Tatyana Tolstaya - Kys
„Worms nem?” - kérdezte komolyan, és aggódik. - „Nem, nem, Genia, kiváló gomba, 1-1!” Megnyugodott azonnal, elkerülve a gondolat, hogy lehet hazudni és mögötte valaki egy őrült nevetés ifjúsági megtörölte egy lyukas kanállal kiszáradt szürke hab-fertőzött hulla fehér.
A többiek egymásra néztek félénken, mintha a gyermek becsapták.
Genia, csendesen öregedés kerül sor a házban, nyomja porcelán doboz proshurshit valami rongyot, és a verandán primolkshee lélegzet, hogy ne megijeszteni a csendet. Letette a kezem a vállán - a régi, hidegrázás, száraz kézzel - és hirtelen érezni, milyen kicsi és könnyű, könnyen éjszakai szél, hogy vigye a sötétben zashumevshie adni.
Esik egy hosszú visszafogott perces e perc, amelyben a legenda szerint, repülő angyal, és Genia azt mondja: „Itt, ha jól emlékszem.” De minden életre, és zörgött, és felkelt, és dübörgő tiporják veranda, és Genia siet mondani - de később, egy angyal elment és vett egy szélroham, és Zhenechkiny szavak megszakítva a szél; Látom, hogy az ajkai mozognak, amint az eléri naiv szeretetteljes pillantással; Genia szél felkapja, és a csillagok lezuhanyozott éves ég, és beleesik a mohó földre csíra bogáncs, libatop és tarackbúza; fű magasabbra emelkedik, összeolvad a pusztában, és zihálva, haldokló öreg ház, törlik lábnyomok elveszett utat, és minden virágzik feledésbe.
- Mi ez, mi a kézibeszélő nincs. - Elkaptam nedves, gyorsan megtörölte a telefon ujjaival kiabálni: „Igen, természetesen Zsenya, Zsenya!” -, majd dobja el. Hallókészülék ő énekel és csipog, ő nem vett észre semmit.
- Mit mond? - Kértem, hogy mozog valaki otthonról.
- Most figyelj. Néhány Sergeevnu Sophia, mint a nyáron elmentem egy szanatóriumba, és milyen volt a rózsák. Rose szerint voltak piros és zöld levelek. a nap az égen. És este - a hold. És a tenger - víz. aki fürdött - ki a vízből. Változtatások és száraz. A nedves ruhát megszárad. De megkérdezte, hogyan élünk. Nos, Genia! Azt mondják, nos, Genia! Ho-ro-sho! Igen! Kézzel! Kézzel!
Néhányan közülünk volt a világon.
De eljött az a nap, a tél közepén, amikor Genia sokkolta az a lélek mélységeibe, húzta le a maradványait a bojár kalapok és felfegyverzett repedt botját, megjelent a közeljövőben egy hosszú kék borítékot.
A boríték hánykolódott és zümmögtek a szavakat, hogy Genia nincs egyedül a világban, hogy itt nagyon közel - karnyújtásnyira - a hideg öböl fenyő zaj, az ív zöld jég, hó borított Helsinki város - Korábbi Helsingforsban - a krutoverhom ház van egy jó kandalló életét, és mosolyog utódok Zhenechkinoy szeretett, rég elveszett nővére, hogy az utód nem lehet várni, amikor kedves néni Eugenia emelkedik, amelyet a magas tető, esni polufinskie barátságos öleléséből, és feküdt virágot celofánba sírjánál kedves testvér, pok oyascheysya takaros finn temetőben.
Mi kíséri Genia az állomáson, zavartan és rémülten, mint Hamupipőke, és leült a kocsi egy tök húzott egerek; mellkasához, kezében egy vászon zsákban fogkefével és egy váltás ruhát; valahogy láttuk ezt a fehérneműt Genia a ház a tavon napkeltekor teszi elérhetővé kor higiéniai töltés. Ez állt egy téglalap alakú vászon panelek, gondosan halmozott szilárd, örök varrat; nincs darts, sallangoktól mentes, sem szabászati bohóckodás nem tudta, hogy súlyos, a katona ruha - csak üres, erős szövet-szerű fehér lap mese becsületes munka, az előny az élet élt.
Találkoztunk vele egy hónap ugyanazon állomásra, futott végig a vonaton, és nem talált. A vonat elhagyta fontos idős hölgy, fekete szemöldök, mint egy bukott angyal, a vastagon rúzsos arcon, a buja szőrme és méltóságteljes, tisztességes kor kalapot. Porter végzett illatos zsákok. Valaki rájött Genia ortopéd cipő.
- Na és? - kérdeztük.
- Minden ott van, - mondta. És én megrendült.
Mi vitte magát, és otpoili tea. Most minden tavasszal Genia volt, így Finnország számára. Aztán a nyáron, ő volt sugárzó és tébolyult, boldog és fiatal, nőtt illatos, vospryanuvshem elővárosi kert hallatlan virágok magról nevelt finn. A virágok a kötelet lebegett Zhenechkino csipke fehérneműt, az égi és a citrom, és a szobájában a polcon halmoztak hihetetlen dolgokat: parfüm, rúzs, körömlakk. És a rózsa, piros rózsa, szeszélyes sok éven át, hirtelen kivirágzott alatt Zhenechkinymi kezét, gyorsan tüzelő az új és új rügyek. Meg kell segítettek a finn műtrágya.
Genia elkapott minket a tornácon, és a kertben, izgatottan bukkant ezerszer látta a fotót: Genia a nappaliban finn heverő, Genia unokatestvérével unokája - az új szeretett tanítvány, megható kapaszkodott a kezét (mint te, Genia, azt mondta, hogy a neve valami ? vagy Coco Pupu) Genia az ebédlőben ebédre: zöld leveles saláta, valamint két fűszálakat:
- Nagyon gazdaságos. És a szigorú szabályozás.
Megnéztük Zhenechkiny végén megfeketedett szemöldök és ásítás, hallgat rá balladái soha nem látott jólét hal üzletek:
- Génia és spratt paradicsomszósszal ott?
- Nem, itt sprattra van valami soha nem látott.
- Szóval, így. A pástétom "Wave"?