Szeretlek, ősz
Szeretlek, ősz, dicsőségére példátlan,
Mert vágja le a levelek és meleg megkésett,
A betakarítás során a hozamok, a web a repülő,
Gombák és az eső, ez a szomorúság,
Azure égszínkék, a szürke köd
És a zökkenőmentes lakókocsik felhők
Szeretlek esik,
Mert tarka, élénk színek.
Én, mint te - esik,
Egy mesés, könnyű ruhában.
Sárga lap fonás
Paplanok csillog, mint az ősz haj.
Daruk emelkedtek,
És kurlycha repül az égen azúrkék.
Rövidebb idő már,
És az esőcseppek kopog a tetőn.
-Szóval milyen szomorú a lélek,
És a vadászat, hogy maradjon csendben.
Ha az élettartamot,
És hogy a végén szomorú és világos.
Ha az ég ellátás
Mivel ajtófélfa, hogy repült délre.
Csak esni - a szeretet,
Nem morog, nem morog, mielőtt a küszöböt,
De inkább siet,
Arra szolgálnak, hogy mindenkinek, aki küldött engem az Isten.
.
Ősszel az élete,
Légy fitt, kedves és bölcs.
Ősszel az életét.
Szándékosan kitalált ősz
És hagyja el a sárgaság,
És a nagy kék ég -
Ahhoz, hogy könnyebben várni a tavasz,
Ahhoz, hogy ezt a szépséget viszlát
Elég minden volna,
Lelapul kissé ez tétlen
Jövő aggodalmak és szorongások.
Ha a szőnyeg sárga levelek
Ez elrejti az elszáradt füvet,
És a szél, minden Felhőtlen
Könnyen repülnek át a kék,
Crimson, Ryzhi és zöld,
ünnep faállomány,
Egy magas nyárfa korona
Mivel a gyertyák égnek arany.
Az azonban világos ég.
Ebben, a derűs kék,
Mintha megdermedt darab nyár,
De nyilvánvaló, hogy szükség van, akkor:
Mindenütt rengeteg halott levelek,
És, mint előfutára a téli sötétség,
Keresztül az arany és smaragd
Elágazás fekete fatörzsek.
Nem, nem megijeszteni az eső
Azok, akik szeretik, akik szeretik
Szeretem ősz
Zuhanok, ősz nagyon szeretlek
Szeretlek
Reggel egy dupla eszpresszó, tarisznya nem megy a stressz
Mindenütt beszélni. úgy tűnik, ősszel jön
Mi elbújt a lakásban, nem törődnek hír a világon
Megvan a saját időjárás, ősszel a kedvenc az évszakban
Nem, nem megijeszteni az eső
Azok, akik szeretik, akik szeretik
Veled vagyok boldog voltam, ellenőrzése alatt az éghajlat
Ön meleg és forró, akkor nem értem zamerzayka
Időjárás nem áll rossz, mert ez nem történik meg
A járókelők mosoly, úgy tűnik, hogy esik, én szerelmes
Nem, nem megijeszteni az eső
Azok, akik szeretik, aki a szeretet.
Ősz. Mesés palota,
Minden nyitni, hogy vizsgálja felül.
Glade az erdei utak,
Zaglyadevshis tó.
Mivel a kiállítás a festmények:
Halls, tárgyalók, társalgók, csarnokok
Elm, kőris, nyárfa
Az aranyozás példátlan.
Linden arany karika -
Mivel a korona a menyasszony.
Lick nyír - leple alatt
Esküvői és átlátható.
eltemetve a föld
Az lombozat az árkokban, gödrök.
A sárga juhar szárnyak,
Mint aranyozott kereteket.
Ahol nem lehet belépni a szakadékba,
Ez nem lesz mindenki által ismert:
Tehát dühöngő, hogy semmilyen lépést,
Sheet fa lába alatt.
Amennyiben a hangok végén a sikátorokban
Echo egy meredek lejtőn
És a hajnal cseresznye ragasztó
Ez fagyasztja egy csomó.
Ősz. ősi Area
Régi könyvek, ruhák, fegyverek,
Amennyiben kincsek könyvtár
Lapozzunk a fagy.
Kinyitottam az ablakot. őszi hideg
Jet áramlott én fájó mellkasát.
Ahogy csendben a mélyben uvyanuvshego kert!
Van egy sötét kripta, attól tartok, hogy vizsgálja meg.
Fakó és bekarikázott darabja szép;
A vihar és az eső nem védett,
Imbolygott és reszketés, ő áll magányos,
És a susogása ágak szomorú hallható nyögés.
Itt fog hallani a varjak repülő néha nehéz,
Igen jackdaws a szérű, kert, prokrichat -
És minden meghal le újra. És fanyar dumoyu
Kinézek az ablakon egy üres, kiszáradt kerttel.
Itt élt boldogan a tavaszi és nyári meleg;
De fájdalmas emlékezni ezeket a csodálatos napot,
mező zöldek fürdött erős fény,
Az édes madarak énekét, a völgyekben és erdőkben.
Nature megállt, komor szigorúan;
Pobleknuvshey elhagyja borítja a földet,
És a téli hideg fújt észak felé
A meztelen az erdő, a sötét területeken ...
Saját kert minden nap elhalványul;
Ő horpadt, törött és üres,
noha nagyszerűen dotsvetaet
Nasturtiums neki egy tüzes bokor.
Ez elszomorít! ez bosszant
És az őszi nap ragyog,
És a levél, hogy esik a nyírfa,
És később szöcskék pattog.
L Tekintse meg a szokás a tető alatt -
Üres fészek az ablakon?
Elnyel beszéd nem hallja,
Ő túlélte a szalma is.
És emlékszem, mint egy nyüzsgő
Két fecskék le!
Mivel agyag ragasztott görcsökkel
És pelyhes húzta bele!
Ősz a verseit Nikolai Nekrasov
vasút
(Részlet)
Ragyogó őszi! Fagyos, effing
Távozó levegő üdítő erő;
Jég a folyón jéghideg törékeny
Mint hasonló olvadó cukor;
Közel az erdő, a puha ágy,
Akkor aludni - nyugodt és helyet! -
A levelek elhalványulnak még nem,
Sárga és friss hazugság, mint egy szőnyeg.
Ragyogó őszi! fagyos éjszaka
Tiszta, nyugodt napot.
Nincs szégyen a természetben! És Kochi,
És a moha lápok és fatörzseket -
Minden, ami jóval elmarad a ragyogás a hold,
Egész kedves Rus tudom.
Gyorsan repül sínen öntöttvas,
Azt hiszem, az a gondolat.
Késő ősszel. Bástya repült,
Csupasz erdő, mezőgazdasági terület üríteni.
Csak egy szalag nincs tömörítve.
Szomorú gondolat ő sugallja.
Úgy tűnik, hogy súgja a fülébe egymásnak:
„Ez unalmas, hallgatni az autumn blizzard,
Marshmallows - déli meleg szelek.
Unatkozol meghajolt a földre,
Fat szemek fürdőzés a porba!
Előttünk, hogy sem éjjel pusztítanak falu
Minden tranzit falánk madarak,
Hare tapossa minket, és megüt egy vihar.
Hol van a szántóvető? amely még mindig vár?
Vagy mi vagyunk rosszabbak másoknál csúnya?
Vagy együtt kivirult-Spikes?
Nem! nem vagyunk rosszabbak, mint a többiek - és hosszú ideig
Ahogy nalilos érlelt gabona.
Nem ugyanaz a szántott és vetettünk rá,
Számunkra az őszi szél elfújta. "
Szél viszi őket szomorú válasz: -
A szántóvető mochenki sem.
Tudtam, mi volt, és szántani, és vetettek,
Ja nem engedheti meg magának a megkezdett munkát.
Szegény szegény ember - nem enni és inni,
A féreg a szíve fáj szar
Hands hozta e barázdák,
Szárítjuk chip, lógott, mint ostor,
Szem nem, és a hang eltűnt,
Ez szomorú dal Phewa,
Hogyan kell szántani ferde viszont
Szántóvető volt elgondolkodva sávokat.