Őszi meséje listopadnichek és
Ősszel, amikor a fák lezuhanyozott arany levél, született a régi nyúl a mocsárban három Scarlet nyulat.
Úgynevezett vadászok őszi leverets listopadnichkami. Minden reggel úgy nézett leverets például daruk járják át a zöld mocsár, mint megtanulni repülni nyurga zhuravlyata.
- Ez lenne, és én úgy repül, - a legkisebb nyúl azt mondta az anyja.
- Ne hülyéskedj! - szigorúan mondta az öreg doki-nyúl. - Van vadnyúl kéne repülni?
Jött késő ősszel, ez volt a fa unalmas és hideg. Elkezdtük összegyűjteni a madarak repülnek el, hogy a meleg országokban. Körözés alatt a láp daruk búcsú a télen egy aranyos zöld hazát. Leverets hallott, bár ez megbocsátható nekik Cranes:
- Viszlát, viszlát, szegény listopadnichki!
Száll a távoli földek zajos daruk. Lay meleg dens Couch Potato-medve; összegömbölyödve glomerulusaiban aludt tüskés sündisznók; Úgy elbújt a mély lyukakat a kígyó. Ez még inkább unalmas az erdőben. Kiáltotta listopadnichki-leverets:
- Mi lesz velünk? Freeze a mocsár télen.
- Ne beszélj butaságokat! - még szigorúbb zaychiha mondta. - Van vadnyúl fagy télen? Hamarosan növekedni vastag, meleg szőrme. Hó esik, mi lesz a hó meleg és barátságos.
Leverets megnyugodott. Csak egy, a legkisebb listopadnichek-nyúl senki nem pihen.
- Maradjon itt - mondta testvérei. - Megcsinálom az egyik daru meleg országokban.
Ran, futott Listopadnichek az erdőn keresztül futott a siketek Forest folyó. Lásd hódok építeni egy gát a folyón. Podgryzut éles fogak vastag fa, a szél fúj, beleesik a vízbe fa. Gát a folyón, sétálhat végig a gát.
- Mondjuk, mister, miért hozza le ezek a nagy fákat? - kérdezi Listopadnichek hódok.
- Van, hogy a fákat, azt mondja, a régi Beaver -, hogy felkészüljenek a téli élelmiszer-ellátás és az Új kunyhót a mi kis bobryatok.
- A meleg tél a kunyhóban?
- Nagyon meleg - ez megfelel egy szürke hód.
- Kérem, vigyen be kunyhóban, - kérdezi a kis nyúl.
Néztek egymásra Beaver Beaver, és azt mondják:
- Tudod venni. A bobryatki boldog lesz. Csak akkor, ha tudja, hogyan kell úszni és búvárkodni?
- Nem, nem tudom, hogyan kell úszni a nyulak. De hamar meg fogja tanulni, én úszni és búvárkodni.
- Rendben - mondta Beaver - ez a mi új kunyhó. Ő már majdnem kész, már csak azt kell befejezni a tető. Ugrani a kunyhóba.
Listopadnichek ugrott kunyhóban. A hód kunyhó két emeleten. Le a vizet, főtt étel bobryatok - puha fűzfavessző. Az emeleten nastlano friss széna. A sarokban a széna édes édes alvó bolyhos bobryatki.
Alighogy jól nézz körül nyúl a hód kunyhó a tetőn készlet. Egy Beaver gyötört bot drazsék, Más glosszák át a tető a sár. Vastag farok hangosan prilepyvaet mint vakoló spatulával. Beavers dolgozni eladható.
Beavers hozott tető, besötétedett a kunyhóban. Listopadnichek emlékezvén a fény aljzat, mezei éves anya és a kis testvérek.
„Ubegu-ka az erdőben, - véli Listopadnichek -. Ez sötét, nedves, lehet fagyasztani.”
Hamarosan a hódok tértek vissza kunyhó. Ezek leporoltuk az alján száraz.
- Nos, - mondják -, hogyan érzi magát, mezei nyúl?
- Ti mind nagyon jól - mondja Listopadnichek. - De én nem maradhatok itt sokáig. El kell menni az erdőbe.
- Mit kell tenni - mondja Beaver - Ha azt akarjuk, hogy menjen. A termelés a házak most az egyik - a víz alatt. Ha megtanult úszni és búvárkodni - kérem.
Listopadnichek tolóerő láb hideg vízben:
- Brrr! Ó, milyen hideg a víz! Ez jobb, talán, akkor marad az egész tél, nem akarom, hogy a víz.
- Oké, maradjon, - mondja Beaver. - Nagyon örülünk. Will a bobryatok nővér, majd azokat ételt a kamra. És megyünk dolgozni, fák esett a folyóba. Mi keményen dolgozó állatok.
Listopadnichek maradt a hód kunyhó. Bobryatki felébredt, nyafogás, éhes. Egy egész csomó fűz puha gallyak hozta őket a kamra Listopadnichek. Bobryatki nagyon boldog, elkezdtek rág fűzfa ága - nagyon gyorsan. Beaver fogak élesek, csak a chipek repülni. Gyötört, vinnyog ismét kérte.
Listopadnichek nehézségeket, melyen nagy ágakat a kamra. Később visszatért hódok kezdett rendbe a kunyhójába. Beavers szeretik a tisztaság és a rend.
- És most - mondták zaychonku - Kérem, üljön le enni velünk.
- Hol fehérrépa hazudik? - kérdezi Listopadnichek.
- Jelenleg nincs fehérrépa - találkozik a hódok. - Beavers fűz és nyárfa kérge enni.
Kóstolta nyúl hód ételeket. Bitter megütötte keményen fűzfakéreg.
„Ó, ez látszik, hogy nem lát több édes karalábé!” - gondolat listopadnichek-nyúl.
Másnap, amikor a hódok ment dolgozni, akkor nyikorog bobryata - kérte.
Listopadnichek futott be a kamra, és van egy furcsa vadállat odú ülés, ázva, a fogai óriási nagy hal. Rémült Listopadnichek szörnyű fenevad volt a legjobb a dobogó mancs a falon, amelyben a régi hód.
Beavers hallotta a zajt, jött azonnal. Ő vezette a régi hód a gödörből a betolakodót.
- Ez rabló vidra - mondta Beaver - ez teszi számunkra nagy kárt, kényeztetés és tönkreteszi a gát. Csak ne félj, nyúl: vidra most hamarosan nem jelennek meg a kunyhóban. I csapott neki jó ütéseket.
Beaver hajtott vidra, és ő - a vízben. És ismét távozott Listopadnichek bobryatami nyers sötét kunyhóban.
Sokszor hallotta közeledett a kunyhó, szimatolás, ravasz róka, mint kóborol nyújt gonosz ügetés. Kapzsi falánk próbálta megtörni a kunyhóba.
A hosszú tél szenvedett több félelem listopadnichek-nyúl. Gyakran emlékeztetett a meleg fészket, a régi anya-nyúl.
Történt egyszer egy erdő folyó nagy baj. A kora tavaszi a víz áttört egy gátat építettek hódok nagy. Öntöttek kunyhó.
- Állj fel! Állj fel! - kiáltott fel az öreg Beaver. - Ez elrontotta a vidra gát.
Lerohant bobryata - nyár a vízbe! És a víz magasabbra. Zaychonku csillapított farok.
- Úszni, nyúl! - mondja egy régi hód. - Úszni, menekülni, és lesz ott!
A Listopadnichka félelemmel farok rázza. Nagyon fél a hideg víz félénk nyúl.
- Mi köze van? - mondta az öreg Beaver. - Ülj a nyomomban így kapaszkodj. Megtanítalak úszni és búvárkodni.
Hare leült egy Beaver Tail, lábat szorosan tartott. Beaver beugrott a víz farok elkanyarodott - nem tud ellenállni egy golyó repült Listopadnichek vizet. Akarva-akaratlanul el kellett úszni a partra is. Jött a partra, felhorkant, és megrázta magát - minden sietség a natív mocsárból.
És a régi zaychiha a leverets aludni fészkét.
Glad Listopadnichek, kapaszkodott az anyja.
Nem ismerte fel zaychiha nyúl:
- Ez vagyok én - Listopadnichek mondta. - Én ki a vízből. Fázom, nagyon hideg volt.
Szimatolt, nyalogatja Listopadnichka zaychiha, altatni egy meleg fészket. Szorosan aludni az anya az otthoni fészek Listopadnichek. Reggel gyűlt össze meghallgatni Listopadnichka Nyulak szerte a mocsárból.
Azt mondta a testvérek, mind futott daruk meleg országokban, mint a hódok élt által tanított a régi hód fürdés és búvárkodás. Azóta az egész erdő Listopadnichek állítólag a legbátrabb és kétségbeesett nyulat.
