Turgenyev, Ivan Szergejevics
Ivan Sergeevich Turgenev
Néhány mérföldre a falum egy nagy falu Shumikhin kő emelt templom a nevét Szent Kozma és Damján. Ezzel szemben a templom egyszerre díszíti a hatalmas kastélyt kastély körül különböző kiterjesztések, szolgáltatás, műhelyek, istállók, talaj és kocsiszín, fürdők és ideiglenes konyha, melléképület a vendégek és a kontroll, virág üvegházak, hinták az emberek és más többé-kevésbé hasznos, épületek. Ezekben kúriák élt a gazdag földbirtokosok, és mindegyikük elment a rend, amikor hirtelen, egy szép reggelen, mindez kegyelem leégett. Lord át egy másik slot; kastély elhagyatott. Kiterjedt hamu vált veteményeskert, egyes helyeken zsúfolt halom tégla, a továbbra is a régi alapjait. A túlélő rönk gyorsan kalapált össze kunyhó, betakará táblák barokk vásárolt tíz éve az építőiparban a pavilon a gótika és lakozott kertész Mitrofan feleségével és hét gyermek Aksinya. Mitrofan elrendelte, hogy szállít a mester asztal, egy százötven mérföld, fűszernövények és zöldségek; Aksinya jelöltek felügyelet a tiroli tehén, vásárolt Moszkvában a nagy pénz, de sajnos nem alkalmas a képessége, hogy játsszon, és mivel a felvásárlás óta nem ad tejet; ez az ő kezében adta címeres füstölt kacsa, egy „mester” madár; gyerekek, mivel a korai gyermekkorban, nincs előre meghatározott helyeken, amelyek azonban nem akadályozta meg őket teljesen lusta, ez kertész történt velem egy pár alkalommal egy éjszaka; Véletlenül elvette az uborka, amely Isten tudja, miért, még nyáron is, különböző nagyságú, sajtos íz vizenyős és sűrű, sárga bőr. Látta, amit én első Stepushku. Emellett Mitrofan családjával olyan öreg süket egyházi kurátor Gerasim, aki élt Krisztusért kamorochke görbe katona egyetlen udvar ember maradt Shumikhin mert Stepushku, akivel kívánom, hogy megismertesse az olvasót, nem tekinthető minden olyan személy, egyáltalán, semmilyen módon nem udvar különösen.
Minden embernek van bármit is a társadalomban elfoglalt, bár néhány olyan tekintetben; minden udvar ki, ha nincs fizetés, akkor legalább az úgynevezett „tiszta”: Stepushka nem kap semmiféle hasznot, nem vesz részt a kapcsolatot senkivel, senki nem tudott a létezéséről. Ez az ember nem is volt a múltban; Nem beszéltünk róla; ő és az Audit alig számát. Voltak sötét pletykák, hogy volt egyszer valaki az inas; de ki ő, hol van, akinek a fia között tartják számon Shumikhinsky alanyok hogyan került muhoyarovy, időtlen idők óta vitték őket kaftán, hol lakik, mit él - ez az abszolút senki volt fogalma, és az igazság mondjuk senki nem vette ezeket a kérdéseket. Trofimych nagyapja, aki ismerte a törzskönyv a hajógyár az uplink a negyedik generációs, és az idő csak azt mondta, hogy, mondjuk, ne feledd, Stepan esik relatív Turk, hogy a néhai mester, a művezető Alexei Romanich egy kirándulás a konvoj örült, hogy. Még amikor én munkaszüneti nap, a nap az általános fizetés és kezelésére kenyérrel és sóval, hajdina sütemény zöld bor szerint régi magyar hagyomány - még ezekben a napokban Stepushka nem a kitett asztalok és hordók, nem hajolt, nem alkalmas arra, hogy a nagyúri kéz, ne igyon egy pohár szeszes alatt a mester szem egészségének és a kastély - üveg tele zsíros kézzel sáfára; hacsak valamilyen lélek telt el, megadja a szegény ember egy félig megevett szelet tortát. A Húsvét vasárnap húsvéti üdvözletet vele, de ő nem felhúzott zsíros ujjak, nem kap ki a hátsó zsebéből piros tojás, ne használja azt, zihálás és villog, a fiatal mesterek, vagy akár a szeretője. Élt a nyáron a ketrecben, mögötte a tyúkól, és télen a váróban; súlyos fagy aludt a alhatnak. Régen látni, néha adott neki egy rúgás, de senki nem beszélt vele, és úgy tűnik, nem öreg kinyitotta a száját. Miután a tüzet, a férfi elhagyott menedékhelyet, vagy ahogy mondják orlovtsy „ült” kertész Mitrofan. Gardener nem ért hozzá, azt mondta neki: élek - és ez nem üldözték. Stepushka nem élnek kertész: élt, létfontosságú a kertben. Odament, és költözött zaj nélkül; tüsszentett és a tenyerébe köhögött, nem félelem nélkül; örökre szorgoskodott és hegedülő titkos, mint a hangyák - minden élelmiszer egy étkezés. És valóban, nem gondoskodunk reggel estig kenyerét - volna éhen halt, én Stepushka. Nem rossz dolog tudni, hogy a reggel, mint este lesz éhes! Ezután a kerítés alatt, és ül Stepushka Evés retek, sárgarépa vagy szopogatás vagy piszkos káposzta alatta összeomlik; majd egy vödör vizet valahol drazsék és nyög; A láng a fazék alatt bomlik el, és néhány fekete darab a zsebéből a pot dob; valamit a szekrényben falábat lehallgatását, ménes szegező, polc ustroivaet cipót. És mindezt megteszi csendben, mintha a sarokban: Nézd, túl, és elbújt. És akkor hirtelen távol maradnak egy-két nap; távolléte, persze, senki közlemények ... Lásd, újra meg újra, aztán megint, valahol a kerítés alatt taganchik szilánk lopva helyezi. Az arca kicsi volt, sárgás szemek, haj le a szemöldökét, éles kis orr, fül nagyon nagy, átlátszó, mint egy denevér, szakáll, mint két héttel ezelőtt borotvált, és nem kevesebb, nem történik meg, semmi több. Ez az, ami Stepushku találkoztam partján Ista egy társadalomban egy másik öreg.
Odamentem hozzá, üdvözölte őt, és leült melléjük. A társ Stepushki tanultam is ismerős: ez volt a szabados ember gróf Petra Ilicha *** Mihaylo Savelev, becenevén Tuman. Élt Bolhovskogo fogyasztó kereskedőt, a bérbeadó a fogadóban, ahol gyakran tartózkodott. Elhaladunk egy nagy Orel közúti fiatal tisztviselők és egyéb munkanélküliek (kereskedők, elmerül a csíkos derékalj, nem előtte) még mindig lehet jegyezni egy rövid távolságra a nagyközség Trinity hatalmas fából készült ház kétszintes, teljesen felhagyott, az tény, hogy a tető és ablakok szegezett zárva, előadott az igen úton. Délben, a tiszta, napos időben, nem tudja elképzelni semmit szomorúbb, mint ez a törmelék. Ott élt Graf Petr Ilich ismert vendégszerető, gazdag nemes öregség. Néha az egész tartomány kellett kiköltözni, a tánc és a szórakozás a dicsőség, fülsiketítő robajjal homegrown zene, csörgő cékla és a római gyertyák; és valószínűleg nem egy öregasszony, most vezetési múlt a sivár boyar kamrák, sóhaj és vspomyanet elmúlt idők és elmúlt a fiatalok. Long Count legeltette hosszú járt, mosolygós nyájasan, a tömegben szolgalelkű vendég; De ez volt, sajnos, nem elég egy életre. Romos kört ment Szentpétervárra, hogy keresnek egy helyet magának, és meghalt a szállodában vannak számozva, várakozás nélkül bármely döntést. Fog szolgált a komornyik és élettartama során a gróf árult. Olyan ember volt, hetven, az arc egy jó és élvezetes. Elmosolyodott szinte állandóan, mert most egy mosolygó embereket Catherine idő: a jóindulatú és méltóságteljes; beszél, lassan előadott, és megszorította az ajkai finoman elcseszte a szemét, és mondott néhány szót az orrát. Ő kifújta az orrát, és vett tubák túl lassan, mintha az ügy tette.
- Nos, ez Michael Savelyevich - mondtam, - a fogást néhány hal?
- De ha kérem tekintse kosarakat: két sügér Zăluceni igen golavlikov öt ... Meg fogjuk mutatni, lépésben.
Stepushka átadta kosarak rám.
- Hogy van, Stepan? - kérdeztem.
- És ... és ... és ... nem ... semmi, ó, Atyám, apránként, - válaszolt Stepan, dadogás, mint egy nyelv felé fordult poods.
- A Mitrofan egészséges?
- Egészséges, ka ... mi, uram.
- Igen, a rossz valami harapás, - beszéd Mist - hot fájt; hal akkor minden húzódott bokrok alatt, alvás ... Put-féreg sztyeppén. (Stepushka húzta féreg, és tedd a kezét, megpofozta kétszer, tedd a horgot, köpött, és adta a köd.) Köszönöm, lépésében ... És ön, uram, - folytatta, felém fordulva, - vadászni mész legközelebb?
- Ez egy ... Mi a kutya England Ali furlyansky mi?
Az öreg szerette alkalmakkor, hogy megmutassák magukat: ők mondják, és élünk a világon!
- Nem tudom, milyen fajta az, de jó.
- Ez egy ... Egy kört a kutyákkal mész legközelebb?
- A csomag két én.
Fog elmosolyodott, és megrázta a fejét.
- Az biztos: a kutyát a vadász, és a másik az ajándék nem szükséges. Azt hiszem, az egyszerű fejemben: több kutya fontosság szempontjából, hogy úgy mondjam, hogy nyomon követhesse a ... És túl volt annak érdekében: a lovak lennie ahhoz, és Psari az alábbiak szerint, a rend és az összes. A néhai gróf - Isten nyugosztalja! - Azt kapsz egy vadász, bevallom, nem történt meg, és a kutyák tartották, és egyszer vagy kétszer egy évben, hogy hagyja kegyesen. Psari összegyűjti az udvaron egy piros kabát arany zsinór és a cső fújni; Őexcellenciája fog abszorpciós menni, és egy ló az ékességgé nem sikerül; Őexcellenciája fog leülni, és a fő vadász lábak kengyelbe vdenet őket, távolítsa el a védősapkát a fejét, és a gyeplőt a kupakot ad. Őexcellenciája arapelnikom így lesz abszorpciós klikk és Psari zagogochut, és távolodjon el az udvaron. Stremyanny valami gróf megy, és a selyem svorke két kedvenc kastély kutyák tartja ezt, és hogy figyel, tudod ... És ül, aki arra törekszik, valami magas, magas, egy kozák nyereg, vörös arcú ilyen hatalmas szemek, és vezet ... Nos és a vendégek, természetesen ez alkalommal is. És szórakoztató, és a becsület tiszteletben ... Ó, én kitört, aziyatets! - tette hozzá hirtelen, húz egy horgászbotot.
- És, hogy, mondjuk, a gróf még élt életében? - kérdeztem.
Az öreg köpött és dobott egy féreg csali.
- Velmozhestvenny ember volt ismert-a. Számára történt, először azt mondhatjuk, hölgy St. Petersburg város. A kék szalag, szokott ülni az asztalnál, és enni. Nos, minden, ami volt, hogy szórakoztassák a mester. Hívja használt nekem, „Fog, - mondja - élek a holnapi száma kecsegék szükséges: annak érdekében, hogy, hallod?” - „Igen, excellenciás uram.” Hímzett kaftán, parókák, vesszők, parfümök, ladekolon első osztályú, tubák dobozokat, kép egyfajta óriási, Paris maga jegyzett. Kéri lakoma - Lord mester életem! feyvirki megy, lovaglás! Még az égetés fegyvereket. Zenészek, mintegy negyven ember van állt. Kalpelmeystera a németek tartják, így arrogáns fájt német; A urak az asztalnál enni akart; és azt mondta nekik, hogy küldje el Grace Istennel, és így azt mondtam, a zenészek megértsék az üzleti. Köztudott: mester hatóságnak. Dance hármas - tánc hajnalig, és több lakosez-matradura ... Uh ... uh ... uh ... fogott, testvér! (Az öreg kihúzták a vízből egy kis sügér.) On-a, lépésről ... A mester volt, ahogy kellene, uram - mondta az öreg, az ő horgászbot újra -, és a zuhany is jó volt. Beat használt te - néz is feledésbe merült. Egy: matresok tartott. Ó, ezek a matreski, Isten bocsássa meg nekem! Onet-his és meg kell semmisíteni. És mivel egyre több az alacsony osztályú választotta. Úgy vélem, hogy kellett volna? Tehát nem, nekik, hogy sem a legdrágább az egész Európában! És akkor azt mondják: miért nem élnek az öröm - tönkretette kastély ... igen, nem kellene. Különösen egy: Akulina nevezték; most ő elhunyt, - Isten nyugosztalja! A lány egy egyszerű, Sitovka desyatskogo lánya, de ez a bátor! Pofa számótam veri. Azt elvarázsolta őt. Unokaöccse a homlokom boad: egy új ruhát schekolat esett ... és nem csak neki boad homlokát. Igen ... És mégis ez volt a jó idő! - tette hozzá az idős férfi egy mély sóhaj, lenézett, és hallgatott.
- A mester valamit, látom már volt súlyos? - Elkezdtem egy rövid csend.
- Akkor ez volt az íze, uram - mondta az öreg, és megrázta a fejét.
- Most nem ezt - Észrevettem, nem véve le róla a szemét.
Rám nézett oldalra.
- Nos, minden bizonnyal jobb, - mondta -, és eldobta a csalit.
Mi ült az árnyékban; de az árnyékban volt fülledt. Nehéz, perzselő levegő adagolás hasonlók; forró arcát vágyakozva kérte a szél, de a szél nem volt. A Sun és dobta a kék, sötét az ég; közvetlenül előttünk a másik oldalon, megsárgult, zab területén valahol kicsírázott üröm, és ha csak egy füle poshevelnulsya. Egy kicsit lejjebb paraszt ló állt a folyó fel térdre, és szórakozottan legyezte nedves farok; Néha alatt túlnyúló bokor lebegett nagy hal buborékokat és csendben aljára süllyedt, maga mögött hagyva egy könnyű duzzad. Grasshoppers pattogó poryzheloy fű fürj felsikoltott, ha vonakodva; sólyom finoman lebegtek a földeken át, és gyakran megállt a helyszínen, gyorsan hullámzó szárnyak és a farok ventilátor oldódnak. Mi mozdulatlanul ült, elfojtott hőt. Hirtelen mögöttünk, a szakadékban volt a zaj: valaki le a forrást. Körülnéztem, és látta, hogy egy férfi ötven év körüli, poros, ing és szandál, egy hátizsákot, és egy fonott címer. Odament a kulcsot, mohón ivott, és felállt.
- Uh, Vlas? - kiáltottam köd kukucskált bele. - Helló, testvér. Ahol Isten hozta?
- Szia, Michael Savelyevich - mondta egy férfi, jön hozzánk - izdalecha.
- Hol volt elveszett? - Kértem Fog.
- És Moszkvában mentem a mester.
- Megkérdezem, hogy menjen.
- Igen robotválság al lassult a jobbágyság ültetett, áthelyezett, vagy valami ... A fiam meghalt -, így nem vagyok egy megbirkózni ma.
- meghalt. Halott ember - tette hozzá a férfi, egy kis szünet után - én Moszkvában taxik élt; Nekem, bevallom, és a bérleti díj.
- Gondolod, hogy most már a bérleti díj?
- Mi a mester?
- Mi az úriember? Ő kergetett. Azt mondja, hogy mersz menni egyenesen hozzám: azaz, hogy a jegyző; azt mondta, az első jegyző köteles átadni ... és hol megy fogságba? Azt mondta, az első folyószámla maguknak vznesi. Feldühödött örökké minden.
- Nos, akkor, és megy vissza?
- És mentem. Azt akartam, hogy sikerül-e az elhunyt nem hagyott semmilyen önmagában jó, de még nem volt értelme. Én vagyok a tulajdonos néhány saját mondjuk: „Azt mondják, Filippov apa”; és azt mondta nekem: „Mit tudom én? És a fia semmi, - mondja - nem marad; mindig tartozol nekem. " Így mentem.
A srác azt mondta nekünk mindezt mosolyogva, mintha másról; de szervilizmus egy kicsit, és a szemét könny navertyvalas, ajka megrándult.
- Mit most megy haza?
- És akkor mi van? Főoldal ismert. Feleség, tea, most az éhség markában fütyült.
- Igen, ha lenne ... hogy ... - hirtelen megszólalt Stepushka, összekeverjük, csendes és elkezdett ásni a bankot.
- És az intéző menni? - A köd folytatta nélkül nem meglepetés, nézte a sztyeppén.
- Miért mennék vele. Me és így utólag. Son valamit mielőtt meghalok egy éve beteg volt, így is magának robotválság vznes nem ... Igen, az Halfhill: hogy valami nincs velem ... Ó, testvér, hogy van okosabb, - shalish: viszonzatlan fejem! (A férfi nevetett.) Ja, hogy ott van, nem számít, milyen okos, Kintilyan valami Semyonitch, és csak ...
Vlas ismét felnevetett.
- Nos? Ez rossz testvér Vlas - nyomatékosan mondta Mist.
- Mi a baj? Nem ... (I Vlas hangja.) Eka forró állvány - mondta, és megtörölte az arcát markába.
- Ki a mester? - kérdeztem.
- Graf ***, Valerian Petrovich.
- A fia Petra Ilicha?
- Petra Ilicha fia - küldte Mist. - Pjotr Iljics, halott, Vlaszov, a falu fizetett neki élete során.
- Nos, hála Istennek - mondta Vlas. - Red vált arccal, mintha eltakarja.
- Itt, uram - folytatta a köd, felém fordulva, - jó lenne Moszkva, és itt a bérleti ültetett.
- És mennyit kell adót?
- kilencvenöt rubelt adók, - motyogta Vlas.
- Nos, látod; és a föld egy kis dolog, de az, hogy a földesúr erdőben.
- Igen, és ő azt mondta, hogy eladta - mondta a férfi.
- Hát, tudja ... Steve, hadd féreg ... És Stepan? Mi vagy te, alszik, vagy mi?
Stepushka meghökkent. Egy fickó mellé ült velünk. Mi ismét elhallgatott. A másik oldalon valaki ütött ki egy dal, hanem egy tompa ... én szegény szomorú lesz Vlas ...
Fél órával később elváltak.