S történetfilozófia
6 cm. Taran L. Az elmélet a „történeti szintézis” Henri Berr / / Francia évkönyve. 1968 1. 1970 pp 370.
Sap 7 HU Mi a történelem? Harmondsworth, 1967. P. 63
Meggyőző cáfolatát újkantiánus koncepciója történelmi po¬znaniya fejlesztése a történeti tudomány is.
2.2.3. Két fejlesztési irány a történelmi gondolkodás és historiosophical
A lényege az elért történelmi ismeretek volt, és a mozgás a gondolat az esemény oldali történetet neki protsessualyyuy oldalon, a történelemszemlélet teljességként, bár koherens, események megérteni, mint egy folyamat.
Fejlesztése a történelmi, filozófiai és történeti gondolkodás ment keresztül két sort, amely első nem ugyanaz. Először is, a történészek és az emberek razraba¬tyvavshie problémák a filozófiatörténet (történelemfilozófiát), akkor már keresi pri¬chin történelmi események, amelyek tovább kiegészített keresések mozgatórugóit a történelmi folyamat.
Az Advent a szakaszok tipológiák társadalomtörténeti szervezetek problémája motorja a történelem, a tényezők a történelmi folyamat előtérbe került, nyomja a második kérdés az oka a történelmi események.
2.2.4. Történelmi gondolkodás a keresést az okokat a történelmi események
Történelmi események mindig az emberek cselekedeteit, és az eredmények ezen intézkedések. A történelem mindig állt cselekmények emberek. Tevékenységek lyu¬dey általában mindig motivált és tudatos és tselenapravlenyuy. Po¬etomu keresésében okainak történelmi események, a történészek mindig fordult moti¬vam, arra ösztönzi az embereket, hogy tegyenek lépéseket, és a célokat tűzték ki maguknak. Írásaiban sok görög történetírók az emberek, mindenekelőtt a nagy emberek, úgy viselkedett, a történelem motorokat. Azt hitték, hogy ők meg előre során történelmi soby¬ty.
De ugyanakkor egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a pályán és az események kimenetele messze nem volt mindig úgy, ahogy szeretné látni a szereplőket. Ez nem mindig lehetséges, hogy magyarázható csak az a tény, hogy az akarat az egyes emberek szembesülnek akarata mások, ami hatalmába kerítette, - az a tény, hogy a pályán és az események kimenetele előre deyst¬viya nincs ilyen, és más emberek. Gyakran eredményeként tudatos és tervszerű emberi cselekvés megkapja, amit nem tervezett, amit akartam, és nem számítottam senkit, még a legkiválóbb résztvevői történelmi eseményeket.
2.2.5. A koncepció a sors az ókori történészek
A fenti megmagyarázza, hogy miért az ókori görög történetírók a kezdetektől jelen van az írások a koncepció sorsát. Ez nem csak a munka Hérodotosz koto¬ry megakadályozza beavatkozás olyan emberek természetfeletti erők, hanem Fukidi¬da, ami indult ki az a tény, hogy meg kell nézni a természeti és csak a természetes okai történelmi események, aminek eredményeként szerzett hírnevet ateista.
A sors érteni emberfeletti, objektív erő, amely predoprede¬lyala során és az események kimenetele. Amikor az emberek a saját tetteik által vezérelt az események, az utóbbi mindketten előre és kiszámítható. Ot¬syuda tendencia, amely a fogalmak determinizmus és a kiszámíthatóság. Amikor a pályán és az események kimenetele rendezte sorsát, játszott az emberek előtt, mint kiszámíthatatlan és így, ahogy azt nepredopredelennye. Ezek tényleg nem előre meghatározott samimn emberek, hanem eleve uralkodni felettük némi energiát, ami realizálódott sorsát. És ők odno¬vremenno előre és bizonytalan ebben az értelemben.
Két fő értelmezése sorsa mind a mindennapi életben és a történeti tudomány. Egyikük - a sorsa megértése mind az abszolút előre meghatározza-lenyusti, azaz mindkettő nem lehet elkerülhetetlen, elkerülhetetlen, neob¬hodimosti. A nyelv ez a megértés a sors tükröződik a „rock” szó „sors”. Bizonytalanság ebben az értelmezésben, mint valami szubjektív. Ez attól függ, hogy a kiszámíthatatlanság, ami volt az eredménye, a tudás hiánya obek¬tivnoy elkerülhetetlen, szükségszerű.
Egy másik értelmezés predopredelenyusti és bizonytalanságok talált vyrazhe¬nie a „szerencse” szó „szerencse”. most úgy nevezik, hogy a „vezuha” Az ifjúsági szleng. Itt érteni predesztináció függő lefolyása és kimenetele az emberi cselekedetek által véletlenszerűen torkolatánál körülményeket. Ilyen körülmények között, ez igaz, de elvileg lehetne másképp.
A második értelmezés predesztináció elválaszthatatlan bizonytalanság és így kiszámíthatatlan. Kiszámíthatatlansága itt az eredmény nem az ismeretek hiánya a helyzet, és maga a helyzet. Egy ilyen sors értelmezés megnyitotta az utat, hogy igazolja az értéket az aktív emberi tevékenység. Ember kell elkapni a pillanatot a szerencse, akkor viszont a szerencse kereke. Ha ő nem jár aktiv¬no, szerencse működhet körül.
Fogalmán keresztül a sors ókori történészek jött a fogalmak és predopredelennos¬ti neopredelenyusti, a szükségesség és a véletlen, az alternatív és bezalter-natív állapotban a történelem, a kiszámíthatóság és kiszámíthatatlansága során történelmi soby¬ty, majd arra a problémára, szabadság és szükségszerűség a történelemben.
Eleinte a sorsa a koncepció a játék nem túl kiemelkedő szerepet. History látták elsősorban előre az emberek akaratát. De mivel epo¬hi hellenizmus, a sorsa a fogalom egyre inkább előtérbe kerül. Ez illúzió volt formában, ez volt az a felismerés, hogy a történelem nem egy egyszerű aggregátum predstav¬lyaet vagy akár egy lánc a történelmi események, hogy ezek az események nyilvánul a történelmi folyamat, amely kerül sor törvényei szerint, nem zavi¬syaschim az akarat és a tudat az emberek.
Ilyen katasztrofális korszaka előtt az emberek különleges hatáskörrel felmerülő vopro¬sy a katasztrófák okainak zajlik a jövőben az emberiség. Szem előtt tartva ezeket a kritikus időszakokban a történelem a nagy orosz költő, Fjodor Ivanovics Tyut¬chev (1803 - 1873) írta versében: „Cicero”:
Boldog, aki megnézte ezt a világot
Ő perc 1 rokovysh!
Felkérik őket, hogy egyenek
Mint társ bankettre> 1
Azonban van egy másik vélemény ezekről az időkről. Ez nagyon világosan kifejezte, egy másik orosz költő - mai Nikolay Glazkov (1919-1979):
Nézem a világot az asztal alól.
Dvadtsatysh század évszázad neobytaynysh.
A korszak sokkal érdekesebb a történész,
Tehát ez szomorúbb kortársai. *
12 Tjutchev FI Cicero / / Stihotvoreniya Letters kortárs Memories M 1988 C 43.
13 Számos változata ennek négysoros Itt az egyik, hogy úgy tűnik számomra,
A harc a két vár - összecsapásának jó és a rossz. Meg kell kitölteni pol¬nym részleg földi és a mennyei város egymástól. Ez fog történni strash¬nom bíróság, amely véget vet a világ és a történelem. Righteous, eleve az üdvösségre, eléri az örök életet áldott a mennyek országa, a többiek lesznek kárhoztatva örök büntetést. Két város, két társadalom emberek, „amelynek célja odno¬mu uralkodni örökké Istennel, a másik kitéve örök nakaza¬niyu az ördög” 1 5
15 Uo 3 T. Kh. 14-17. C 66.
16 Uo. T. 1. 234.
2.2.7. történelmi haladás gondolata az ókorban
Az ötlet az emberi haladás van jelen a munkálatok számos drevnegreche¬skih filozófusokat. Különösen úgy találtuk, Démokritosz (kb 460 -. 370 BC), aki azt mondta, hogy az első ember volt durva és zvernnuyu élet, evés Este-stvenpshi takarmány föld és az alkalmi gyümölcsfák. A tisztább képet a véleményét Démokritosz a témában nehéz, mert egyik sem az ő proiz¬vedenie nem létezik. Mi már csak elszórtan töredékek (orosz fordítások: Démokritosz az ő töredékek és tanúvallomások ókor M. 1935; Lurie SY Démokritosz szövegek Translation Studies L. 1970 ......).
Konkrétabb ábrázolások egyike volt Arisztotelész tanítványai - Di-kearha (350-290 BC), aki azt javasolta, az ötlet formák az emberi gazdaság vadászat és gyűjtögetés a mezőgazdaság révén állattenyésztés. Ez svi¬detelstvuet római író és tudós Marcus Terentius Varro (116-27 BC.). Ebben a könyvben „Mezőgazdaság” (orosz fordítás: Leningrad 1963), melyben tseli¬kom prisoedipyaetsya hogy Dikaiarkhosz véleményt.
i Egy meglehetősen világos képet a forma fokozatos fejlődés az emberi jelenlét
; Létezik a vers követője Démokritosz és Epikurosz, a római filozófus Titus Lukre-
j CIÓ Kara (kb 99-55 ie.) „A természet a dolgok” (orosz fordítás: T. M. 1-2, ..
1946-1947; M. 1958). Nehéz azt mondani, hogy a fenti a vers tartozik Lucretius, és hogy kölcsönzött művek Démokritosz és Epikurosz. Mindenesetre, beszél az eredeti állati és az emberi állapot, és hogy az emberek hogyan jött ki belőle.
Szerint a Lucretius, az emberek első részt összegyűjtése és a vadászat, és csak ezután áttért a szarvasmarha-tenyésztés és a mezőgazdaság. Mondta, és a fejlesztés a tüzet. Szerint a Lucretius, az első, az emberek használt eszközöket kőből és fából, majd otkry¬li réz és csak azt követően, hogy - a vas. Ott egyértelműen nyomon követhető a körvonalait egy jövőbeni régészeti korszakolás, amelynek a fejlettségi a chelove¬chestva kő, mednokamenny, bronz- és vaskorban.
Ezek mind nagy spekuláció, hanem a kortárs történeti tudomány voltak közvetlen kapcsolatban. Ez származott, mint tudomány csak a felvett az emberiség történetében, azaz a történelem az osztály egyedül, civilizált társadalmakban. Pred¬shestvuyuschy időszak az emberi történelem a szeme elől. És így ob¬stoyalo üzleti egy nagyon hosszú idő. A tudomány az íratlan emberiség történetében, azaz a történelem primitív társadalom és predklassovogo során felmerült vsya¬kom esetre sem, mielőtt a második felében a XIX.
Ezért megpróbálja felismerni a véleményét a fent meghatározott, mivel Gesi-
Óda és befejezve Lucretius, a valódi megértését, a történelem, mint egy folyamat és bemutatni
periodizációt alaptalan. Határozza meg a valós, nem fikció dvizhu-
forrásban lévő erők a történelem és létrehozásának tudományos periodizációnak jár azonosító kiterjedő
; második és ismétlődik a történelem. És együtt, hogy a vonal az ókori gondolkodók fejlett
nem túl messze, de valamit, amit még nem került sor.
2.2.8. Ősi gondolkodók keresve általános, speciális és ismétlődő történelem
A következő tipológiája kormányzati formák kifejlesztett
Egy másik nagy görög filozófus Arisztotelész (384-322 BC), amely Po
által többek között volt, és komoly történész. Ő írt egy vydayu-
schiysya történelmi munka, mint az „alkotmány az athéniak” (orosz fordítás: Leningrad 1936; MA ,.
Arisztotelész azonosított három helyes kormányzati formák és három nem
helyes. Ahhoz, hogy a megfelelő vette a királyság, arisztokrácia és az államközösség, a rossz - a zsarnokság, az oligarchia és a demokrácia.
Még kevesebb haladást az útvonal mentén a régi gondolkodók a történelem keresések povtoryayuschego¬sya. Bár a szakirodalom gyakran mondják, hogy az ókori történetírás szinte uralja az elmélet történeti forgalomba, ezzel együtt aligha lehetséges. Természetesen a ciklikus ötlet ősi gondolata az volt jelen. De általában az a világ egészét, hogy a kozmoszban. A történelem azt alig alkalmazták, bár ennek az oka volt: a szeme történészek alakult ki, virágzott és meghalt hatáskörét.
Ennek eredményeként az a tény, hogy a görög gondolkodók nem túl messze előrehaladott a keresést egy közös és visszatérő történelem, periodizációja valódi világ is¬toricheskogo folyamat az ókorban nem merül fel. De az ősi tudomány helyére munkaerő, amely megvizsgálta ezeket, vagy más nagy történelmi események, egyre inkább kezdett jönni dolgozni, ami újra a történelem társadalomtörténeti szervezetek, majd a történet a híres ókori istori¬kam társadalmak együtt - az „Általános története ”.
Mindez azt tette szükségessé, legalább néhány periodizációnak, ha nem a világ, akkor minden esetben határain túl a történelem, nem csak egy-sotsioistoriche Osprey test, hanem a Földközi-tenger a rendszer. Mivel periodiza¬tsii igazi „egyetemes történelem” az ókorban nem merült fel, hogy milyen mértékben szerepét idővel kezdett játszani a „négy világ monarchiák” oformiv¬shayasya a III. BC
2.2.9. A koncepció a négy világ monarchiák
A gyökere a koncepció a négy világ monarchiák - a munkát a görög történetíró Ctesias „History of Persia.” Ctesias maga jött Cnidus (Kis-Ázsia), elfogták a perzsák és a 17 éves (415-398 BC) tartott a bíróság a királyok királya Artakserk¬sa II, mint egy orvos. Ő történeti munkák írta neki, miután osvo¬bodivshis királyi szolgáltatás költözött Görögországba.
Az előadás kezdődik a történelem Ctesias Asszíria. Mivel nem túl bol¬shimi adatokat igaz történet ez a hatalom, amint az a tény, hogy az alapító Ctesias nyilvánítja a valóságban sosem létezett király Nun húz egy királyság mintájára a hatalmas perzsa királyság koto¬ruyu figyelte első kézből. Ezután az asszír hatalom változott lett, mint mogu¬schestvennoy Media, majd így halad a stafétabotot Persia. Így a munka Ctesias bemutatott három nagy világhatalmak.
Amikor a győzelem a Nagy Sándor, egy új világbirodalom, bejött ez a lista, mint a negyedik. A koncepció a négy monarchiák nem elterjedt akár Görögországban, akár Egyiptomban, a történelem ezen országok esetében lényegében figyelmen kívül, de felvette azt a részét, az egykori nagyhatalom Aleksan¬dra, amely kimondta a szeleukidák. És hamarosan ez lett az ideológiai alapja a harcot a görög-macedón szabályt.
Az első három világhatalom: az asszírok, médek és a perzsák - voltak az uralkodók, keleti uralkodók, a negyedik hatalmi idegenek. Az uralom elkerülhetetlenül morzsolódik, és cserélje ki a negyedik hatványával jön egy új, ötödik, ahol majd újra szabályozzák a saját, a keleti dinasztia. És ez a gondolat megerősíti a valóságban. A közép-111. BC elkülönül a hatalom mudflow-kidov és el függetlenségét Baktíriába és Parthia.
A 11. században a koncepció a négy monarchiák belép Rómában. A rómaiak predstavle¬niyah állapotuk viselkedik, mint egy igazi utódja és örököse a négy világhatalmak: Asszíria, Média, Perzsia és Macedóniában. De ha az elején a koncepciót használt apologetika Róma, később kezdett, hogy megtalálja a véleménynyilvánítás és az ellenzéki Rómába hangulat. Róma lett a számukra, hogy jár, mint a negyedik monarchiát, hogy helyébe egy ötödik, hogy jöjjön - a keleti.
Mivel a negyedik királyság Római Birodalom szolgál római történetíró Pompeius Trogus (I században - .. 1 AD), amely megkísérli, hogy egy átfogó képet az emberiség fejlődésének a uralkodásának a legendás Nun és Semi¬ramidy kortárs napig. A történelem a híres Pompeius Trog grup¬piruetsya országban szerte a szekvenciális váltás a négy nagy birodalom asszír, perzsa, makedón és római. Azonban Róma munka meghozta a legkevesebb figyelmet. A központban az elbeszélés - macedón birodalom alapítója, Philip 11 - apja Nagy Sándor. Ezért a munka Pompeius Trogus abban a formában, amelyben elérte bennünket, nevezetesen formájában összefoglaló készült Mark Yunianom Justin, az úgynevezett „Filippi történelem» ( «Historiae Phili ppicae»)
A legtöbb keresztény gondolkodók úgy vélték, hogy a Római Birodalom a legújabb állam a földön, ami vezet egy csepp világvége, és az elkövetkező Isten országa.
2.3. Vége a középkor és a modern időkben: a kialakulását és fejlődését egységes koncepció történelem szakaszonként
2.3.1. bevezető megjegyzések