Olvassa el a könyvet az online gyengéd pillantással 1. oldal
Mint egy lány, makacsul elutasít minden nagyszerű ajánlatokat, mentse őket a pénzügyi tönkre család? Beauty Celia Thomason úgy döntött, hogy egy kétségbeesett lépés -, hogy használják a rendkívüli képességeit és a termete. szakmai közeg! De miért van a leggazdagabb az ő ügyfelei, hajóépítő mágnás Brendan O'Neill, makacsul látja benne egy fiatal szép lány? Miért gondolom, hogy társul Celia nem lelki kötvények, de a kötvények égő, tüzes szenvedély, a képesség, hogy egy férfi és egy nő boldog szédül.
Menüpontot.
A szelíd megjelenés
Éjszakai csend. Átlátszó légrugó tele íz halványzöld ragadós félig nyitott levelek és bimbók. A fekete vászon az éjszakai égbolt ragyog hónap és elhelyező hunyorgó csillagok. Fény elég - nem volt szüksége egy zseblámpa.
Ő volt útban a házban a város szélén, távol a fényesen kivilágított zsúfolt utcákon délre Granda, amely hordozza a személyzet és a rohanó járókelők. Meg kell mászni egy kicsit magasabb, mint a Hatvanegyedik Street - a ház mellett található a régi gazdaság „Treadwell Farm”, ahol fészkelő kunyhók és a legeltetési szarvasmarha. A kastély messziről látszik - világít gáz lámpák és a most divatos, irizáló fúvókák szökőkút. Az ötlet az innovációs tartozik a bérbeadó: a gáztartály mögött pergola és egy vízcső csatlakozik az is.
Annak ellenére, hogy a komolyságát az ő feladata, ő nem tud segíteni, de megcsodálhatjuk az erős és nemes szépsége az épület. A ház több mint tizenkét szoba elég lenyűgöző méretű, és mégis az építészet közölt tiszta és éles vonalak szépen simogatja a szemet. Ez valóban egy bájos ház szürkületben és éjszaka kiemeli a klasszikus sziluettje.
Ahogy az várható volt, a fény, a második emeleten. Ez a hálószoba - hálószoba egy fiatal menyasszony Londonból.
És ő a hálószobában egyedül, teljesen egyedül.
Vászon táska hirtelen úgy tűnt, szörnyen nehéz, és megragadta a kart, hogy az ujjai elfehéredtek.
Tudja, mit kell tennie. Sietnünk kell. senki nem fogja zavarni - ez elintézve előre. Néhány szomszédok balra környéke. Segített nekik küldeni félrevezető e-mail állítólagosan a rokonok élő több tíz mérföld távolságban. És a trükk sikeres volt, mint ő nagyon büszke.
Tapadva marad az ajtó a jegyzet egy szigorú figyelmeztetés. Ennyi. Most húzza ki a zsákból.
Robbanás. Ez leütött. A mennydörgés és a hang az üvegtörés, forró villant az ablakban.
Mi történt? Feláll a földről, és úgy néz ki, mint a tűz felfalja táska.
Flames, mint a hatalmas kígyók, nyalás az ablakokat.
Ott áll földbe gyökerezett a lába, nem tud mozogni a horror. És itt előtte jött a dermesztő cry - sír a haldokló asszony.
Mit kell tenni? Ő soha nem gondoltuk volna, hogy ez fog történni a valóságban! Megfenyegette - fenyeget, de nem több!
A sziluett jelenik meg a háttérben a lángoló ablakok - ő vonaglik a fájdalomtól, kétségbeesett ahhoz levegős kézi haj és a lángok, vonagló néhány hátborzongató tánc, mint a sörény hableány az óceán mélyén. A következő pillanatban a látomás eltűnt, és csak a vad tűz továbbra is táncolni az ablakot. Kiáltások megszűnt.
Meg kell menekülni. Inkább el ezt a helyet! De a lába a földbe gyökerezett, és nem tudja, hogy egy lépésben.
Azt akarja, hogy sikítani, de nem nyomja el a hangot. A szobák, hallani csak pattogó tűz nyikorgó fapadló és cseng egy törött üveg és üveg.
Azt nadrágot, nem volt elég levegő.
És felébred - mint mindig a verejték. Dobogó szívvel, úgy, hogy kész volt kiugrani mellemben.
Ő volt az ágyában, a puha derékalj és párnák, illatos lapokat.
Elkapta a levegőt, nem siet, hogy a lámpát. Alvás hamarosan újra somknet a szemhéján. Ezt addig ismételjük, minden este a múlt tavasz óta.
Pontosabban, mivel az éjszaka, amikor megölte Amanda O'Neill Stevens.
New York, 1849
Ezek lefüggönyözött ablakok és várta lesz a szellem az elhunyt.
- Készen állsz, hogy találkozzon a férjét?
Özvegy bólintott, zavarban húzva ezüst jegygyűrű.
- Furcsa ez az egész, - suttogta mosolyogva szomorúan. - Együtt éltünk nyolc éve, és most. Röviden, nem tudom, mit mondjak.
Celia Thomason finoman megérintette a kezét egy fiatal nő.
- Megértem, Mrs. Jenson. De az ember jelenik meg előtted, pontosan ahogy volt élete során. Így van, nem kell aggódni.
- A lélek nem változik? - kérdezte félénken. - Az emberek nem válnak barátságosabb, könyörületesebb a halál után?
A kis nappali hűvös félhomályban uralkodott. Nehéz zöld függöny fedte ablakok, amelyek nem haladnak át a szobába, a délutáni nap, és a némítás sietve lépteit járókelők, ordít a legénység és a csattogó paták a járdán. A szürkületben az özvegy haj egyértelműen lehetett látni a szürke haja. És ugyanakkor lehetett legfeljebb harminc - talán ez a legnagyobb alatt Celia.
Tekintse kihalt szürke szeme alól karimája a sapka egy gyász fekete krepp úgy tűnt, nagyon fáradt. ifjúság
Minden jog védett booksonline.com.ua