Első szerelem soha nem felejtek
A férj élünk 17 éves tökéletes harmóniában. Grow két csodálatos lányai (14 és 15). Minden alkotják nem túl nagy nehézséget. Szerető és szeretett férje, a gyermekek - a mi büszkeségünk, érdekes munka. Minden nyáron, megpróbálunk a tengerbe. Gyakran megyünk pihenni a természetre. Általában egy átlagos család, ahol szeretet és tisztelet vzaimoponimaie. És hirtelen.
Hívta hirtelen öt évvel ezelőtt. Még csak nem is ismeri fel azonnal, nagyon túlterheltek, és persze obradrovalas. Boldog új évet, raskazal él, Krasznodar, házas, van egy fia. Azt mondta, hogy emlékeznek rám ezekben az években, hogy kitalálja. Elmentem néhány nap hatása alatt. Ehhez hasonló tévedés kúszott. Féltem! Szilárdan elhatározta magamnak: azt elpusztítja mindazt, ami szerzett az évek során! De én hízelgett a figyelmét! Megtanultam, hogy ellenőrizzék a emotsii és elkezdtünk beszélgetni.
A családi élet, gyakorlatilag már nem változott. Éppen úgy, mint mindig. A városban a gyerekkorom, mi EZIMOV évente 2-3 alkalommal a szüleimmel. 5 éve alatt a mi marad a város nőtt, soha kiegyenlített. Nemrég azt írta, hogy ő fog találkozni az osztálytársaim. Nincs semmi meglepő abban, hogy én is megy a találkozó - 20 éven belül az érettségi. Tisztában vagyunk azzal, hogy ez az egyetlen esélye, hogy megfeleljen.
De. A kérdés engem nyitott a holtpontról! Nem, nem voltam sértve, és nem vágja, előfőzött ebben az esetben a válasz. Össze voltam zavarodva. Elvesztettem az önbizalom! 17 év után a boldog élet magja, én soha nem változott, még hittem a férjem! És most a kérdés „van velem?” vagy „Szeretné?” - hajtott vtupik! Hogy érdemes-e menni az intimitás? Elméletben megértem, hogy van, és a szív dobog. Őszintén szólva, ha az ülésen nem tud ellenállni.
Tehát úgy gondolom, és arról, hogy csak azt találkozóra megy osztálytársai?
Lehet, hogy valaki volt hasonló helyzetben. Segíts dönteni!