Belkin (2) - a történet, 4. oldal
„A leválás? E az öreg folytatta. Vladimir nem volt bátorsága, hogy válaszoljon a kérdésekre.” Lehet, öreg, „mondta, edostat nekem lovakat Zhadrino?” - „Kaki lovaink,” válaszolta a férfi. - „Igen, nem tudok venni akkor is, ha a vezető fogom fizetni sokkal Emy lesz, mint?”. - „Várj egy percet”, mondta az öreg, csökkenti a zár, „küldök e fia, ő is veled megyek.” Vladimir várt. Kevesebb, mint egy perc alatt kezdte kopogás újra. A zár emelték, szakáll meg. „Mit akarsz?” - „Mi a fia?” - „Ez az óra jön ki, cipő Ali vegetál jössz fel, hogy meleg.?”. - „Köszönöm, küldjön a fia hamarosan.”
A kapu nyikorogva; A fickó kijött egy husáng, majd előrement jelzi az út keresek állás hó sodródik. „Mikor?” Megkérdeztem Vladimir. „Eszik túl hamar rassvenet” felelte a fiatalember. Vladimir nem is beszélve egy szót sem.
Kakasok énekelt, és ez már világos volt, amikor elérték Zhadrino. A templom zárva volt. Vladimir kifizette a vezető és vezetett a pap. nem volt a bíróság a trojka. Mi hírt várt ego!
De visszatér a jó földtulajdonosok nenaradovskim és látni valamit tettek.
Idős házaspár felébredt és kijött a nappaliba. Gavrila Gavrilovich a lefekvés és a flanel kabát, Praskovya Petrovna egy bélelt pongyola. A szamovár hozták, és Gavril Gavrilovich elküldte a kislány, hogy érdeklődjön, hogyan Marja Gavrilovna érezte, hogy az egészség és hogyan aludt. A lány jött vissza, amelyben bejelenti, hogy az ifjú hölgy aludt de rossz, hanem az, hogy most már könnyebb, hogy de-, és hogy de ebben az órában jön be a nappaliba. Tény, hogy az ajtó kinyílt, és Marja Gavrilovna jött, hogy üdvözölje papa és a mama.
„Hogy van a fejed, Mása?” Megkérdeztem Gavrilo Gavrilovic. „Ez jobb, papa,” válaszolta Mása. -. „Igazad van Mása, őrült tegnap,” mondta Praskovya Petrovna. - "Lehet, Mama," Mása válaszol.
A nap jól ment, de Mása rosszul lett az éjszaka. Küldött a városba az orvoshoz. Megérkezett az este, és megtalálta a beteg félrebeszél. Megnyitotta magas láz, és a szegény lány volt, két héttel a sírjánál a régióban.
Senki a házban tudott a tervezett szöktetés. A leveleket írt neki, égettek előestéjén; komornája senkinek semmit nem mond, attól tartva, a mesterek harag. A pap, a nyugdíjasok Cornet, a bajuszos földmérő, és a kis ulánus volt diszkrét, és nem ok nélkül Tereshka kocsis nem fejezte semmi extrát, akkor is, ha részeg volt. Így titokban tartották több mint fél tucat plotter. De Marja Gavrilovna magát, az ő folyamatos delírium, adta el a titkát. Szavai azonban annyira összefüggéstelen, hogy az anyja, aki soha nem hagyta ágya, csak megérteni őket, hogy a lánya halálosan szerelmes Vlagyimir Nyikolajevics, és hogy valószínűleg szeretni az oka az ő betegsége. Ő konzultált férjével és néhány a szomszédok és végül minden egyetértettek abban, hogy nyilván ez volt a sorsa Maria Gavrilovna, hogy a korlátozás a ló nem obedesh, hogy a szegénység nem bűn, hogy élni nem a gazdagság, hanem az ember, és hasonlók. Erkölcsi közmondások csodálatosan esetekben hasznos, amikor távol vagyunk ettől egy kicsit, hogy mi lehet feltalálni magát, mint egy indoklás.
Eközben a fiatal hölgy kezdett talpra állni. Vladimir még nem látta a házban Gavrilo Gavrilovic. Félt szokásos vétel. Hogy küldjön neki, és bejelenti, hogy neki nem várt szerencse: egyetértését a házasság. De mi volt a csodálkozás nenaradovskih földesurak, amikor válaszul a meghívást kaptak egy fél őrült levelet tőle! Kijelentette, hogy a lába soha nem lesz a házban, és kérte, hogy felejtse el a szerencsétlen ember, akinek halála még mindig az egyik remény. Néhány nappal később hallotta, hogy Vladimir ment be a hadseregbe. Ez volt 1812-ben.
Hosszú nem mertek be ezt a talpra Mása. Soha nem említette Vladimir. Néhány hónappal később, miután megtalálta a nevét azok között halad, és súlyosan megsebesült borogyinói elájult, és félő volt, hogy láza talán visszatér. Azonban, hála Istennek, a félelem volt következményei.
Tovább szomorúság meglátogatta: Gavril Gavrilovich meghalt, így ő az egyetlen örökösét. De le nem volt kényelmes neki; ő őszintén megosztott Praskovya Petrovna fájdalmát, és megfogadta, hogy soha nem válik meg tőle; Ők mind a bal Nenaradovo helye szomorú emlékek, és elment élni *** skoe állapotban van.
Eközben a háború dicsőség volt vége. A ezredeket külföldről hazatérő. Ember futott eléjük. A zene nyerte a dal: Vive Henri Quatre-, tiroli keringő, és áriák Zhokonda. Tisztek, akik elmentek a kampány a fiúk szinte vissza, saroktól a csata levegő lógott kereszttel. Katonák vidáman beszéltek egymással, állandóan keverve azt a francia és német szó. Egy felejthetetlen idő! Idő, a dicsőség és a lelkesedés! Hogy az orosz szív lüktetett át a szót hazát! Milyen édes volt slzy viszlát! Hogyan egyhangúlag ötvöztük az érzéseit a nemzeti büszkeség és a szeretet az a császár! És neki, amit egy pillanat!
Nők, orosz nők, ezután kiváló. A szokásos hidegség eltűnt. A lelkesedés valóban elragadó, ha megfelel a győztesek kiáltotta hurrá!
Vetette fel a motorháztető a levegőbe.
Kik a tisztek az akkor tudatában annak, hogy az orosz nők kötelesek, ő volt a legjobb és legértékesebb jutalom.
Ebben a ragyogó időben Marja Gavrilovna élt anyjával a *** tartományban, és nem látom, hogy a két főváros ünnepelte visszatérését a csapatok. De a vidéki városokban és falvakban az általános lelkesedés, akkor lehet, hogy még erősebb. A megjelenése ezeken a helyeken a tiszt volt, egy igazi diadal neki, és egy szerető, egy frakkban rossz volt az ő szomszédságában.
Már azt mondta, hogy annak ellenére, hogy hideg, Maria Gavrilovna DCL még körül udvarló. De vissza kellett vonulnia, amikor megjelent neki vár egy sebesült ezredese huszárok Burmin, George a gomblyukában, és egy érdekes sápadtság, azt mondta, hogy a helyi fiatal hölgyek. Ő volt a huszonhat éve. Jött szabadságra birtokaira, melyek mellett található a falu Maria Gavrilovna. Maria Gavrilovna neki nagyon különleges. Amikor feltámadt a szokásos figyelmesség. Nem mondható el, hogy a lány flörtölt vele; de a költő, betartva a viselkedése, azt mondta volna:
Se amor non és che dunque.
Burmin volt, sőt, egy nagyon kedves fiatalember. Ő éppen az értelem, amely a nők, mint: illedelmes, figyelmes nélkül igényét, és vidáman ironikus. Viselkedése és Marja Gavrilovna egyszerű és ingyenes; de bármit mondott vagy tett, az elme és a szemet, mint neki, és követte. Úgy tűnt, csendes és szerény hajlam, de a pletyka járta, hogy ő egykor egy szörnyű semmirevaló és ez nem árt neki becslési Marja Gavrilovna, amely (mint minden fiatal hölgyek általában) szívesen megkegyelmezett kalandjával feltárva a bátorság és lelkesedés a karaktert.
De több, mint bármi. (Több, mint ő érzékenység, több mint kellemes beszélgetést, sokkal érdekesebb sápadtság, bekötött karral), az elhallgatás fiatal huszár, mint bármi keverjük a kíváncsiságát és a képzelet. Nem tudta bevallani, hogy tetszik neki, hogy nagyon sokat; és valószínűleg ő, az ő intelligencia és fejlesztése, észrevette, hogy különválasztják rajta, hogyan még nem látta a lába, és nem hallotta a nyilatkozatot? Mi tartotta vissza? félénkség, elválaszthatatlan az igaz szerelem, vagy büszkesége a kacérkodás a ravasz női ember? Ez rejtély volt neki. Gondolkodás kemény, ő úgy döntött, hogy a félénkség volt az egyetlen oka, hogy, és tedd, hogy ösztönözze neki nagyobb figyelmet, és a körülményektől függően, még érzékenység. Ő előállítására legváratlanabb végkifejlet, és türelmetlenül várta a pillanatot a romantikus magyarázat. A rejtély semmiféle lenne, ez mindig bosszantó, hogy a női szív. A katonai akció a kívánt hatást: legalább Burmin nőtt, így töprengő, és fekete szemei olyan tüzet Marja Gavrilovna, hogy a döntő pillanatban úgy tűnt, hogy közel van. A szomszédok beszélt az esküvő mintha minden volna rendezni, és a jó Praskovya Petrovna örült, hogy a lánya végre talált egy udvarlója méltó hozzá.
Az idős hölgy ült egy nap a nappaliban, lefektetve Grand Solitaire mint Burmin belépett a szobába, és azonnal érdeklődött Marja Gavrilovna. „Ő a kertben,” válaszolta az öregasszony; „Epodite rá, és elvárom, hogy itt lehetek.” Burmin eltűnt, és az idős hölgy keresztet vetett, és arra gondolt: talán az ügy véget ér ma!
Burmin talált Marja Gavrilovna a tó mellett egy fűzfa, egy könyvvel a kezében, és a fehér ruhát, a hősnő a regény. Miután az első kérdésre Marja Gavrilovna szándékosan megszűnt lépést tartani a beszélgetést, így fokozza a kölcsönös zavar, ami megszabadulni hacsak nezapnym és határozott magyarázatot. És így is történt: Burmin, érezte a kínos a helyzete, aki kijelentette, hogy a régóta keresett lehetőséget, hogy nyissa szívét neki, és kérte, egy perc figyelmet. Maria Gavrilovna becsukta a könyvet, és lesütötte a szemét egyetértésben.
„Szeretlek”, mondta Burmin „Her szeretlek szenvedélyesen.” (Mária Gavrilovna elpirult, és lehajtotta a fejét, még mindig alacsonyabb). „Úgy viselkedtem, gondatlanul, elkényezteti a kellemes szokás, a szokás a látás és a hallás minden nap.” (Marja Gavrilovna emlékeztetett St.-Preux első levél). „Túl késő ellen küzdeni sors emlékezetét Ön, édes, páratlan lesz a kép kín és öröm az életemben, de még mindig végre nagy teherbírású, felfedi a szörnyű titkot, és tegye köztünk leküzdhetetlen akadályt.” - „Ez mindig is létezett „szakította félbe türelmetlenül Marja Gavrilovna” én soha nem lehet a felesége. „-” tudom, „felelte csendesen,” tudom, hogy egyszer szerettél, de a halál és három év a gyász Jó, kedves Marja Gavrilovna nem.! próbálja megfosztani engem az utolsó vigasz: a gondolat, hogy használt hozzájárulása, hogy boldoggá, ha csendes, az ég szerelmére, mondj valamit te kínozni Igen, tudom, érzem, hogy lett volna az enyém, de -.... vagyok legboldogtalanabb teremtmény házas vagyok! "
Marja Gavrilovna nézett rá meglepetten.
„Nős vagyok,” folytatta Burmin: „házas voltam négy évig, és nem tudom, ki a feleségem, és hol van, és hogy svidetsya vele egyszer!”
„Miről beszélsz?” - Marya Gavrilovna felkiáltott; „Milyen furcsa folytatódik; elmondom utána, de megy tovább, Grace.”.
„Kezdetben az 1812-es,” mondta Burmin „Én siet vilniusi ahol ezred állomásozott. Érkezve egy nap az állomáson késő este, már csak elrendelte, hogy a lovak, amikor felállt szörnyű myatel, és a főfelügyelő és a vezetők tanácsolta, hogy várjak. I engedelmeskedtek, hanem egy megmagyarázhatatlan szorongás belém, úgy tűnt, hogy valaki rám tolta Közben myatel megharagítják ;. nem tudtam elviselni, adott szó hasznosítani és bement a vihar kocsis történt, hogy megy a folyó, amely az volt, hogy vágni magunkat három. . versztányira bankok neveztek, a vezető Elhaladtam a hely, ahol a levelek az úton, és így találtuk magunkat egy ismeretlen oldalon a vihar nem gyengült ;. Fényt láttam, és azt mondta, hogy menjen vissza érkeztünk meg a falu ;. A fatemplom volt a tűz a templom nyitva volt, ott állt a kerítésen kívül. több szánkó, a verandán voltak emberek „itt.! ! Itt „több hang kiáltott Mondtam, hogy a vezető vezetni ..” Miért, hol habozott „azt mondta, hogy valaki”? A menyasszony elájult; A pap nem tudja, mit tegyen; készek voltunk, hogy menjen vissza. Gyere, amint „Némán kiugrottam a szánkó, és bement a templomba félhomályos két vagy három gyertya lány ült egy padon egy sötét sarokban a templom ... A másik dörzsölte a halántékát,” Hála Istennek „azt mondta,” akkor aligha jön. Szinte akkor a fiatal hölgy nem éhen: Am I kezdeni „-” Begin kezdődik, apa feleltem szórakozottan a lány emelt Nekem úgy tűnt, nem rossz Megmagyarázhatatlan, megbocsáthatatlan szeles lettem »Az idős pap odajött hozzám egy kérdést.«? .... mellé, mielőtt az emelvény, a pap sietett, három férfi és szolgálója támogatta a menyasszony és elfoglalták csak rá összeházasodtunk „Potsaluytes”, mondta nekünk, a feleségem hozzám fordult, sápadt arcát akartam neki potsalovat felkiáltott: „Ah ..... hát nem! ! Hát nem „és elájult tanúk fordult rémült szemekkel rám megfordultam, kiment a templom akadálytalanul, beugrott a sátorba, és sírt .. Go!”
„Ó Istenem!” kiáltotta Marja Gavrilovna „, és nem tudja, mi lett a szegény felesége?"