Tale Ognevushka-poskakushka - Bazhov n
Tale "Ognevushka-poskakushka"
Ülő idő talajkutatók kör fények az erdőben. Négy nagy, és az ötödik parnishechko. Nyolc év telt el azóta, nem több Fedyunkoy nevét.
Hosszú ideig az ideje aludni, de érdekes beszélgetés zajlott. A artelke, látod, ő már öreg volt. Dedko Efim. Mivel fiatal, ő a földből arany tollhegy választotta. Kevés, ha bármely esetben sem történt volna. Ő beszélt, és hallgatta a bányászok.
Apa túl sok időt beszél Fedyunke:
- Elmentem akkor Tyunsha aludni!
Parnishechku vadászat hallgatni.
- Várj, apu! Azt malenechko ülni.
Nos, itt. Kész Dedko Yefim történet. Helyszíni tábortűz parázs maradt egyedül, és talajkutatók ülnek, de a parázs néz.
Hirtelen jött ki a legtöbb félúton devchonochka Tiddly. Mint kuklenki és élő. Volosenki vörös hajú, sarafan halványkék zsebkendő a kezében is sgoluba.
Lány nézett vidám szeme villant Zubenko, csípőre tett kézzel, intett egy zsebkendőt, és táncolni kezdett. És ez így könnyű, hogy így ügyesen kiderül, hogy nem tudunk mondani. Talajkutatók már elkápráztatta. Nézd - nem egyértelmű, míg ők maguk hallgatott, mintha gondol.
A lány először adta parázs körökben, majd - nyilvánvaló, hogy ez egy szoros - ment egy kicsit szélesebb. Talajkutatók elmozdulni, hogy így, és a lány kerül sor, mint egy kör vagy egy kicsit idősebb. Talajkutatók toljuk el. Volt egy kört fog felnőni újra. Ha minden messze eltávolodott, a lány a hiányosságok a lefedettség ember ment - egy hurkot a közösségében kezdődött. Ezután az összes ember kiment, és újra rovnenko spinning, és ő már olyan magas, mint Fedyunku. Egy nagy fenyőfa állt, toppantott, Zubenko villant, intett egy zsebkendőt, mint a sípot:
Itt zauhal bagoly, nevetett, és nem lány eltűnt.
Ha csak egy nagy nappali, talán semmi sem történt volna be és ki. Mindenki látja, azt gondoltam:
„Ez az, amit nézett a tűzbe! A szemében elkápráztatta. Isten tudja, hogy ustatku elképzelt valami! "
Egy Fedyunka nem gondoltam rá, és kérte apját:
- Bagoly. Kinek van több, akkor? Neuzh nem hallottam hoots?
- Nem fogok egy bagoly! A valami, go-ka, tudom, és a legkevésbé sem félt. Te mondd meg a lány.
- Arról, hogy mi a lány?
- De ez volt párja parázson. Még te és minden szorult, hiszen a kaput tartományban.
Ezután az apa és a többi bányászok jönnek dosprashivat Fedyunku, amit látott. Parnishechko mondta. Egy bányász azt mondta:
- Nos, hogy mondja meg, mi volt a növekedés?
- Először is, ez nem nagyobb, mint a tenyerem, de a végén szinte velem volt. Prospector majd azt mondja:
- De én Tyunsha, hajszál híján ugyanazt a csodát látott.
Fedyunkin apa és egy másik bányász ugyanezt mondta. Egy nagypapa Efim cső szar, és hallgatnak. Földerítõk járjon hozzá voltak:
- Te Dedko Yefim, mit mondasz?
- És akkor én azt mondom, hogy nem láttam, de azt hiszem - ahogy elképzeltem, de kiderült - sőt Ognevushka-Poskakushka jön.
Dedko Yefim, majd kifejtette:
- Hallottam, azt mondják, a idősek, van egy jel az arany - mint a kislány, aki táncol. Amennyiben ilyen Poskakushka tűnik, van arany. Nem erős az arany, de a mell, és nem a képződés, és mint a retek ültetnek. Felülről, az azt jelenti, hogy minél szélesebb körben, majd a kisebb kevesebb, és nincs is megteszi. Vyroesh ez retek aranyszínű homok - és több, a helyszínen nem tesz semmit. Csak itt elfelejtettem, amely helyen a retek megjelenés: vajon hol Poskakushka felmerül, vagy ha megy a földbe.
Talajkutatók, és azt mondják:
- Ez az eset a mi kezünkben van. Holnap áttörni a dallam először a tábortűz, majd az erdei fenyő a próbát. Aztán látjuk a jelentéktelen beszélgetés vagy vsamdele hogy előny.
Ezzel, és lefeküdtem. Fedyunka is, összegömbölyödve, és azt hiszi:
„Amit én bagoly nevet?”
Azt akartam, hogy Dedkov Yefim kérték, de már horkolni kezdett.
Fedyunka felébredt a következő nap, és látni pozdnenko - a tegnapi ognevische nagy cső ásott, és bányászok a négy nagy fenyők és mind azt mondják, egy dolog:
- Ezen a helyen a föld maradt.
- Mi vagy te! Mi van, bácsi! Elveszett, ez egyértelmű! Vajon Poskakushka e fenyőfa itt abbahagytam. Itt és dobbantott a lábával.
A kotrók Ott biztosan jönnek. Ötödik felébredt - ötödik mondja. Ez lenne a tizedik - tizedik lett volna. Üres, látod, ez a helyzet.
Minden ugyanaz minden helyszínen tesztelt, és a jó szerencse nem működött. Dedko Yefim Fedyunke mondja:
- csalás, azt látjuk, a boldogságot.
Fedyunke úgy tűnt nincs szerelem. Azt mondja:
- Ez Dedo, bagoly megakadályozta. Ő a mi boldogságunk obuhal igen obhohotal.
Nagyapja mondta Yefim:
- Bagoly itt - nem az oka.
- És itt van az oka!
- És itt van az oka!
Vita, hogy minden hiába, és más bányászok őket, és még nevetni magukat:
- Régi, de kis két nem tudom, mi bolondok, hadd hallgassa a napon elveszíti.
Az öreg a pórusokat, és az úgynevezett Yefim Arany Retek és Fedyunku - Tyunkoy Poskakushkoy.
A gyerekek tanultak a gyárban, nem adnak folyosón. Ahogy az utcán, és zavedut:
- Tyunka Poskakushka! Tyunka Poskakushka! Körülbelül egy lány mondja meg! Meséljen a lány!
Az öreg a beceneve mi baj? Bár a bankot nevét, csak ne tegye a kályha. Nos, Fedyunke év alatt tűnt sértő. Harcolt és átkozott és ordított többször, és a gyerekek az erdő kötekedik. Bár otthon az enyém nem megy. Aztán ott van a változás az élet Fedyunki ki. Apa-ő házas a második. A mostoha fogott, mondjuk közvetlenül viseli. Fedyunku összesen on elvesztette otthon.
Dedko Yefim túl gyakran nem haza a bányából fut. Naman héten, és nem szívesen megy, öreg lába verni. Igen, és senki sem. Egy élt.
Itt és vezette. Mint szombaton talajkutatók otthoni és Dedko Yefim Fedyunkoy marad az enyém.
Mit kell tenni? Beszéljünk valami másról. Dedko Yefim mondta pobyvalschiny különböző Fedyunku tanított, néhány naplók meg az arany és protchaya taco. Történt, és körülbelül Poskakushku emlékezni. És mindannyian együtt olyan simán. Nem lehet megemészteni. Fedyunka mondja bagoly egész oka az a tény, és Dedko Yefim mondja - nem az oka.
Ha igen, akkor elkezdtek vitatkozni. Az ügy még mindig a fény a napot. Standján mindig volt könnyű - a dohányzás szúnyogok. Tűz csak látott, és sok a füst. Nézd - a füst volt némi Tiddly kislány. A hajszál ugyanaz, mint abban az időben, csak a sötétebb és sarafan sál is. Nézett vidám szemét, villant Zubenko, intett egy zsebkendőt, dobbantott a lábával, és táncolni kezdett.
Először adta kis kört, majd nagyobb, de egyre több és elkezdett növekedni. Balagan az úton jött, csak azt, hogy nem akadály. Olyan, mintha a fészer és ott. Fonás, fonás, és akkora, mint egy Fedyunku kezdődött, és megállt egy nagy fenyő. Elmosolyodott, dobbantott a lábával, intett neki zsebkendőt, mint a patyolat:
És most zauhal bagoly, nevetett. Dedko Yefim kíváncsi:
- Hogy van a bagoly, ha a nap nem ment le?
- Lásd itt! Ismét a boldogságunk riadt bagoly. Poskakushka valamit, talán ez a bagoly, és elszaladt.
- És tényleg látta Poskakushku?
- Nem látod?
Úgy kezdett feltenni egymásnak vannak, akik látta. Minden jól sikerült, az egyetlen hely, ahol a lány ment a földbe, különböző fenyők pont.
Mint korábban egyeztetett, így Dedko Yefim és lélegzett:
- Oh-ho-ho! Látható, nincs semmi. Az egyik a mi Dumka.
Csak annyit mondott, és alól gyep a fészer füst önteni. Rohant, és ott zherdnik zatlel egy fa alatt. Szerencsére a víz közel volt. Élénk öntjük. Minden ép maradt. Odne nagyapja kesztyű égettek. Fedyunka megragadta kesztyű és látja - a lyukak őket sledochki a kis lábak. Megmutattam ezt a csodát Dedkov Yefim és megkérdezi:
- Ez az ön véleménye is, gondolta?
Nos, Yefim menni sehova, bevallotta:
- Az igazság az öné, Tyunsha. Bejelentkezés a hívek - Poskakushka volt. Már megint látni gödrök verte holnap - boldogság megkínozták.
Vasárnap és csinálni reggel. Három pit ásott - nem talált semmit. Dedko Yefim kezdett panaszkodni:
- A boldogság az, amit - az emberek nevetnek.
Fedyunka ismét hozza a hibás a bagoly:
- Ez ő, pucheglazik, boldogságunk obuhal igen obhohotal. Ez lenne akkor egy bottal!
Hétfőn, a bányászok futott a gyárból. Lásd - friss gödör mellett a fülkében. Azonnal tudta, mi folyik itt. Nevetnek az öreg valami:
- Retek retek kérik.
Aztán látták, hogy a fészer tűz üt, hadd kritizálni mindkettő. Fedyunkin apa fenevad lecsapott a fiút, szinte verte fel, de Dedko Efim Zastoyal:
- lenne képem szigorúbb kisfiú! Enélkül fél hazamenni. Igen gyerek ugratta megharapta. És mi volt az ő hibája? I go-to, maradt - velem, és kérdezze meg, ha az okozott kárral. Ash látható a cső hegyű egy szikra -, hogy világít. Saját oploshka - a választ.
Fenyítés úgyhogy Fedyunkinogo apa ezután közli a fiú, mint az egyik legnagyobb, nem volt közel.
- Ó, Tyunsha, Tyunsha! Ő röhög minket Poskakushka. Egy másik alkalommal, történetesen látni, ezért kellett köpni a szemet. Legyen az emberek az útból, de nem dobja a nevetés nem tesz!
Fedyunka a szerencse:
- Dedo, nem rosszindulatból. Filin bántaná.
- Az üzleti - mondja Yefim -, és csak én inkább gödör nem lehet megverni. Elkényeztetett - és ez elég. Saját idős év - a Poskakushkoy utazást.
Nos, az öreg morog és Fedyunke minden Poskakushki sajnálom.
- Te, Dedo, ne haragudj rá! Ott van néhány jó szórakozást valóban. Boldogság számunkra nyitott, ha nem egy bagoly.
Mintegy bagoly Dedko Yefim nem szólt semmit, és minden nags Poskakushku:
- Hogy van a boldogság megnyitott! Bár nem megy haza!
Nem számít, mennyi morogva Dedko Efim és a Fedyunka:
- És ő, Dedo, ügyesen táncol!
- táncol, majd ügyesen, de nekünk belőle sem meleg, sem hideg, és nem szívesen néz.
- És én még most is látszott! - sóhajtott Fedyunka. Aztán megkérdezte: - És te, Dedo, hajtóka? És nézd, hogy nem tetszik?
- Mi - nem tetszik? - Azt csúszik Dedko, de visszafogta magát, és elkezdett újra szigorúbb Fedyunku: - Ja, és tolóerő te gyerek! Ja, és kemény! Mi ütött Golovenko, majd beragadt! Shalt íme, én ugyanaz a dolog - egy életen át kell ütni kb, kergetve boldogság, de lehet, és nem is jelent.
- Mivel nincs, ha láttam a saját szememmel.
- Nos, mint tudja, és nem vagyok egy útitárs! Én futás szól. Legs beteg.
Azt állították, és a barátság nem szűnt meg folytatni. Dedko Yefim dolgozni snorovlyal Fedyunke show és egy óra ingyenes minden esetben mondta. Tanított, akkor hogyan lehet megélni. És a legnagyobb élmény, hogy van e nap volt, mint a kettő maradt az enyém.
Téli hajtott bányászok haza. Elosztva a jegyző, hogy tavasszal a művek voltak, mint Fedyunka a kora gyermekkori otthon maradt. Csak ő haza nem édesített. Van még egy új hiba jött: apja az üzem béna. A kórház laktanya elvitték. Sem halott sem él hazugság. Mostoha és a do-medve vált - megharapta Fedyunku. Szenvedett, elviselte, sőt azt mondja:
- Menj, Neto, élnem kell Dedkov Efim.
- ha nem, sikolyok - bár az ő Poskakushke!
Tedd ide Fedyunya pimishki, shubeyku-vetroduyku tarkószalagot szorosabb húzva. Azt akarta apja kalapot viselni, de a mostoha nem ad. Aztán kihúzta melyből régen nőtt fel, és elment.
Az utcán az első dolog, amit a gyerek jött le, ugratás volt:
- Tyunka Poskakushka! Tyunka Poskakushka! Meséljen a lány!
Fedyunya, tudom, megy a maga módján. És csak annyit mondott:
- Ó, köszönöm! Silly!
Srácok valami szégyellni. Ők biztosan nem kérjük:
- Az Arany Retek?
- A Retek - I Dedko.
- Messze, tudod! Még eltévedni.
- Tudom, hogy megy-, kedvesem.
- Nos, akkor fagyasztható. Látod néhány fagy, de te és nincs kesztyűt.
- Gauntlet nincs jelen vannak a kezek és ujjak nem vétkezett. Ő shoves kezét az ujjak - csak üzlet. Ne hiszem!
A gyerekek úgy tűnt, mulatságos, mint Fedyunka beszél, elkezdtek kérni békés úton:
- Tyunsha! Te tényleg Poskakushku lángokban látni?
- És a tűz láttam, és láttam a füstöt. Talán valahol máshol fogja látni, de túl elfoglalt ahhoz, hogy beszélni - mondta Fedyunka igen és ment tovább.
Dedko Yefim akár Kos Brod, hogy az észak élt. Útközben, azt mondják, kunyhó állt. Még mielőtt az ablak fenyő üreges nőtt. Dalekonko mindegy, és az idő, a hideg - a tél közepén. Podzamerz mi Fedyunyushka. Nos, én doshagal mindegy. Csak vigyük, hallja az ajtó konzol:
Úgy nézett ki - az úton a hó fordul, és ez csak metlesit szkierózisa és hasonló a glomerulus Poskakushku. Futottam Fedyunya közelebbről kilátás, és a labda messze. Fedyunya, ő így tovább. Ran-futott után a labda, és még van egy furcsa hely. Úgy néz ki - pustoplese néhány, és szerte a sűrű erdőben. Közel pustoplesya nyír régi, mégis, és nem élnek. A hó halmoztak fel a hegyre a közelébe hegy. A labda hengerelt a nyír, de körülötte, és megfordult.
Fedyunka a hő nem látszott, hogy tropochki itt-ott, felmászott az egy darabból álló hó.
„Mennyi, - véli - futott neuzh aludni?”
Megvan, hogy ugyanezeket a nyír és a glomerulus és összeomlott. Snow por Fedyunke fecskendezték a szemben.
Szinte ordított Fedyunka harag. Hirtelen nagyon láb hó tölcsér a földre felolvasztjuk. Lát Fedyunka - alján egy tölcsér Poskakushka. Jolly felnézett, kedvesen mosolygott, integetett egy zsebkendőt, és elment táncolni, és a hó valamit futott futott. Amennyiben letette a lábát, ott a fű zöld, de a vadon élő virágok.
Elmentem körbe - a hőség volt Fedyunke és Poskakushka szélesebb igen szélesebb körben veszi, ő felnövő, és hóeltakarítás több igen tovább. A nyírfalevél megzörrent is. Poskakushka még kipróbálás, zümmögő lett:
És ő .da giroszkóp giroszkóp - sarafanchik buborék.
Ha akkora, mint egy Fedyunkoy elhangzott, hóeltakarítás egyáltalán vált ki, és nyír madarak énekeltek. Zharyn mint a legforróbb nyári napon. A Fedyunki az orr csöpögő izzadság. Shapchonku ő Fedyunka sokáig tartott, és azt akarta, hogy Shubenko alaphelyzetbe Poskakushka, és azt mondja:
- Sama kapott - szűle! A lány nevet
- Ravasz, mi! És ha nem vagyok túl elfoglalt?
- Meg fogja találni az idő! Várok!
A lány, majd azt mondta:
- Take-jobb penge. Ő lesz meleg a hóban, és hozza haza.
Úgy nézett Fedyunka - régi nyír blade tekercsben. Rozsdás egész és vágott szára.
Fedyunka vett egy lapátot, és Poskakushka bünteti:
- Vigyázz a kéz nem lesz feloldva! Várj! Igen, ahogy valamit észre! Vissza nem fog vezetni egy ásó. De jöjjön tavasz, akkor?
- Mi az? Ügyeljen arra, hogy jöjjön fut Gramps Efim. Mivel a tavaszi - így itt. Te is, gyere táncolni.
- Nincs idő nekem. Maga is kell táncolni, és Dedko Yefim hagyja rátaposott!
- Mi a foglalkozásod?
- Nem látod? Télen, nyáron megtenni, mint te, Rabotnicki szórakoztatta. Azt hiszem - könnyen?
Nevetett, vertnulas felső és intett a zsebkendőjével a sípot:
És a lányok is, és az elszámolási nem, és nyírfa áll csupasz goleshenka élettelen. A tetején a bagoly ülés. Scream - sikolyok, és kapcsolja be a fejét. Körül a nyírfák a hó halmoztak fel a hegyre a hegyen. A hó szinte a nyak és a lapocka Fedyunka nem bagoly hullámzó. Tól Poskakushkina csak nyáron, és az is marad, hogy szárak Fedyunki a kezében a meleg, sőt forró. A kezek melegen - és szórakoztató az egész szervezetben.
Aztán elővett egy lapáttal Fedyunku és azonnal húzta ki a hó. Először Fedyunka majdnem megjelent a kezében egy lapáttal, és akkor kap a kezét, és ez ment simán. Ahol járni egy lapáttal megy, hol húzza Hóekék. Vicces Fedyunke és primetki tegye elfelejti. Ez adta neki túl könnyedén. Alig hiszem reszekció csinálni penge most egy bála bála - két rovneshenkih zarubochki kész.
Elhoztam a pengét nagyapja Efim Fedyunyu sötétben. Az öreg felmászott a kályha is. Megörült, persze, elkezdte kérni, hogy hogyan igen. Fedyunka nagyapja mesélt a helyzet, de az öreg nem hisz. Ezután Fedyunka és azt mondja:
- Nézze meg a blade-! A Senko hajtottuk végre.
Dedko Yefim hozott egy lapáttal, és a foltos - a rozsda-arany tarakashki ültetett. Nem kevesebb, mint hat rájuk.
Itt Dedko hiszem egy kicsit, és megkérdezte:
- A hely, megtalálni?
- Hogyan, - választ - megtalálni, ha az út látható.
Másnap Dedko Yefim megkaparintotta síléc egy barátja a vadász.
Mentünk becsület becsület. Nicks egy ügyesen eljutott arra a pontra. Minden éljenzett Dedko Efim. Ő megadta arany tarakashki titkos kereskedő, és élt, hogy a téli kényelmesen.
Ahogy eljött a tavasz, elmenekültek a régi nyír. Nos, akkor mi van? Mivel az első penge, így a homok ment, hogy bár nem mosott, és a jobb oldali választani arany részecskéket. Dedko Yefim még táncolt örömében.
Prihranit le nem sikerült, persze. Fedyunka - fiatalok és Yefim bár az öreg, és túl könnyű.
Az ember futott minden oldalról. Aztán, persze, minden terelték tiszta, és az úriember magának egy helyet fordította. Nem semmi, úgy tűnik, a bagoly elfordította a fejét valami ellen.
Még Dedko Yefim Fedyunkoy megivott egy legkisebb az első kovshichka. Év sarkú dotatke élt. Poskakushku emlékezett.
- továbbra is meg kell mutatnunk újra!
Nos, nem volt több. A bányában, hogy még most hívott Poskakushkinsky.
Is olvasható mesék:
sas toll
A falu Sarapulke kezdődött. Az elmúlt években. Nem sokkal ezután a civil üvöltés.
Prikazchikova talppal
Field volt az ügyintéző - Severyan Kondratich. Ja, és a vad, vad és oh! Mint például.