Várja meg, amíg tavasszal, Bandini
Ő vánszorgott lefelé az úton, rúgás mély hóban. Itt van egy ember, akit minden obrydlo. Úgy hívták, Svevo Bandini élt három blokk le ugyanabban az utcában. Ő zakolel, és a cipő tátongó lyukakat. Aznap reggel, ő foltozott őket egy kartonlapot egy doboz alól a tésztát. Tészta ebben a rovatban még nem fizettek ki. Ő volt erre, amikor nyomta a karton cipőjét. Gyűlölte a hó. Dolgozott, mint egy kőműves és hó a habarcs között a tégla, hogy meghatározott, megdermedt. Most itt vagyok vánszorgott haza, de mi a lényeg -, hogy menjen haza? Amikor kisfiú volt Olaszországban, Abruzzo, a hó is nem tudott felállni. Nincs nap, nincs munka. Most - Amerikában, Rocklin, Colorado. Most jött ki a birodalmi Biliárd. Olaszországban is vannak hegyek, mint azok közül, fehér, néhány mérföldre nyugatra. Hegység - egy hatalmas fehér ruha, dobja a földre függőlegesen. Húsz évvel ezelőtt, amikor húszéves éhezett egy hétig a redők vad fehér ruhában. A hegyi kabin megpróbált tüzet. Télen veszélyes. És azt mondta, hogy a pokol van veszélyben, mert csak húsz és Rocklin még volt egy lány, és szüksége van a pénz. Azonban a tető telelő még megereszkedett súlya alatt fojtó hó. Mindig üldözi, a gyönyörű hó. Svevo Bandini soha megérteni, hogy miért nem megy Kaliforniába. Volt, hogy maradjon Colorado mély hóban -, és most már túl késő. Gyönyörű fehér hó, mint egy szép fehér feleség Svevo Bandini, így fehér, így termékeny - most egy fehér ágyon otthon. A Walnut Street, ház, 456 Rocklin, Colorado. Svevo Bandini szeme öntözés a hideg levegőben. Ők voltak barna voltak puha, ők voltak a szemében egy nő. A születés, ellopta őket az anyja -, mert, miután szült Svevo Bandini, anyja soha nem volt ugyanaz, mindig fájt, szeme állandóan beteg a születés után, és akkor meghalt, és ez volt a fordulat Svevo lágy barna szeme. Százötven fontot - ez mennyit nyomott Svevo Bandini, és még volt egy fia Arturo: Svevo szerette megérinteni a vállát, és tapogatózni belül a kígyó. Kedves emberek Svevo Bandini - néhány izmok, és még volt egy felesége Mary nevű: ha belegondolt az izmok derekának, mint a teste, és minden elméjét elolvadt, mint a hó tavasszal. Annyira fehér, hogy Maria, megnézzük azt - és ha egy vékony réteg olívaolajjal látni fogja. Dio cukornád. Dio cukornád. Ez azt jelenti: Isten - a kutya - és Svevo Bandini szavait ismételte hó. Miért Svevo volt vesztenivalója tíz dollárt a póker ma az Imperial Biliárd? Ő egy szegény ember, három gyermek anyja, hogy ugyanaz, de a tészta nem fizetett a ház - ugyanaz, mint a ház, ahol három gyerek és a tészta. Kutya Isten - ó, a kutya. A Svevo Bandini felesége volt, hogy soha nem mondta, nekem adja a pénzt, hogy élelmet vásárolni a gyerekeknek - a feleség volt egy hatalmas fekete szemek, fájdalmasan világos, a szeretet, és a szemében ezek lehetett látni valamit, lukavinka amelyekkel belenézett a szájába, a füle, a gyomrát, és a zsebébe. A szemek olyan okos, ez szomorú, mindig tudja, mikor Imperial Biliárd jól. Az ilyen szemek - és felesége! Mindent láttak, és mi volt, és mi azt remélte, hogy - de a lelke nem láttam. Itt van, ami furcsa, mert Maria Bandini egyike volt azoknak a nőknek, akik tartják minden élő és a holt lelkeket. Ó, Mary tudta, hogy mi a lélek. A lélek -, hogy halhatatlan dolog, ami tudott. A lélek -, hogy halhatatlan dolog, amit meg is tett az, hogy nem akar vitatkozni. Soul - egy halhatatlan dolog. Oké, mi lenne akkor lehet, hogy a lélek halhatatlan egyébként. Maria volt fehér gyöngyök - olyan fehér, hogy leesett a hó és örökre elveszett - és imádkozott a lelkek Svevo Bandini és gyermekeik. És mivel több időt hagytunk, remélte, hogy valahol a világban valaki - egy apáca néhány csendes kolostorban, valaki nem érdekel, hogy ki -, hogy az idő, hogy imádkozzanak a lélek Mária Bandini. Várta, fehér ágy, amelyben feküdt egy nő, meleg, várakozás, és belerúgott a havat, és arra gondolt, hogy egy napon kitalálni. Csak most ez a gondolat merült fel: a hóeke. A modell ő szerkesztett szivardobozok. Nem, van valami benne. Aztán megborzongott, remeg, ha comb fogja érinteni a hideg vasat, és hirtelen eszébe jutott a sokszor, amikor felmászott a téli éjszaka egy meleg ágyban Mary, és egy apró, hideg keresztet a rózsafüzért megérintette a testét, mintha prysnuvshaya hideg kígyó, mint ő otpryadyval holodnyuschuyu oldalán az ágy - és azonnal arra gondolt, a hálószoba a házban, ami nem fizetett, az ő fehér feleség, végtelenül vár szenvedély - tűrhetetlen, és azonnal besurrant a düh, üti a lábát már a járdán, ahol a hó mélyebb, szellőztető haragjukat a hó. Dio cukornád. Dio cukornád. Volt egy fia Arturo Arturo tizennégy éves volt, és volt egy szán. Amikor gördült be az udvarra, amely nem fizetett, a lába hirtelen sietett fák tetejét, és azon kapta magát a hátán, és szán Arturo mindig csúszott egyenesen a hó, a hó fáradt lila bokrok. Dio cane! Azt mondta a fiú, ez a kis rohadék - ne hagyja a szán a pályán. Svevo Bandini érezte a hideg siet a karját, csak sbesivshiesya hangyák. Ő felállt, felemelte a szemét az ég, az Úr az öklét rázta, és majdnem elesett a düh vissza. Ah ez Arturo! Oh kis gazember! Kihúzta a szán ki a orgonabokor és ördögi módszeresen tépte futók. Csak hogy teljes útvonal, emlékeztetett arra, hogy a szánkót érdemes volt ötvenhét. Felállt, lesöpörte a havat a ruhákat, egy furcsa fény a boka, ott, ahol a tetején cipő nabilsya hó. Hét dollár ötven cent raskurocheno darabokra. Diavolo! Hagyja, hogy a fiú maga most vásárol szán. Mindegy, hogy szeretne új.
-
Kedves Mary, ma - a jeles ünnepi napon a Szűzanya, és megyek a templomba imádkozni jelent önnek a kín. A szívem megy ki az Ön és a gyerekek a szegények, és így prklyatym tragikus körülmények között, ahol él. Megkérdeztem a Szűzanyát irgalmazzon neked, és hogy a boldogság a kicsik, akik nem érdemlik sorsukat. Leszek Rocklin vasárnap délután, és hagyjuk egy nyolc órás busszal. Minden szeretetem és részvétem neked és a gyerekeknek.
Nem nézett a feleségére, Bandini a levelet, és elkezdte harapdálni már evett hüvelykujj köröm. Ugyanakkor ujjaival ő megcsípte az alsó ajkát. Haragja kezdte valahonnan belülről. Mary érezte, ahogy kimászik a sarkokban a szoba, a falak és a padló, az illata a forgószél halad teljesen belőle. Csak menekülni, kihúzta a blúzát, és azt mondta gyengén: - Nos, Svevo. Felállt, megpaskolta az állon, az ajkai csúnya görbe mutatja, hogy ez egy megnyilvánulása gyengédség őszintétlen, és elhagyta a szobát. - Oh Marie! - énekelte zene nélkül a hangjában - a puszta gyűlölet szorult lírai szerelmes dal a torkából. - A Marie. Oh Marie! Quanto Sonna perdato per te! Fa me dor me! Fa me dor me! Oh Marie, Oh Marie! Mennyi alvás elvész miattad! Adj az álom, kedves Marie! Nem lehet állítani. Meghallgatta a vékony talp széria emeleten, csak a kályha köpött vízcseppek. Hallotta a susogását a foltos és varrott bőr, mikor dobta magát. Aztán egy pillanatra - csöndben gyufát gyújtott, és rájött, hogy ő szivarra gyújtott. Haragja túl nagy neki. Beavatkozásra -, majd elcsábítja őt, hogy megütötte. Amikor közeledik a bejárati ajtót, lélegzetét, egy panel az ajtó üvegből készült. De nem - ő becsukta maga mögött csendesen, és elment. Egy kis idő múlva találkozni barátjával Rokko Sakkone, kamenerezom, az egyetlen személy, akit igazán utálja. Rokko Sakkone, gyermekkori barátja Svevo Bandini szeretője whisky és agglegény, aki megpróbálta megakadályozni a házasságot Bandini; Rokko Sakkone, kopott egész évben fehér flanellnadrág és undorító dicsekedett, mint szombat éjszaka csábító férjes amerikai nők bulikon Régimódi Dance Hall alkalmi ismerős. Svevo lehet bízni. Majd elküldi az agyát, hogy úszni a tengerben whiskyt, de ez nem fog változni. Ő is tudta. És ő? Egy nehéz sóhajjal vetette magát egy székre az asztalnál, és temette arcát kezébe.
-
Kedves Arturo Bandini: Egyesek - ravaszabb, mint amennyire szüksége van, és néhány - csak a külföldiek, és nincs semmi, amit tehetünk róla. Akkor tartja magát nagyon okos, de nagyon sok az iskolai utállak, Arturo Bandini. De legfőképpen utálod Rosa Pinelli. Utálja többet, mint én, mert tudom, hogy - olasz koldus fiú, és ha mindig megnézi mosatlan, nem érdekel. Amint ez megtörténik, tudom, hogy egyesek, akik semmi, lopni, így nem voltam meglepve, ha valaki (találd ki?) Azt mondta, hogy ellopta ékszerek és odaadta a lányának. De ő is őszinte, és nem hagyja őket otthon, és azt hiszem, megmutatta a karakter, amikor visszatértek. Kérjük, ne kérdezd többé Rosa Pinelli, Arturo Bandini, mert nem tud állni akkor. Tegnap este, Rose azt mondta, hogy remegett, így borzalmas volt. Ön - a külföldi, így lehet, hogy pont ez a lényeg.
Úgy érezte, a gyomra csúszik el tőle, és egy fanyar mosoly játszott az ajkán remegett. Lassan megfordult, és ránézett Gertie, a nagyon arca hülye, bocs mosollyal. Sápadt szeme az öröm kifejezése, a bánat és a horror. Összegyűrte a jegyzet süllyedt az ülés olyan mély, mint lehetséges, hogy a lába, és tegye az arcát a kezébe. Kivéve a harsogó a szíve, meghalt - nem hallott, látott vagy érzett. Egy idő után rájött, hogy megy körbe néhány tompa nyüzsgés az osztály versenyzett szorongás és izgalom. Valami történt, az nagyon levegő megremegett. Nővér perjelnő megfordult és húga Celia visszatért a székéhez. - osztály most emelkedik, és térdel. Ők felállt, és a csendben, hogy senki sem figyel egy pihentető arc fátyol. - Most kaptuk a tragikus hírt a University Hospital, - mondta. - Meg kell, hogy legyen bátor, és meg kell imádkozni. Szeretett osztálytársa, a mi szeretett Rosa Pinelli, ma 02:00, tüdőgyulladásban halt meg.
Imádság Rose. Ő volt ott, hogy vasárnap volt térdre az osztálytársai az oltár a Boldogságos Szűz. Messze, növelve sötét fejét a viasz Madonna, Rosina szülei álltak. Az ilyen nagy ember, így sok közülük kellett rázni, és nyomja száraz görcsök pap kántálta, úszik a hideg templom, mint egy fáradt madár, ítélve az a tény, hogy ismét swing a szárnyak az útjába, ami nem lesz vége. Ez történik, ha meghal: Eljön majd a nap, és akkor meghal, és valahol a földön meg fog történni újra és újra. Nem lesz ott, de nem kell, hogy legyen, mert ez már egy emlék. Ő meghalt, de az élő nem lesz ismeretlen számára, mert meg fog történni újra - visszaemlékezése élet előtt élt. Rose, a Rose, nem tudom elhinni, hogy gyűlöltek, mert ahol most van, nincs gyűlölet, nincs köztünk, és mégis oly távol. I - csak egy fiú, rózsa, és a rejtély, hogy hol van most - nem az úrvacsora, ha belegondolok a szépség az arc, emlékszem a nevetés a kalocsni amikor végigment a folyosón. Mert, hogy ilyen édes, Rose, mint egy jó kislány, és én, mint te, de a srác nem lehet rossz, ha úgy tetszik, egy ilyen szép lány, mint te. És ha gyűlölsz most, Rose, és nem tudom elhinni, hogy utálsz most, nézd meg az én nyomorúságomat, és hidd el, szeretném, ha itt, mert ez is jó. Tudom, hogy nem mehet vissza, Rose, én csak a szeretet, de itt, ebben a hideg templomban ma lebeg az álom, hogy te körül, a kényelem a megbocsátás, szomorúság, hogy nem tudok megérinteni, mert szeretlek és én örökké szeretni foglak, és ha van valami holnap jönnek értem, tudok róla, hogy nem volt ideje még csak most jön, és mi nem lesz furcsa.
Miután a szolgáltatás, gyűltek röviden a hallban. Nővér Celia szipogva egy kis zsebkendőt, az úgynevezett csendet. Az ő üvegszem Észrevették nagyjából hengerelt, a tanuló alig látható. - temetkezési - holnap kilenckor - mondta. - A nyolcadikos osztályok nem. - A nagy -, mint egy nyaralás! Nun átdöfte az üvegszemét. Gonzales, iskola dork. Megnyomta a falhoz, és kihúzta mélyebb vállát vigyorogva zavarában. - Te! - Azt mondják, egy apáca. - Tudtam! Elvigyorodott tehetetlenül. - nyolcadikos fiú kérte, hogy hívja azonnal a teremben, amint elhagyja az egyházat. Lányok haza lehet menni. Átmentek a templomkert csend - Rodriguez, Morgan, Kilroy, Heilman, Bandini, O'Brien, O'Leary, Harrington és mások. Senki sem szólt egy szót sem, amíg megy fel a lépcsőn, és jött az asztalához, a második emeleten. Nemo bámult a gyors jég por Rosina íróasztal, könyveit még feküdt a polcon. Ezután nővér Celia lépett. - A szülők kérdezte Rose, fiúk, hordozzák a koporsót holnap. Ki akar kérni emelje fel a kezét. Hét kezét felrepült a mennyezetre. Az apáca gondolt minden önkéntes, amelyben minden egyes név szerint. Azok jönnek elő: Harrington, Kilroy, O'Brien, O'Leary, Bandini. Arturo állt a kedvencek közé melletti Harrington és Kilroy. Több mint Arturo Bandini mélyen a gondolataiba. - Nem, Arturo - Végezetül, mondta. - Attól tartok, te nem elég erős. - De én erős! - tiltakozott az égő tekintete Kilroy, O'Braeyna, Heilman. Nem elég erős! Ezek fej és vállak fölött, de voltak alkalmak, amikor az általa felírt őket. Nah, tudta önteni minden pár közülük, bármikor a nap vagy éjszaka. - Nem, Arturo. Üljön le, kérem. Morgan, gyere ide. Leült, és keserű vigyorral az irónia. Ó, Rose! Igen, tudta csempészni azt a kezében egy ezer mérföld, a saját két kezével több száz sírt és vissza, de nővér Celia szeme, ő nem elég erős. Ó, ezek a nővérek! Egy ilyen aranyos és kedves - és az ilyen bolondok. Ők a húgára Celia mint: látni egy jó szemmel, és a többi - a vak és értéktelen. Abban az időben rájött, hogy kell gyűlölni senki, de semmi köze nem lehetett: Sister Celia utálta. Teljes a cinizmus és az undor, lement a díszlépcső télen szeles napon. Hidegebb. A fejét és a kezét a zsebében sétált haza. Amikor elérte a sarokban, és felnézett a másik oldalán az utca látta Gerti Uilyams: Vékony penge alá gurult egy piros gyapjú kabát. Ő lassan, kezét a zsebébe kabátok, feszes csípő. Összeszorította a fogát, eszébe jutott jegyzet újra. Rose utál téged, és te megborzongott. Itt Gertie hallotta: ő most lépett rá járdán. Láttam, és elindult gyorsabb. Nem volt vágy sem beszélni vele, vagy felzárkózni, de abban a pillanatban, amikor meggyorsította lépteit, hogy kitört a késztetést, hogy kövesse őt, és ő is járt gyorsabb. Hirtelen valahol gertinyh vékony pengéjű látta az igazságot. Rosa nem mondja. Rose soha nem mondanám, hogy. Mintegy senkit. Ez egy hazugság. Gertie írta neki, hogy látta Rosa „tegnap”. De ez lehetetlen, mert a „tegnap” Rose már nagyon beteg és halt meg a kórházban másnap. Betört egy run - Gertie is, de a versenyt vele, nem tudta gyorsítani. Amikor utolérte, és megállt előtte, és a karját, hogy ne csúszott, ő megállt a járda közepén, a keze a csípőjén, és a szeme ugrott hívást. - Ha mer megérinteni egy ujjal rám, Arturo Bandini, sikítok. - Gertie - mondta csendesen. - Ha nem mondja el az igazat arról, hogy tudomásul, hívlak jogot, hogy az állkapocs. - Ó, ez az, ami! - felelte gőgösen. - A sok van, az tudja! - Gertie, - mondta. - Rose soha nem mondta, hogy ő gyűlölt engem, és ezt te is tudod. Gertie legyintett, dobta a levegőbe szőke fürtök, és azt mondta: - Nos, akkor is, ha ő nem beszél. Azt hiszem, ő is így gondolta. Ott állt, és nézte, ahogy járkál az utcán, és megrázta a fejét, mintha Shetland póni. Aztán elnevette magát.
1. Wop (. Amer szleng, így a kezdetektől a huszadik század) - olasz vagy személy az olasz származású. A gyökerek a szavak nyilvánvalóan - a dél-olasz dialektikus üdvözlő nápolyiak férfiak guappo (haver, haver, ló). - Itt és a további kb. tolmács. 2. digó (. Amer szleng, így a kezdetektől a XVIII század) - még egy pejoratív neve az olasz származású emberek.