A Hókirálynő története ötödik a kis rabló
Itt Gerda hajtott be a sötét erdőben, ahol a rablók élt; Edző égett, mint a láz, ő vágás a tolvajok szeme, és ők csak nem bírta.
- Gold! Gold! - kiabálták, és megragadta a gyeplőt a lovak, megölte a kis postilions, kocsisok és a szolgák, és kihúzta Gerda ki a kocsiból.
- Nézd mit slavnenko, zhirnenky! Nuts táplált! - mondta az öreg rabló, hosszú szakállú és merev bokros, kiugró szemöldöke. - zhirnenky, hogy a bárány! Gyerünk, mi az íze lesz?
És ő elővett egy éles késsel csillogó. Micsoda rendetlenség!
- Jaj! - kiáltotta hirtelen: azt megharapta a fülét a saját lánya, aki ott ült mögötte, és annyira féktelen és makacs, csak öröm. - Ó, te nyomorult lány! - kiáltotta az anya, de nem volt ideje megölni Gerda.
- Ő fog játszani velem, - mondta a kis rabló. - Azt adj neki muff, és az ő szép ruhában fog aludni velem az ágyban.
És a lány anyja harapta újra úgy, hogy ugrott, és megpördült a helyszínen. Rablók nevetett.
- Úgy néz ki, mint a párja a barátnőmet!
- Azt akarom, hogy edzője! - kiáltotta a kis rabló és ragaszkodott hozzá, hogy - ő volt szörnyen elkényeztetett és makacs.
Leültek Gerda a kocsiba, és átrohant a tuskók és ütésektől a bozótban.
A kis rabló magas volt, mint Gerda, de erősebb, szélesebb a váll és sokkal sötétebb. A szeme egészen fekete, de néhány szomorú. Ő ölelte a kis Gerda, és azt mondta:
- Ezek nem öl meg, amíg én nem haragszom rád. Igazad van, Princess?
- Nem, - válaszolta a lány, és azt mondta neki, hogy ő volt a tapasztalat, és hogyan szereti Kai.
A kis rabló komolyan ránézett, bólintott, és azt mondta:
- Ezek nem öl meg, még akkor is, ha mérges vagyok veled - Inkább ölni magam!
Letörölte a könnyeit Gerda, majd elrejtette a két kezét elég puha, meleg muff.
Itt az edző megállt: beléptek az udvarra a vár ragadozó.
Ő borította hatalmas repedések; ezek repülő hollók és varjak. Honnét ugrott hatalmas Bulldogs tűnt meghaladni mindegyikük lenyelni egy ember, de ők csak ugrott magas, és egyáltalán nem ugattak - tilos volt. A közepén a nagy terem lepusztult, a falakat borító a korom és a kőpadló lángolt. Füst szállt a mennyezet, és meg kellett találni a kiutat. A tűz fölé, forrásponttartomány egy hatalmas potot leves és sült nyárson mezei nyúl és a nyúl.
- Lesz aludni ide mellett az én kis állatsereglet - s.kazala Gerda kis rabló.
Lányok etetni, itatni, és mentek, hogy a sarokban, hol volt ő tette, szalmával borított szőnyegek. Taller ül pólusok több mint száz galamb. Úgy tűnt, hogy alszik, de amikor a lány közeledett, enyhén mozgott.
- Minden az enyém! - mondta a kis rabló megragadott egy galamb lába, és megrázta, hogy a szárnyak gólt. - Be, csókolni! - kiáltotta, és bedugta Gerda galamb egyenesen az arca. - És itt ülök erdő szélhámos, - folytatta, rámutatva, hogy a két galamb ült egy kis mélyedés a falban mögött egy fából készült rácsos. - A két - erdő gazember. Ezeket meg kell tartani, zár alatt, ne gyorsan elszáll! És itt van az én drága starichina Bleater! - És a lány kihúzta a szarvak kötve a falra rénszarvas csillogó réz gallérral. - Azt is meg kell tartani pórázon, vagy uderet! Minden este viszket a nyaka alatt éles késsel - ő fél a haláltól.
Ezekkel a szavakkal, a kis rabló kihúzott egy hasadék a falban egy hosszú kést, és tartotta a nyakát a szarvas. A szegény állat zabrykalos, és a lány nevetett, és kihúzta Gerda ágyba.
- Tudni és aludni egy késsel? - Gerda kérdezte.
- Mindig! - válaszolta a kis rabló. - soha nem lehet tudni, mi történik! Nos, mesélj megint .esche Kae és hogyan elindult vándorol át a világot.
Gerda mondta. Wild galambok turbékolta lágyan a sejtben; Más galambok aludtak. A kis rabló dobta az egyik karját Gerda nyakát - a többi volt egy kés - és horkol, de Gerda nem tudta lehunyni a szemem, anélkül, hogy tudnánk ölni, vagy hagyja életben. Hirtelen a fa galambok turbékoltak:
- Curro! Curro! Láttuk Kai! Fehér csirke során a hátán a szánkó, és leült a szán a Hókirálynő. Úgy repült át az erdőben, amikor a csirkéket mindig ott feküdt a fészekben. Lehelte ránk, és mind meghaltak, kivéve a ketten. Curro! Curro!
- Ez. te beszélsz! - kiáltotta Gerda. - Hol repült a Hókirálynő? Tudod?
- Talán, a lappföldi - mert mindig van hó és jég. Kérdezd meg a rénszarvas, hogy ott áll pórázon.
- Igen, mindig van hó és jég. Csoda is! - mondta a rénszarvas. - nincs ugrás magát a külső a hatalmas csillogó síkságon. Ők szurok sátorban éves Hókirálynő, és az ő állandó kastélyok - az északi pólus környékén, a sziget Spitzbergák.
- Mintegy Kai Kai, drágám! - sóhajtott Gerda.
- Feküdjenek - mondta a kis rabló. - Nem, hogy pyrnu kést!
Reggel Gerda azt mondta neki, hogy ő hallotta a fa galambok. A kis rabló komolyan nézett Gerda, bólintott, és azt mondta:
- Nos, hát legyen. Tudja, hogy hol Lappföld? - aztán megkérdezte a rénszarvas.
- Hogy kinek és hogy tudja, hogyan nem nekem! - feleltem a szarvas, és a szeme csillogott. - ahol születtem és nőttem fel, ott volt ugrott át a havas síkságon.
- Figyelj - mondta Gerda, egy kis rabló. - Látod, minden a mi bal otthon egy anya;
Egy kicsit később hlebnet egy nagy üveg és vzdremnet, akkor megcsinálom neked valamit.
És az öregasszony szürcsölt egyet palackot és horkolás, és a kis rabló közeledett a rénszarvas, és azt mondta:
- Sokáig lehetett nevetni! Fájdalmasan te vidám, ha viszket egy éles késsel. Nos, hát legyen! Azt függetleníteni te, és kiadta a vadonba. Akkor fut a Lappföldön, de az, hogy meg kell vezetni, hogy a palota a Hókirálynő ez a lány - örökbefogadott testvére van. Te, persze, hallottam, mit mondott? Hangosan beszélt, és mindig a fül a tetején.
Rénszarvas és ugrott örömében. Egy kis rabló leszállt rá Gerd szorosan kötődik a hűség és még bebújt a puha párnát, hogy sokkal kényelmesebb ülni.
- Így legyen, - mondta aztán - Vedd vissza a prémes csizma - hideg lesz! A kuplung, így bízom magam, fáj jó. De a fagyás nem adom neked: ez óriási kesztyűt anyám, akkor menjetek fel a könyök. Sun a kezükben! Nos, most van egy kéz, mint én csúnya anya.
Gerda sírt örömében.
- Utálom, amikor nyöszörgött! - mondta a kis rabló. - Most boldog legyen. Itt még két kenyeret és sonkát, hogy nem kell éhezni.
Mindkettőt kapcsolódik a szarvas. Aztán a kis rabló kinyitotta az ajtót, csábította a kutyák a házban, vágott neki egy éles késsel kötelet, hogy volt kötve szarvas, és így szólt hozzá:
- Nos, gyorsan! Igen Vigyázz a lány meg. Gerd elérte a kis rabló mindkét kezét hatalmas kesztyű, és azt mondta búcsút neki. Rénszarvas elindult teljes sebességgel az egész tuskók és dombok az erdőben, a mocsarak és puszták. Howling farkasok, hollók károgás.
Pfuj! Pfuj! - hallotta hirtelen az égből, és úgy tűnt, zachihal tüzet.
- Itt van a natív északi fények! - Szarvas mondta. - Nézd, milyen tüzet.
És ő futott megállás nélkül, éjjel-nappal. A kenyereket ették, sonka is, és most voltak a Lappföldön.