Pleykast kár, hogy nem tudtam felemelni a fátyol

Pleykast kár, hogy nem tudtam felemelni a fátyol
Pleykast kár, hogy nem tudtam felemelni a fátyol
Mi nem tér vissza többet a mi nyáron,
És mi ősszel és tavasszal és télen.
És mivel a könnyek csendesen kap hűvös,
Ha belegondolok.

Pleykast kár, hogy nem tudtam felemelni a fátyol
Először is, ő öntötte ki neki gyöngyös nevetés egy kerek ón ki a film és a postai úton a falu nagyapám.
Aztán felvette egy öl illatos színes álmok, és adott egy jó ember az utcán.
Aztán elmentem az állomásra, vett egy cella a tároló helyiség és a bal fel, hogy jobb idők vágyukat egy ropogós táska, kötött szalaggal.

Pleykast kár, hogy nem tudtam felemelni a fátyol
Mood, amely tele volt a szekrényben, süllyeszteni a törzs, óvatosan tarkított molyirtó, és tartott csak egy, a szürke út.
Ez volt a fordulat szokások: mindegyikük helyezünk egy üveg üveg dugóval az üvegeket ki vannak téve a törzsön belül párnázott bársony, és a törzs elfelejtett a borbély üzletben.
Evett mosolya a reggeli, meghintjük fahéjjal között kanál túró és zsemlét.
Csók születendő morzsolódik ki a kék mezőben.

Pleykast kár, hogy nem tudtam felemelni a fátyol
Leült a számítógép archiválhatja huncut nevetés és küldeni valakinek e-mailben. Ezután kapcsolja ki a számítógépet, és otthagyta csendes mosollyal egy kihalt képernyőn.
Elővette a hűtőszekrény jégkocka, lehelt rá minden gyöngédség és dobott egy mikrohullámú sütő.
A könnyű alma levegőt megjelent egy léggömb, és egy hosszú, hosszú pillantást, ahogy elolvad az esti égen.

Pleykast kár, hogy nem tudtam felemelni a fátyol
Aztán leült a pályán, csendes, álmos, közömbös. Becsukta a szemét, villant a fehér és eltűnt ...

Pleykast kár, hogy nem tudtam felemelni a fátyol
A fátyol nem emelte. A mosoly eltűnt. És én így járás idegen. Csak a szaga illat volt tonkiy..Chtoby ez sokáig elfelejtettem. Milyen kár, hogy nem tudtam felemelni a fátylat.

Kapcsolódó cikkek