A rendszer a képeket a történet, és
A történet „Egy nap az élet Iván Gyenyiszovics” Szolzsenyicin azt mondja minden a napi táborban, ami szimbóluma lett a szörnyű korszak, amelyben hazánkban élt. Elítélte a brutális rendszer és író egyúttal megteremtette a kép egy igazi nemzeti hős, sikerült megőrizni a legjobb minőségű az orosz nép.
Ivan Gyenyiszovics szeret dolgozni. Alapelve szerzett - kap „és egy másik jó hasa raspyalivay nem.” Tény, hogy mi a szeretet ő foglalkozik az üzleti életben, úgy éreztem, az öröm, a mester jól ismerik az üzleti életben.
A tábor Shukhov számít minden lépés. Megpróbálja szigorúan végre mód mindig egy kis pénzt keresni, takarékos. De Shukhov alkalmazkodóképesség nem szabad összekeverni azzal prispoblenchestvom, megalázás, elvesztése méltóságot. Shukhov jól emlékszik a szavakat a művezető Kuzemina: „De aki haldoklik a táborban: aki nyalogatja a tálat, a betegszobában, aki reméli, de ki megy a keresztapja ütni.”
Így mentette emberek gyengék, próbál túlélni a többiek rovására, „valaki másnak a vére.” Ezek az emberek túlélni fizikailag, hanem erkölcsileg megölték. Shukhov nem. Ő mindig szívesen állomány felesleges forrasztani, hogy a dohányzás, de nem Fetyukov, hogy „a szájban peeping, és a szem égő” és a „nyáladzó”: „Igen, t ő egyszer húzza!”. Shukhov beszerezni dohány, hogy ne dobja magát: Shukhov látta, hogy „ez odnobrigadnik Caesar dohányzás, és a dohányzás nem egy pipa, és a cigaretta - úgy podstrelnut amennyire csak lehetséges.” Elfoglal egy helyet küldött Caesarnak, Shukhov megkérdezi: „Nos, értem? - mert ez egy utalás arra, hogy minden működött, és most már a jogot, hogy megosszák. Ő már tudta, amit ő. De nem volt egy sakál még nyolc év után az általános munka - és minél több, annál erősebb hagyta jóvá. "
Különösen érdekes, ahogy a művezető Turina, aki a táborban, mint a fia kisemmizett. Ez az összes - az „apa”. Ettől lehunyta a ruhát, az élet függ az egész csapat, „Jól zárva - így most az öt napos adagokat jó lesz.” Tyurin és tudja, hogyan kell élni, és a többi gondolkodnak.
És Shukhov, a józan ész, és Buinovska annak kivihetetlenség, ellentétben állnak, akik kerülik a sztrájk. Ez a rendező Cesar Markovic. Ő jobban él, mint a többiek: a csupa nagybetűs régi, és bundáját ( „Valaki Caesar zsír, és megengedte neki, hogy viseljen egy tiszta kalap új város”). Minden működik a hideg és meleg Caesar ül az irodában. Shukhov nem kárhoztatja Caesar: mindenki azt akarja, hogy túlélje.
Caesar úgy szolgáltatások Ivan Gyenyiszovics biztosra. Shukhov hozza őt az irodába ebéd: „Caesar megfordult, kezét kinyújtotta a kását Shukhov sosem nézett ki, mint zabkása jött át a levegőt.” Ez a viselkedés tűnik számomra, nem díszítik Caesar.
„Művelt beszélgetések” - ez az egyik megkülönböztető jellemzője az élet ebben a hős. Ő egy művelt ember, a szellemi. Film, amely foglalkozik Caesar - egy játék, ami nem valós életben. Caesar igyekszik eltávolodni tábori élet, amit játszik. Miközben dohányzik, „gerjeszteni egy erős gondolat, és adja meg, hogy találjanak valamit” a művészi.
Caesar szeret beszélni a filmről. Ő szerelmes munkája, szenvedélyesen a szakma. De nem lehet segíteni gondolni, hogy a vágy, hogy beszélni Eisenstein, nagyrészt annak a ténynek köszönhető, hogy a Caesar ült egész nap a hőt. Ő messze van a valóságban a táborban. Úgy, mint a Shukhov, ne vegye „kellemetlen” kérdéseket. Caesar tudatosan távolodik tőlük. Ez indokolja, hogy Shukhov, a pusztítás a filmes. Shukhov néha sajnálja, Caesar: „Azt hiszem, egy csomó belőle magára hiszi Caesar, és nem értik az élet.”