Sergey Georgiev - a kutyák nem hibázni - oldal 1
Sok gyermek és felnőtt tudni vicces történetek Szergej Georgieva témákban Híradó „zűrzavar”. A könyv hasznos és vicces történetek: a hősök megtalálja őket ismeretlen a tudomány Falls, lefordítani orosz titokzatos szó „büntetés-fehér húsú” otthon emelt a legmegbízhatóbb a világon a búvárruhát. Sok történeteket sport: jégkorong, kosárlabda, labdarúgás ... De a fiúk várják nem csak a fizikai képzés a győzelem és a vereség: vannak igazi felfedezések és felismerések, hogy érdekesek lehetnek a gyermekek és a felnőttek.
nautilus
Közel a felhők meglehetősen eltérően a felhő. Természetesen minden érthető, hogy ott lent, Vello viccelődtünk, hogy dugjon gyalog néhány tátongó felhő, olyannyira, lök, így ő söpört végig az égen Törökországba.
Nedves pára minden oldalon ragadt a tetején a római-Kosh, összetévesztették a fenyőfák előtt lapos és elterült a földön.
Furcsa dolgok történnek a hegyekben az emberek. Peter Ivanovics, kétrét görnyedt alatt egy hatalmas hátizsák, felmászott szinte kihagyás, soha nyilvánító megállt. Mi voltunk az első utánpótlás terhelés nélkül húzta valahol messze elmarad.
A legnehezebb volt az első másfél kilométeres túra - a kapu „Artek” a lábát a római-Kosh. Olvadt aszfalt undorító összenyomva a lábunk alatt, hátizsák fáradhatatlanul küzdött én korai lehajol, Peter Ivanovics alig egyik lábát elé. De itt a nyomvonal - nem aszfalt pálya és erdei úton! - Vettem egy kicsit fel, és a mi tanácsadó helyettesítésére! Nem nézett ránk, és csak még jobban lehajolt, hirtelen szabadon mozgott a könnyű ügetés. Mi futott utána, és hirtelen éreztem, hogy a lépés könnyebbé válik; Azt hiszem, mások is így érzem, Vello még kezdett motyogni valamit az orra alatt vesolenkoe. Hátizsák fokozatosan priter összeolvadt vissza, és a felső, csökken a teher, én rájöttem, hogy valami hiányzik.
De ez akkor volt, a tetején! A felhők, melyek meglehetősen eltérően a felhő, a fenyők, fenyők közönséges, mint mi az Urál - még egy magányos ragadt két Kripen'ka gomba krasnogolovika.
- Hurrá! - mondta halkan, és hirtelen Peter Ivanovics.
- Hurrá úttörők és hódítók!
És csak akkor rájöttünk, hogy mennyire komoly a pillanat: az úttörők és hódítók - ez számunkra! De kiabálni „hurrá!” senki sem.
- Akar enni ... - mondta hirtelen Vello és valahogy rám nézett. És rögtön rájöttem, hogy én is szeretnék enni, és „hurrá”, mi lesz ideje sikoltani.
- Wow! - meglepett Peter Ivanovics. - A romantikusok.
És is rám nézett. És a többiek kezdtek rám nézni.
- Természetesen a legfontosabb dolog - amit ideértünk ... - mondtam. - És általában ... az idő tényleg jön vacsorára.
- Igaza van, Peter Ivanovics! - Vello kezét a vállamra. - kötelezettséget ez a dolog nekünk!
Tehát sorsú lesz a legnagyobb Kuhmeysterom Vello Nina, és én - segédje, valamint az első és egyetlen helyettes.
Nagyon rövid, gondosan borított lucfenyő ágai, zúgolódás átlátszó kutacs; hegy holt fa nőtt az egy szempillantás alatt - minden iránt gallyat, üzleti valamit!
Vello dolgozott szépen, könnyedén és lelkesen. Már jóval később, mint egy felnőtt, rájöttem, hogy az egyetlen módja az, hogy tényleg működik az ember, különben a munkája egyszerűen nincs értelme.
Hatalmas pot hangosan fúvókák és slurp egy forró tűz; Vello ruganyos lépést, majd megközelítette a szent ez a hely, és ügyesen öntjük valamit a számos csomagokat kivont a hatalmas hátizsák. Ugyanakkor legnagyobb Kuhmeyster aggódva nézett az órára, hogy tele volt a legnagyobb tisztelettel.
Azt kell mondanom, hogy nem csak egy kívülálló. Egyszer vagy kétszer megpróbáltam ragaszkodni orrukat fel, hogy a tűz a csomag belsejében, ami zörgött gusztusos, de Vello megállított néhány lefordíthatatlan észt kiáltás. A második alkalommal azonban hozzátette oroszul:
- Van, ki, asszisztens vagy meshalschik?
Mindent értek, fogtam egy vastag ágat, vetette magát erőteljesen a tartalmát összekeverjük a kazán. Azonban az egyetlen dolog, amit képes volt - tizenöt centiméter támogassák a nők a mélybe egy rugalmas kemény masszává.
- Vello. - Felhívtam, és körülnézett. - Vello.
Barátom csak az volt jön a következő csomagot.
- Látod, mi történik ...
Vello rám nézett, és valószínűleg először meglepte.
- Igen, azt hiszem, kiderült, még egy kicsit jobb, mint amire számítottam ... - megbirkózni, mondta. És verte a csomag tartalmát közvetlenül a kazán. A kazán kétségbeesetten felnyögött, Roman Kosht borította sűrű fehér füst.
- Azt hiszem, most már értem, hogy a világ jön a felhők ... - donossya keresztül füst átgondolt hang Greatest Kuhmeystera. - Tudod, attól tartok, hogy mindezek után, hogy nem volt a vágy, hogy megenni ...
- Van valamim. - Én nem értem: ebben a korban még nem tudják, hogy minden kritikus helyzetben általában enni asszisztensek.
- Mert mi rossz megakadályozta ...
- És most szeretnék ebédre! - volt egy nagyon szoros szavazás Peter Ivanovics. - Vannak már „shprotiki” megközelítést ömlesztve, semmit nem hagynak.
„Spratt” szeretettel hívják a gyerekeket a legfiatalabb osztagok, és tényleg jönnek.
- Kérlek! - Szeretettel meghívott Vello. - Egyél, hogy az egészségre! És azt kell, hogy menjen át a víz ... meg!
- Miért? - Nem érti Peter Ivanovics. - Spring közel van!
- Itt a víz néhány nem annyira ... - magyarázta Vello. - Nem enni, enni, ...
Pjotr elővett egy kis tábor csajka és az első lépett a kazánt. Letelepedtünk a többi vele.
- Wow! - Azt mondtam meglepetten vezetője.
- Sokkal jobb, hogy vágni egy késsel ... Mi már annyira elfogadott ... - magyarázta készségesen Vello, távolodik a ködbe.
- Ezt. Ez egy észt étel ...
- Ah ... - Peter Ivanovics érteni, és meglepetésemre hirtelen megismételte: „Wow!” - ezúttal elismerően. - Fincsi mi.
- Mégis! - mondta Vello és elment a tüzet. - Nem hiába próbáltam.
Abban a pillanatban a dicsőség, nem felejts el!
- Ó igen Vello! - mondta valaki. - Ez osztályban! A kiegészítés lehet?
- De én nem tudom, olyan észt ételeket! - Beszéltem hirtelen Kaya, a legszebb lány a csoportban; ő jött Tartu.
- Igen, - egyetértettem rugalmas Vello - régen elveszett titok.
- És hogyan főzzük, ha a recept elveszett? És hogy hívják?
- Ez egy varázslatos étel ... úgy hívják ... „büntetés-fehér húsú”, hogy hogyan ...
- Tehát ez a „büntetés-fehér húsú”! - Kaya boldog és valahogy nevetett.
- Igen! - határozottan mondta Vello. - „Kara-görbe” állíthatók elő csak egyszer az életében, és ez adja a mágikus erő, hogy mindazok, akik megpróbálják!
Kapcsolja jött. Azt lenyelt valamit viszkózus, ragacsos, isteni finom. Se előtte, sem utána, soha életemben nem kóstoltam valami finomabb. Ettem, és úgy érezte, mintha a testem tele van szörnyű erőt, és a lélek ... Azt hiszem tehát, hogy úgy éreztem - nem ismerik el, vagyis úgy érezte -, hogy az ember lelke ...
És akkor repült az évek során. Megtanultam, hogy a „büntetés-fehér húsú” fordítás észt, mint a „medve-disznó.” Felvettem minden összetevője ennek a varázslatos ételeket. Többször próbált főzni otthon egy gáztűzhely. De nem lett belőle semmi. Inkább némi rendetlenség, ahonnan még a kutyám elfordult a megvetés és egy ideig zavarba jött, hogy állj mellettem.
Vello Nina nem volt olyan régen városunkban egy üzleti útra. És mentem, hogy meglátogasson.
Leült az íróasztalához, mosolygott, és nem szólt semmit.
Ő így most - a csendes, mosolygós. Azt mondja, a legtöbb észtek, mosolygós és tömör.
Könyörögtem, és könyörgött neki, hogy készítsen nekem „büntetés-görbe”, de ő csak mosolygott, és azt mondta:
- Ez egyszer az életben sikerül ...
Próbáld ki, talán kapsz! Kész vagyok, hogy elmondjam, amit tudok! Mert „büntetés-fehér húsú” csak szükség hajdina, szarv, néhány doboz különböző halkonzerv, zöldborsó, úgy tűnik, pörkölt, búzadarát és savanyúság ... Tud valamit hozzátenni, hogy a szeretet, de a fő dolog - ideje, hogy mix!
