat.
Ayrton, úgy tűnik, rájött megfontolások Lord Glenarvan, és már nem ragaszkodott.
Este jött, és elköszönt az ír skót. Ayrton és Paddy O'Moore családja visszatért a tanyára. Lovak és kocsik voltak, hogy készen áll a következő napon. Indulás volt a tervezett 08:00.
John Manglesnek már elküldte a poggyászt a farmon. A csónak vár az utazók; gyorsan telepedett meg. A fiatal kapitány adta utolsó utasításokat Tom Austin. Ő különösen ragaszkodott a tény, hogy a segédje várt Lord Glenarvan megbízásait Melbourne és bármit is voltak, teljesítették legpontosabb módja.
Az öreg tengerész John Manglesnek biztos, hogy ő is számíthat rá. Ezután nevében az egész csapat Tom Austin Glenarvanu akarta sikert expedíciója. A hajó fog leesni a létráról alól dübörgő „hurrá” parancsot.
Tíz perc múlva már a föld, és a másik negyed óra az utasok már az ír gazdaságban.
Minden készen állt. Lady Helen örült otthonaikba. A hatalmas kocsi szilárd táblák és primitív kerekek nagyon tetszett. Hat pár bikák hasznosítani a patriarchális véleménye nagyon alkalmas rá. Ayrton, kezében egy kihegyezett hosszú botot, várja megrendeléseket az új tulajdonos.
- A fene egye meg - kiáltott fel Paganel -, milyen csodálatos a személyzet! Sem edző a világon nem lehet összehasonlítani vele. Nem tudom, hogy a legjobb módja annak, hogy vándorol a világ! A ház, amely elindul, mozog, és megáll, ha úgy tetszik - mi kívánhatnék jobb? Most nincs idő, hogy megértsük a szarmaták és a megtett egyetlen út.
- Mr. Paganel - fordult hozzá Helene hölgy - Remélem, van szerencsém látni az én kabin?
- Természetesen, asszonyom! Tisztelet. Mi a gyűjtemény nap?
- otthon leszek a barátaim minden nap - nevetett, azt mondta Lady Helen - és te ...
- ... a leghűségesebb őket, asszonyom - válaszolt udvariasan Paganel.
Ez cseréje udvariassági, félbeszakította a megjelenése a hét már felnyergelt és felhúzta az orrát lovakat. Hoztak egyik fia, Paddy O'Moore. Glenarvan fizetett az ír farmer, minden, hogy már megszerezte tőle, és megköszönte melegen, és ez egy becsületes telepes sem volt kevésbé értékes, mint azok, amelyeket az arany guinea.
- Isten veled! - kiáltotta Paddy O'Moore, majd egy kórus egész családja.
Ayrton kiállított különleges felkiáltó és megérintette a bika egy hosszú botot. A kocsi elindult, repedezett táblák, tengelyek kerékagyak nyikorog, és hamarosan szép szép farm ír eltűnt a kanyarban az út.