Történetek a madarak
A varjak megérkeztek
Add jelentősen napig. Világosabb, egyenesebb acél napfénytől és melegszik erősen délben. A sötétített csíkok, fehér fátyol a hó, és a megfeketedett úton. A víz jelent meg az utcán ...
Vándormadarak kezd fokozatosan jelennek meg. Bástya ... korán érkezett, és elfoglalta szokásos apartmanunkat, legjobb nyír és nyár ligetek. Már megkezdték gondoskodó házigazdák kiegyenesíteni a régi fészket az új anyagok, megtörve az erős fehéres orra felső hajtásait fás ágak. Far meghallotta hangos kiáltása fárasztó, amikor este, miután a napi munka, mindannyian rassyadutsya székesegyház, mindig párban, és hasonlók kezdenek tanácskozik a jövő élet és az időpontokat.
Fecske-mama
A legtöbb nap Lukyan általában alatt ült a napellenző a Lodge, sapozhnichaya. Kostya szeretett ül a padon ott nézni vele dolgozni. De hamarosan, figyelmét eltolódott a fecskék, állandó lombkorona alatt. Fészket készült kerek csomók agyagból. Milyen mély tányért vastag élek, úgy ragadt a tető alatt túlnyúláshoz hossztartó. Ez az alacsony. Ha helyettesíteni a széklet, akkor nézd meg a fészket.
Amikor Kostya nézett ott először látta öt meztelen, hatalmas szájuk csajok. Kostya hozta az ujját neki. Tojások kinyitotta a száját, és nyikorgott kellemetlenül. „Huh, hogy vannak csúnya” - Kostya grimaszolt, és felugrott a székről.
Minden nap, minden két-három percig régi fecskék repült az aljzat és beugrott a nyitott állkapcsa gyermekek élelmiszer. Kostya vajon hány csibe elpusztult élelmiszer. De, és gyorsan növekedett. Két héttel később, az öt fej Sminkszoba fecskék néz ki fészket. Kecses, karcsú madarak egyáltalán nem hasonlít a csúnya, nagy csibék. Ifjúsági, ohorashivayas kíváncsian nézte a világ körülöttünk.
Egy reggel, Kostya észrevette, hogy a régi fecske repült, hosszú haj csőrében, besurrant a nyílásba sokáig ott csinál valamit. A második ülés kívül, és segített az első, szúró csőr túlnyúlás szélére a végén a haj.
„Mit csinálnak?” - gondolta a fiú, és arra gondolt, hogy valószínűleg szőnyeg a fecskék fészket.
Nap telt el, és a számítások szerint Bones csibék hamarosan elhagyta a fészket. Mielőtt elszáll, a csontok akarta nézni őket közelebb, tartsa a kezében. Aztán egy nap, amikor a nagyapám elment az ültetvény Lukyan bypass fiú keretes széklet, vett egy fiatal fecske - és kinyitotta a száját meglepetésében: ő volt kötve lószőr a lábát! A második vége a haj megjelent vmazat erősen a belső fala az aljzat. Kostya lett a második, a harmadik - az összes kötve!
Magánkívül az örömtől, a fia rohant haza, és egyre kusza izgalommal lett összefüggéstelen, hogy meséljen a meglepő felfedezés.
- Mi ez? Hol vannak kötve? - Nem értem. - Gyere, ülj le, nyugodj meg, mondd minden rendben.
Záró a történet, Kostya hirtelen a homlokára csapott:
- Apa! Most már tudom! Ezért repültek a lovak - hajuk volt szükség.
- Ki repült? - Megkérdeztem, nem kicsit érdekel az egész történetet.
Kostya mesélt neki a titokzatos kártevők, amit felkutatta a nagyapjával a közös gazdaság istállóban.
- Jöjjön - Azt javasolta, hogy a fiát.
És itt vagyunk az ültetvényen, a lombkorona alatt benyújtani. - Mi vagyunk az úttörő Kostya és két szakértő: I Lukyan nagyapja. Kostya felmászott egy székre, vett egy fiatal fecske, és üzembe egy tenyér, ránk nézett diadalmasan. Chick igazán volt kötve több csomót, hogy kialakult a lábak körül, mint egy lánc.
- Kasatushki enyémet! - nagyapja megérintette Lucian. - növekedése a köröm, és milyen ügyes! Nos azt kell kitalálni - lekötni borjak, mi? Valahogy soha nem fordult elő, és volt egy pillantást, a becsület, most öt évet meg nem haladó, megszoktam kasatushki valamit.
Azt ült egy széken, alaposan megvizsgálta a linkelt csibék egyesével, belenézett a fészket.
- Gratulálok, Kostya, a nyitás! - Ünnepélyesen leereszkedett.
Kostya magán kívül volt büszke öröm. Hazafelé már csak beszélni, mi a fecskék.
„Igen, sokkal több rólunk megoldatlan rejtélyek a természet, - gondoltam. - füsti fecske - társa, az ember legjobb barátja. Évszázadokon él vele. Úgy tűnt, hogy minden őt szokások hosszú vizsgálták meg alaposan. És, kérem. Csibék sok madár állapotban félig érett gyakran esnek ki a fészekből, és meghal. A csaj fecske esett ki a fészekből, senki sem látta. Most már értem, hogy miért. "
Ugyanezen a napon a nyitó Bones ismertté vált, hogy a gyerekek stanitsa. Ugyanezen a napon, a fia hobby megfigyelések az állatok vált igazi szenvedély.
Akim V. Nekrasov
Hogyan szeretne táncolni!
Ran pingvinek - Nézz meg minket. Sokan gyűltek össze; hátsó bejárati toló és sikoltozik, mint egy bazár. Nem csoda: elvégre az első alkalommal látták az emberek, és mindenki azt akarja mászni előre, nézd meg minket, Peck táska.
Hirtelen hallottam mögött valaki táncolni.
Volt egy nagy ív lemez. Feküdt a sziklákon, és a pingvinek rajta színre táncokat. Penguin fog futni lemez, visszatér újra végigmenni, és még gyalog pritopnet!
Sorakoznak - mindenki meg akar táncolni.
Egy pingvin megcsúszott a sima lemez, és lovagolt a hasán, mások is elkezdett esni, és roll.
Minden nap táncoltak a rétegelt lemez. Nem tisztítani. „Legyen a - azt hiszem -, hogy jól érezze magát; ők talán boldog, hogy jöttek. "
Este a pingvinek sorakoznak libasorban, és elsétált. Egy pingvin és nézett utánam. Aztán utolérte a többi pingvinek, de nem tudott lépést tartani, mert mindenki rám nézett.
A megjelenése a kis
Tavaly tavasszal, nyár elején, és végül eljött az idő, amikor már csibéket.
Tundra változott a szemünk előtt: az első volt, egy fiatal, csengő, meleg, akkor elégedett, kijózanító - megtalálta a boldogságot. Aztán lett nyugtalan, éber.
Anya eltérően viselkedtek.
Ptarmigan, bemutatva a lába alatt, nem repül, mint korábban, és széttárja szárnyait, lassan, szüntelenül kvohcha.
Sandpipers rohanni a levegőben, jön lefelé a kutya, és sírt hisztérikusan. Kacsa, kiugrott a kutya orrát, repült vonakodva, kapaszkodott a szárnyak a földön, mint egy sebesült.
A tó partján fű lebegett a fekete és szürke majom; Röviden és nyugtalanul sírt gyakran idegesen fejét lehajtva, mintha az ivóvíz. Közben rám nézett óvatosan. Úgy nézett ki, így, mintha semmi köze nem volt a két búvár szürke bolyhos gagaryatam. Ez volt az a fajta szülő trükk.
zöldek sötétebb lett minden nap. Fade számos gyógynövény. Tundra készült egységes. Hamarosan poduyut első hűvös, majd a hideg szél és eső. Azokban az órákban, amikor éjszaka jött, a nap kevésbé hajlamos a horizonton. Már világos volt, hogy ez lesz még néhány napot - és ez érinti a föld végső határáig.
Egyszer láttam cankó csajok. Ő fut a csupasz oldalon, majd nyomja meg a fű, kusza, és nyomni a földre. Elvittem a kezében. Most a bokrok fűz futott anyja. Annyira raskhohlilas és kiterjesztette szárnyait, hogy egy pillanatra volt csúnya, sőt egy kicsit ijesztő. Azt megsajnálta őt, és hagyja, hogy egy kicsit ki a kezét; Megbotlott, és futott ismét belegabalyodott a fűben. Anya lebegett a közelemben, én szárnyra, és újra leült. Néha futott az oldalán, mintha azt akarta, hogy rabul ejti engem is.
Még mindig ez a helyzet. Egyszer láttam raskhohlivshuyusya ptarmigan. Azonban nyáron nem fehér és piros. Leült a földre, széttárta szárnyait széles, - alattuk volt csajok. Partridge megdermedt, növelve a fejét, és rám nézett a félelem és a várakozás. Minden élet, minden jövendő volt a kezemben. A szeme megkérdezte: „megérinti, vagy ne érjen?”.
- Ne nyúljon, - feleltem, és elsétált.
És egy másik anya találkoztunk. Egy nap mentünk Evgeny Nyikolajevics. Partridge lobogott alól a láb és a kövér dudor esett a fűbe mintegy tíz méterre tőlünk. Ahol ült, szétszórt csirkék rohant, mintha valaki öntöttek egy marék borsót. Halvány sárga, fekete csíkokkal, hogy nagyon fiatal és nagyon buta. Ez az eredmény rejtőzik, akkor iszkolt a fűbe, és csendesen nyikorog. Csirke idegesen rohangálnak velünk ...
... Partridge lábadozó funk, és már nem figyel rám, csendesen zakvohtala. Izzók - ők tizenkét darab - imbolyogva egyik oldalról a másikra, egyre kusza a fű, eső és pattogó, odasietett hozzá. Menekülés közben, minden elönt a hideg harmat. Vettem egyikük a kezében. Ő reszketés, kapaszkodott meleg kezét, és eltemették az orrát az ujjai között. Anya ült, széttárja szárnyait. Csirkék odafutott hozzá, és letörik, elrejtette a meleg szőrös család menedékhely.
Elmentem a fogoly nagyon közel - egy-két lépést, nem több - és nem mozdult, kvohcha, aggódva nézi csirke, csipog a kezemben. Leejtettem a földre - szaladt az anyjához; ez csendes és elégedett beszélt kvoh, kvoh. Amikor a csirke bebújt a meleg tollak, megállt, és rám nézett könyörögve; „Menj el, kérlek!”
Óvatosan megfordult, és félve újra megtörni a boldogságot anya csendben elment.