Tale kondás olvasni
Volt egyszer egy szegény herceg. Királyság volt icipici, de a házasság még mindig volt lehetséges, és elvenni a herceg hasonlók.
Persze, az ő részéről volt merész, hogy kérje a császár lányát, „akkor megy nekem?” De ő viselte a dicsőséges nevet és tudta száz hercegnők hálával, hogy válaszoljon az ajánlatot hozzájárulását. Miért várjunk csak ez az Imperial lányai! Hallgassuk meg az ugyanolyan, mint volt.
Sírjánál a herceg apja nőtt rózsabokor kimondhatatlan szépség; ez kivirult csak egyszer öt év alatt, és kivirágzott rajta csak egy szál rózsa. De ő öntött édes ízt, hogy ásni neki tudná elfelejteni minden bajok és a gondok.
Ez még mindig a Prince fülemüle, aki énekelt oly csodálatosan, mint a nyakába az összes csodálatos dallamok, amelyek a világ gyűlt össze. És a rózsa és a fülemüle szánták, mint egy ajándék Princess; Azt tedd egy nagy ezüst ládikó küldött neki.
A császár elrendelte, hogy koporsókat közvetlenül a nagyterembe, ahol a hercegnő játszik vele hölgyek egy látogatás; egyéb tevékenységek nem így volt. Látva a nagy ládát ajándékokkal, hercegnő tapsolt örömében.
- Ó, ha csak volt egy kis punci! - mondta.
De volt egy szép rózsa.
- Ó, milyen aranyos ez történik! - Mind azt mondta a nyoszolyólány.
- Több, mint aranyos! - mondta a császár, - Ez jó rossz!
De a hercegnő megérintette a rózsát és majdnem sírt.
- Fie, papa! - mondta. - Ez nem a mesterséges, de igaz!
- Fie! - Ismételjük meg az egész udvar. - Ez!
- Időjárás dühös! Lássuk először is, hogy egy másik koporsót! - Császár.
És ott volt a csalogány a koporsót, és énekelt olyan szépen, hogy lehetetlen volt most, hogy megtalálja-e hiba.
- Superbe! Charmant! - mondta a nyoszolyólány; mindannyian beszélgettek francia, egy rosszabb, mint a másik.
- Hogyan működik ez a madár eszembe a szerv a késő császárné! - mondta egy öreg udvaronc. - Igen, ugyanaz a hang, ugyanolyan módon, hogy a hang!
- Igen! - mondta a Császár, és sírt, mint egy gyerek.
- Remélem, hogy a madár nem valós? - Megkérdeztem a hercegnőt.
- Ez! - azt mondták, hogy teljesíteni bemutatja, hogy a nagykövetek.
- Szóval hagyjuk, hogy repülni! - mondta a hercegnő, és nem tette lehetővé a herceg, hogy jöjjön vele magát.
De a herceg nem volt kedvét, azt bekente magát az egész arcát fekete és barna festékkel, húzta a kalapját, és bekopogott.
- Jó napot, császár! - mondta. - Nem találják meg nekem a palotában a város?
- Van egy csomó séta így néz ki! - Császár válaszolt. - De várjunk egy percet, kell egy kondás! Mi mélységből disznók!
És Prince bíróság jóváhagyta a kondás, és hozott neki egy szerencsétlen, apró helyiség mellett a sertés kamra. Minden nap ott ült a munkában, és este egy csodálatos vágású bankot.
Pot volt lógott a harangok, és ha van valami, amit főzött, csengők nazvanivali régi dal:
Minden eltűnt, elment, elment!
Szórakoztató az volt, hogy több, mint a gazdaság, a növekvő gőz a pot viszont sikerült kideríteni, melyik van elkészítésében a csészébe. Igen, a bank nem volt, mint bármely rózsa!
- Ó, mert én játszani! - mondta. - Tehát kondás, akkor már kialakult!
Figyelj, legyen egy menj és kérdezd meg, hogy mi van ezzel az eszközzel.
Az egyik hölgy kellett viselni fa cipő, és menj a hátsó udvarban.
- Mit veszel a pot? - kérdezte.
- Tíz printsessinyh puszi! - felelte a kondás.
- Hogy lehet! - mondta a nyoszolyólány.
- És akkor nem olcsóbb! - felelte a kondás.
- Nos, mit mondott? - Megkérdeztem a hercegnőt.
- Igen, és nem tudja átadni! - válaszol a nyoszolyólány. - Ez szörnyű!
- Így suttog a fülembe!
És azt suttogta egy udvarhölgy hercegnő.
- Itt van egy cad! - mondta a hercegnő, és eltűnt, de ... a harangok csilingeltek annyira aranyos:
Minden eltűnt, elment, elment!
- Nézd! - mondta a hercegnő nyoszolyólány. - Kérdezzük meg, ha ő lesz tíz puszi hölgyeim?
- Nem, köszönöm! - mondta a kondás. - Tíz hercegnő csók, vagy edénybe marad velem.
- Hogy van az unalmas! - mondta a hercegnő, - Nos, meg kell válni körül, így senki sem látott minket!
Udvarhölgy körülötte, és szét szoknya; kondás Tíz csókok printsessinyh és hercegnő - bankot.
Itt öröm volt! Az egész este, és minden másnap, a bank nem megy a kandalló, és a város nem volt egyetlen konyhát, az Chamberlain Sapozhnikova, amelyek nem tudták, hogy mit lehet főzni benne. Udvarhölgy táncoltak és tapsoltak.
- Tudjuk, hogy akik ma édes leves és palacsinta! Tudjuk, hogy ki a kása és a karaj! Milyen érdekes!
- Naná! - megerősítette vezető gofmeysterina.
- Igen, de a számat, én császári lánya!
- Te jó ég! - mondta az egészet.
A kondás (azaz herceg, de nekik, hogy ő valójában egy kondás) nem vesztegette az időt és hiába vágású csörgő; amikor elkezdett forogni a levegőben, hallotta a hangokat a keringő és polkát, ami csak egy fehér fény.
- De ez superbe! - mondta a hercegnő tova. - Ez potpourri! Sokkal jobb, hogy nem hallottam semmit! Figyelj, kérdezni, mit akar ehhez az eszközhöz. De a csók már nem vagyok!
- Szükség van egy száz printsessinyh puszi! - számolt be az udvarhölgy, a látogató a kondás.
- Igen, ő volt, az elme? - mondta a hercegnő, és folytatta útját, de két lépést, majd megállt.
- Meg kell, hogy ösztönözze a művészetek! - mondta. - Én Imperial lánya! Mondd meg neki, adok neki a nap előtt tíz csókok, és hagyja, hogy a többi dopoluchit én hölgyek!
- Nos, mi nem ízét! - mondta a nyoszolyólány.
- Hülyeség! - mondta a hercegnő. - Nos, ha tudok megcsókolom, akkor még inkább!
Ne felejtsük el, hogy én feed és fizetnek a fizetést!
És az udvarhölgy kellett újra menni a kondás.
- Száz printsessinyh puszi! - ismételte meg. - És nem - minden marad az övé.
- Legyen körül! - parancsolta a hercegnő és udvarhölgy vették körül, és a kondás csókolni kezdte.
- Milyen egy összejövetel sertésekben zug? - kérdezte, jön ki az erkélyre, a császár dörzsölte a szemét, és feltette a szemüveget. - Uh, igen, ez az udvarhölgy ismét készül valamire! Mennünk kell látni.
Kihúzta a hátukon papucs. Cipő hordtak ki a cipőjét. Ó, te, hát gyorsan zashlopal őket!
Amikor jött a kertben, ő csendesen osont az udvarhölgy, és ezek mind borzasztóan elfoglalt egy tucat csókot - szükség volt annak érdekében, hogy a kifizetett ár volt tisztességes, és a kondás nem kapnak sem több, sem kevesebb, mint kellett volna. Senki így nem vette észre a császár, és ott állt a lábára.
- Mi az, hogy ezek a dolgok! - mondta, amikor látta, csókolózás, és dobta a cipő csak abban a pillanatban, amikor a kondás kapott Princess 86. csókot. - Kifelé! - kiáltotta dühös császár és kizárták az állam és a hercegnő és a kondás.
Princess állt és sírt, a kondás szidtam, és az eső, és öntjük őket.
- Ó, én szerencsétlen! - A hercegnő sírt. - Mit is feleségül egy jóképű herceget! Ó, milyen szerencsétlen vagyok!
És a kondás elment egy fa mögé, letörölte az arcát egy fekete és barna festék, dobott piszkos ruhát, és megjelent előtte minden királyi fenség és a dicsőség, és annyira szép, a hercegnő meghajolt.
- Most már gyűlölöm! - mondta. - Nem akarom, hogy túl tisztességes Prince! Nem igazán értem a Nightingale és a Rose, és megcsókolta a kondás a játékok! Szolgál, mint te!
És elment õ országa erősen bevágta az ajtót. És be kellett lennie igen énekelni:
Minden eltűnt, elment, elment!
- Tale Wild Swans