Nem csíp, és sajnálom
Ez hasonlít egy napsugár,
Ez ragyog egyedül,
Voltunk téve az utat a felhők mögül,
És nem ok nélkül nem lehet zseni
Földi boldogságot, hogy megfeleljen,
És hol a nagyságát a munkálatok,
Van magány nyomtatást.
Örökre, nem a föld, sem ég,
Ne létre, talán az Istent,
Amikor az univerzumban nem volt
Tehát reménytelenül egyedül.
Egész terjed édes köd
A züllött - keserű megtévesztés,
És meg kell egy területen képzeletbeli csodaország
A szőtt szavak.
Mi vándorolni hazugság, mint a rozs,
És az igazság és a hazugság nincsenek határok.
Tüskék hullámzó hazugság -
Amit vetsz, úgy aratsz.
Ennek hiányában az igazi akarat
És a kutyák, hogy a rossz pálya.
És az út előttünk, nem meredek,
Mert vezet sehova.
Rejtőzik az igazság mögött száz ajtók
Azok, akiknek ez méreg szörnyű.
Így maguk is összezavar hazugság,
Kutakból mérgezett italt.
De azok felett, akik élvezte a mocsokban,
Emberek, akik becsapták, és többször,
Villog fényesen, hibáztatja és a végrehajtó,
Sun szörnyű az Ítélet Napján.
A nap tovább tart, mint száz éve
(Pasternak)
Trükkök ideje hasonló a
Illusionist art:
Évszázados nap néha,
Az évek múlásával gyorsan.
Mosolyogsz abban az időben, de
Mint ilyen, akkor nem hisz a kedvesség,
Mikor jelenik meg: ez
Egy pillanatra megálltam az úton.
Ez egy sor évszázadok
Még egy kicsit fáradt.
Tekerő idők valaha
Soha a ritmus nem kap ki.
Légzés ózon örökkévalóság,
Nem akarja tudni a határt,
Várakozás órán lelke
És elrejtik a szárnyak a halandó test.
Senki sem, ez igaz, és nem tesz rosszat,
Ha ez nem győzött.
Az egyiken a szúrás,
Ő nem tud tovább élni méh.
De a zseni a gonosz felett jó uralkodik,
És ritka, ha valaki örömét étkezés,
Talent - nem csíp, és nagyon sajnáltam egymást,
A közel-felhalmozása nem méreg, és a méz.
Enchants amikor dübörgő pirotechnikai,
Színes szórás a csillagok, még fél percig.
De az élet - nem teljesen fények és ordít tűzijáték -
A bíró alkotások, szükségünk van egy másik mérést.
Felszólítja a helyes úton Flare:
És kevesebb zaj, és a több fény.
Beauty fogja megmenteni a világot.
FM Dosztojevszkij
Beauty - a vágy, mint
Hogy ez nem könnyű legyőzni.
Mi összeesküdtek az ördög
belép
Egy éjszaka csak a szépség.
De menny és a pokol az elágazásnál
És most, ugyanúgy,
mint a régi,
Találd ki az arca ijesztő
Notre-Dame de Paris, a harangozó.
És hívja fel a nappal és az éjszaka a testben
üreges harang
egy madár magasságokba.
Az élet abban az időben a vérpadon,
És nem tudod,
akinek viszont holnap.
Strikes ax gonosz és unalmas -
Emlékeztet a csodálatos
és sírni.
Csak a nagyságát szellem
Ő visszahúzódik impotencia hóhér.
És a nyomok
A földi határ
A végtelenben az ég
Ez már megállapított.
Mentsd meg a világot a szépség,
de nem a test,
És a lélek,
amely tiszta és világos.
MAG memória Lipkin
Nem a szélén a szív édes,
Ő, miután megállapította az örök béke,
Kapaszkodott a hó, szárnyalt
felszabadult lélek
Át a kerítésen, ahol a kakas
Az összefüggésben a mai nevetséges,
Azokkal szemben, akik elzárkóztak a költők,
És ezért is vak.
Maga mögött hagyva a Arbat,
Ő megőrzött természet,
Lehelte az aroma a tavasz
Gyermekkorát Odessa,
Aztán - és melegítsük a apáik földjére.
Nem bujkál a rokonság a vér,
Odament, ahogy csak tudott, hogy ezt a hívást
Az elsőtől az utolsó napig.
És emlékezni fognak örökké,
Mivel reggel, az első a tornácon -
Egy költő, egy személy esett a hó,
A szennyeződés ne nyomja az arcát.
Mint egy csónak a csatorna,
Mezők és erdők találkozik
A busz az autópályán
Vitorlás Brüsszel Amszterdam.
És elveszett poludremu,
Lélek békéjével,
Az üveg ragasztott oldalán
A látvány volt szerény és egyszerű:
A tér egy zselés rétek,
Mint a képen, a valóságban
Lazy kövér tehén
Majszolva lédús füvet.
Úgy tűnt, hogy a szélenergia elveszett
Szárnyai alá az emberi baj,
És ha nem született volna
Nem gyűlölet, sem ellenségeskedést.
És az eső a felhők lógott,
Nem folyik ki a tarló
És dömpingelt naptár számok
Mivel a terhet sírjában.
És a hiúság a földi utat
Ne feküdjön le a port a leveleken,
Míg a régi tehén
Chew évelő növény.
Van Gogh. két történet
A festmény „Wheatfield
CO tárcsákon (1888 g).
Ez a nap kiderült, hogy nyugodt.
Vegye ki a festeni és rajzolni! -
El fog jönni az tetszik
Hosszú, forró csókot.
Vágó festőállvány gabona mezők -
Ez éget délben
Tehát vakítóan gyönyörű
Kéve vörös hajú tüzet.
Nem szűnik meg a ragyogás a búza,
Otgorit napnyugtáig.
A földön nem ül le a madarak,
A sit - Opal toll.
Egy ember - a hőt a hajnal,
Bronze-mert,
Egy - nem egy harcos ezen a területen,
De a béke munkás.
Dolgozz örülök ennek -
Bár az alacsony kanyarban, de
Fülek láng szelídítés,
Szolgálni az egészet,
És a házban, még a gazdag,
Mivel a nyári levegő, forró,
örömmel aroma
A kenyér a sütőből ...
... Ajánlatok mester festmény
Az utóbbi, meglehetősen kenetet ...
Egy nap megy egy hosszú út,
Ugyanez vörös, mint Van Gogh.
A képen
"Starry Night" (1889).
Ha az egész univerzumban csendes.
Csendes Falu karjaiban aludni.
És ne hallja a kutyák, talán azért, mert,
Mik ezek félnek az ugatás.
De nézd meg az ablakban, ahol a fény nem szűnik meg,
A kijelölt egy teljes órát pihenés
Megvesztegethetetlenség a vörös szakállú Van Gogh,
Mutatóujjával intett át a küszöböt,
De nem messze, de ahol prolih Tejút -
Siess megnézi az éjszakai égbolt!
Ez a régi táj meglepő, új:
Tűzijáték fog ragyogni a sötét világban,
Az élet kezdődött egy néma tisztelgés -
Tetői felett valóság krizantém virág,
És vándorolni a hegy felé a domb,
Cypress és Star, amely belekapaszkodott.
És azt mondják: nincs csodák!
Ott, ahol a nyom titkait az ég?
Megoldatlan rejtély spirális fények.
Mi Van Gogh sokkal közelebb hozzá,
Burnt nap után, hogy nem legyőzni.
És köszönöm, Vincent, egy varázslatos éjszakát!
Veletek vagyunk valami mondani
Monoton, végtelenül hosszú,
És a szavak, mint a cigarettafüst,
Húzott egy asztalon a nappaliban.
Csendben süllyed az üledék,
Cserepes virágok leesik a levelek.
És Sietek nyissa ki az ablakot,
Ahhoz, hogy tiszta a levegő üres fecsegés.
Öntés és mormogás élő beszédet.
Szeretek tanulni magával
Hogyan értékes ajándék, hogy megvédje
A városokban, füstös szó.
Kuss, és ennek oka van,
És megérteni az első alkalommal, vagy újra:
Ez a világ olyan, mint egy csoda, létre
Ereje által az isteni szó.
És a baj akkor a miénk, és a bor,
Hogy folytat tárgyalásokat félszegen.
Szó - nem egy érme - értéktelen,
Ha a forgalom halványan.
Ez úgy csillogó arany
Mi várják a mindennapi rutin,
Amennyiben beszélünk szerelem
Monoton, végtelenül hosszú.
Egy nő nevű INSOMNIA
Itt megint a nap napnyugtáig,
Elszórtan az esti csillag az égen,
És egy nő nevű Insomnia
A néhai szikra jön hozzám.
És mi lesz krikettezni hegedűk számára,
Azt felejtsük el, hogy az alvás már régóta esedékes,
És az éjszaka nem fog menni lábujjhegyen
Ez látogató jött tegnap.
Anélkül, engedve a varázsa álmos királyság,
Amennyiben int fáradt lélek
Értsd meg, hogy kellemes íze a zöld tea,
Ha iszol kortyot, és lassan.
Dobált ágak a szája a kémény,
Weaving gondolatok lassú menet
Mi vezet egy beszélgetés, hogy a hosszú,
Mi mást nem beszélnek.
És az idő, megvastagodott, húzta,
A óra fal csöpög, mint lekvár,
És ez az, hogy amíg a reggel velem balra,
Nashepchet sorában jövő verseit.
Majd odamentem az ajtóhoz a nő,
Amikor a nap elrejti a hold,
De ez lesz búcsút ígértem,
Hogy vissza fog térni többször, mondta.
Ne hagyja ki a többi érdekes cikkeket, iratkozz fel:
Mi vándorolni hazugság, mint a rozs,
És az igazság és a hazugság nincsenek határok.
Kedves barátaim! Mielőtt sorban az egyik legjobb költők Izrael és nem csak. Mi az a „szövés” a szavak, milyen zenét rímel. Amikor olvastam Freddie lepte meg meglepően pontos képet ad a világ, a természet a kapcsolat az emberek között a képekkel versek, rendkívüli sor érzést, sőt, a filozófiai és a lírai, ironikus, de minden szó - ez volt a rendkívül pontos és alakú ugyanakkor, nézd meg az élet, a természet és az ember. És ami a legfontosabb - az ő költészete egyre több és mélyebb, a költészet Masters örülök, hogy több olvasó megismerheti csodálatos költészet !.
Légzés ózon örökkévalóság,
Nem akarja tudni a határt,
Várakozás órán lelke
És elrejtik a szárnyak a halandó test.