A helység - a nap háza
Gyönyörű verset szélén különböző témákban: szerelem, versek, köszönés, rövid versek gyerekeknek és még sokan mások meg fogja találni a filmvers kiadványok honlapunkon.
Település, Külváros, kedves Faluvégi,
Mialatt év yunnye, találkoztunk a naplementét.
Szomorú memória hegyezve,
Az élet nem jön vissza.
Ah, az év yunnye,
Te forró és vad, mint a lángoló tűz.
Az öröm nem fogja elfelejteni engem,
A bánat - ne nyúlj hozzám!
Tehát az élet, így az élet alakult ki,
Bal szívfél aranyos, kedves él.
De tudta - tudta az Isten kegyelmét,
És az idegen földön vagyok.
Tehát mi, te vagy a zuhanyzó, egy kedves,
Szomorúság mindig sír vadgalamb?!
Ki tudta, hogy minden elpusztult,
Ismét nem újjáépíteni.
Zakruchinilsya,
Zapechalilsya.
És kétségbeesés a házban szeretője sokáig.
Mézeskalács ember,
Ő kószál
Ő volt olyan könnyű legyőzni nem adott.
szélén
Régi templom.
Kérdés lélek
Kapunk együtt lelke az idő.
Szerint a fenti-harangláb
Palette Sapphire.
és tat
Az égből jött a szél.
Száz gyertya vettem.
Mindegyikük a templomban világít
Isten imádkoztam,
Nem tudtam imádkozni.
Bármiről nem kérte,
Térdre nem tettem.
Erősödik ott,
Csak így hallgatott.
És a kétségbeesés hirtelen.
Bell dal szélén,
Posumernichat megy.
Vagyok félénk, mint egy teknős, de milyen édes együtt lenni.
Odament körül,
Gossip félelem nélkül.
Tegnap volt a kóbor sólyom,
Ő lett az én drága - HSH Prince.
Estére villám meleg,
Mező homályos, üres kunyhóba.
Pókhálószerű hóvihar,
Csiklandozás, felébred egy szeszély.
Azt alattomos titkos ösvény,
szégyellem figyelmes szemmel.
Mi a félénk madár -
Sharp Falcon fényes Prince.
És barátai nem bízik
„Mutasd meg, mondd igen.
Csendes én él. Za Osen szélén.
A sárga szín szerelési priodelis Luga,
És őrjáratok hó kékes árnyalat,
Nézd szigorúan néma szénakazalban.
Tömjén füstje őszi tábortüzet
Keltünk hideg könnyek,
A föld ágyon a csend,
Az igénybe éjszakai fagyok.
És egyre inkább, mert erősebb,
Reggel a hideg lelkem.
Mintha ez nem volt napsütéses nap,
És ez nem a gyerek futott végig a pocsolyák.
Dalok hangosan suttogva az erdő,
Figyelembe csengetési visszhangot egy kört;
Mi hamarosan a szélén a téli,
Elrejti a föld alatt a hó kabát.
Azt a mi utcánkban, férjhez a falun kívül,
Nagyszámú pusztamezők várt rám sokáig.
Időm túl hamar - túl hamar véget ért,
A múltban minden megmarad, akkor elrejteni.
Szia határtalan sztyeppe, sztyeppe szia drágám.
Nem tudom - újra találkozunk, csak fegyvert is nagyobb lehet.
Az élet, és hol van. - futottam már, tudom,
Amikor a világ a boldogságot felzárkózását a saját.
Sztyepp illata nekem, elfordította a fejét ismét,
Emlékszem, hogyan yunnosti itt találkozott a hajnal.
Szív fájt hirtelen - nem térek vissza az előbbi.
Megyek ki az éjszaka a falun kívül,
Én sétálni mezítláb a hóban ...
Megcsodálja a gyönyörű holdat.
Arra kérem Istent egy dolog ...
Mondd, miért létezik?
Mondd, miért élek?
Mondd, miért én szenvedek ...
Mondd, miért nevetek ...
Most állt a járdán,
Egyenesen vezet a hegyre ...
Elviszem egy sétát a Hold útját,
Talán hozzád ...
Könyörgöm, segítsen nekem,
Ne hagyd elveszni a vadonban ...
Fáradt az én őrangyala,
Az életpálya folytatni ...
Ő fáradt emeljen fel,
Unod húzva maga mögött ...
Kérdezem.
Rét, Faluvégi kis ház,
Egy kutya ugat az udvaron,
Lehel a levegő friss széna,
Oldjuk kék,
A napsütötte ég,
Örüljetek tiszta nap,
Tüzelésű illatos kenyér
Kemence, árnyékot,
Egy félreeső farmon,
A hangulatos fa falak,
Amennyiben hosszú ideig nem ébred fel
Spirit változtatásra.
Az élet tele van a régi életforma,
Meg sem fordult a hiúsága,
Rét, kis ház a kerítés mögött,
Igen, szent egyszerűség.