irodalmi folyóiratok
Sajnálom, hogy lopni tőled magány,
Micsoda látvány az asztalon felvette a vak,
Amikor senki sem látni nem akarja,
Még mindig lát maga előtt.
Sajnálom, hogy amikor egy terhet a zsúfoltság,
Dobj egy játékos megjegyzés csendben,
Nézek szemével gondosan szomorú
És ez nem hallja, amit mond.
Bocsáss meg minden ezekben a napokban, ezek éjfélkor,
Nem hinni még erejük,
Én néztem meg, és simogatni és gondozás,
És még - sajnos! - osztatlan szeretettel.
Sajnálom, hogy arca áthatolhatatlan pezsgőfürdő,
Húzódott váll doorposts,
Lábujjhegyen hirtelen jön ki a szobából,
Amint hallom a dobogó a sorban.
Amikor elbúcsúzunk veletek az este,
Sajnálom, hogy alig tudtam nyitott láda
Az ilyen vak, örök,
Ez hisztérikusan: „Ne menj!”.
Sajnálom, hogy élek előérzete kilégzés
Alighogy a tekintetünk találkozik újra.
Sajnálom, nem értem ezt a kimenetet.
Sajnálom, ha meg lehet bocsátani a szeretet.
***
Látok egy másik élet,
Amennyiben nem volt veszteség, amíg,
Amennyiben mormolom. "Linger" -
Isten tudja, aki a semmiből.
És valahol ott szélén az alvás,
Mintha átütő a kútból,
Melody egyedül,
De azt tudom: újraindul az övé.
A levelek, mint egy csendes eső - Dry,
Eredményez a hulladék liszt:
Amennyiben így fájdalmasan zuhany intimitás
Ott minden véget ér szétválasztás.
I vyznat. én is
Meg kell zárja a tárgyalás és az ajtók.
Összehozza, szeparált, halál.
Nem tudja, hogy a veszteség