Tale - mint árnyék csendet
- Szeretem ősz felhős napokon - Hedgehog mondta. - A nap süt homályosan, ködöt és annyira homályos.
- Nyugodtan, - mondta Medve.
- Igen. Ha minden megállt, és megéri.
- Hol? - kérdezte Medve.
- Nem, valójában. Nem szabad mozgatni.
- Nos, hát nem látod? Senki. - Senki sem érdemes, és nem mozog?
- Igen. Senki sem mozdul.
- És a szúnyogok? Nézd, milyen repülni! Pi. Pi.
- És Bear intett mancsát, megmutatta, hogy a repülő szúnyog.
- A szúnyogok csak még több - itt megállt Hedgehog találni egy szót - mintegy t t e n t i w mozdulatlanság - mondta végül.
Úgy feküdt a füvön a szikla fölött a folyó és úszunk a homályos őszi napsütésben. A folyó túloldalán lángoló nyárfák, sötét erdőben.
- Nos, nézd! - Hedgehog felállt és futott.
- Hogyan mozdulatlan erdőt?
- Nem, - mondta Medve.
- Látom, hogy futsz.
- Nem néz rám, az erdő! - És a sün futott újra.
- Nos? - Szóval, én nem figyel?
- Nos, - mondta Medve, és elfordult.
- De miért is kevés elfordult?
- Te magad mondtad, hogy én nem látom.
- Nem látod, csak én és az erdő a d n o m e p e n n o, megvan? Futok, és ez fog állni. Én körülbelül t t u s ő mozdulatlanság.
- Nos, - mondta Medve. - Próbáljuk. - És én bámultam a Hedgehog minden szem. - Fuss!
- Gyorsabb! - Bear mondta.
Hedgehog gyorsabban futott.
- Stop! - az úgynevezett Bear. - Kezdjük az elején.
- Igen, nem tudok rád nézni, és az erdő egyidejűleg: te olyan vicces távon, Hedgehog!
- És amikor rám nézel, és az erdő, tudod? I - futás, erdő - áll. Azt tarkított ő mozdulatlanság.
- És akkor nem kerülheti el a nagy ugrások?
- Nem, de - láb, lábak, és nem tudom elszakítani magamat tőle.
- Nem számít, hogyan futok, oké? A lényeg, hogy futok, és ő - megéri.
- Nos, - mondta Medve. - Fuss!
Hedgehog futott újra.
- Ezek a kis lépések nem Otten, Bear mondta.
- Meg kell ugrani, hogy szeret! Úgy ugrott, mint egy kenguru.
- Stop! - az úgynevezett Hedgehog. - Nézd!
- Hallod, milyen nyugodt?
- És ha kiabálok, sírok mintegy t t u s csend.
- A-ah. - Bear sírt.
Kiabálni és szárítógépek! A-ah-ah! - Bear kiáltotta újra és bukfenc a fejét.
- Nem! - az úgynevezett Hedgehog. - Meg kell futni és ugrani. Itt! - És betör vágtában a réten.
- Nem! - az úgynevezett Bear. - Meg kell futtatni, esik, ugrani, és repülni.
- Hogy is van ez? - Hedgehog megállt.
- Itt van, hogyan! - És Bear ugrott le egy szikláról.
- És én! - Felhívtam Hedgehog, hengerelt le egy szikláról, miután a medve.
- La-la-la! - Bear kiáltotta vskarabkivayas vissza.
- U-lu-lu! - Egy madár sikoltott Hedgehog.
- Ai-Yai-Yai! - szívből Bear kiáltotta, és leugrott a szikláról újra.
Tehát amíg az este futott, ugrott, fehérhúsú le a szikláról, és üvöltött a nevetéstől, árnyékolás a nyugalmat és a csendet az őszi erdőben.