Olvasd Dexter dühödt démonai - Lindsey Dzheffri - 1. oldal
Dexter dühödt démonai
Hold. Ragyogó hold. Teljes, vastag, vörös hold; Az éjszaka fénylik, mint a nap, a holdfény ömlött le a földre, kezében az öröm, öröm, öröm. És rekedt hívást a trópusi éjszaka, egy kellemes, ugyanakkor vad hangját a szél üvöltve áttöri a haj, a néma kiáltás csillagfény és fogcsikorgatás Hold fény ott a víz mellett.
Minden fellebbez a vágy. Ó, ez a szimfonikus harsogó ezer hang láthatatlan, szomjúság belül sírsz, a lényege, a csendes megfigyelő, kezében a hideg valami, nevetés és tánc a holdfényben. Én magam vagyok, hogy tényleg nem is, de azok, akik kigúnyolták, és nevetett, és most én jött éhen. Szomjúság. A szomjúság ez az idő nagyon erős, mint a kíséretében hidegvérű oldali spirál, recsegő a törzsből, ugrásra készen, hogy kész ... És mégis ő vár és figyel. És, azt várni és nézni.
Várok, és figyeli a pap öt hétig. Mindez idő, szomjúság csípett, incselkedett és kergetett. Három hétig, tudom, mi ez, ez a következő, ő és én - mindketten tartozik a Sötét Utas. Az elmúlt három hétben töltött küzd a támadás a növekvő Szomjúság - emelte fel bennem dübörgő hullám, ami csepp a partra, de nem fogynak, de csak minden második folyamatosan duzzad.
De idő kell. Ideje, hogy. Nem, hogy ezt a pap -, hogy az egyik, hogy meg voltam győződve, hosszú ideig. Annak érdekében, hogy mindent meg lehet tenni a jobb, hogy jól működik. Nem tudom, hogy elkapjanak, legalábbis egyelőre. Dolgoztam túl hosszú, így öröm, hogy az üzleti veszélyeztetése nélkül szerény boldog élet.
És én is szeretném, hogy hirtelen megáll.
Szóval én mindig óvatos. Mindig pontos. Mindig előre elkészített, így minden rendben volt. És amikor minden rendben van, töltök egy kis időt, hogy megbizonyosodjon arról. Így tett Harry, kifogástalan és előrelátó rendőr, én nevelőapja, áldja meg az Isten. Mindig biztos, legyen óvatos, pontos, mondta. És most egy hete vagyok benne, hogy minden rendben van. Harry szerette volna.
Ma fog működni, tudtam: ez az. A jelenlegi éjszaka - ez volt aznap este. Nem úgy, mint a többiek. Azon az éjszakán, minden úgy történik, hogy megtörténjen. Ahogy korábban is előfordult. Ahogyan ez lesz több és több.
És ma ez történt a pap.
A neve Donovan apja. Azt tanítja, zene gyerekeknek a menedéket Szent Antal Homestead, Florida. A gyerekek szeretik a pap. És persze, hogy szereti a gyerekeket, szeret. Ő szentelte egész életét. Tanult kreol és spanyol. Elsajátította a zenéjük. A gyerekeknek. Bármit is tett - minden a gyerekek. Minden.
Ma este én nézni vele, valamint figyeli a sok éjszaka. Nézni, ahogy kijön a menedéket, ő megáll, és beszél egy kis fekete lány kijött vele. Nem volt több, mint nyolc éve, de ebben a korban úgy tűnik, túl kicsi. Apa Donovan leül a lépcsőre, és beszélgetett vele. A lány leül, és elkezd inogni oda-vissza. És így öt percig. Nevetnek. A lány ragaszkodik a pap, és megpaskolja a fejét.
Az apáca jön, és mielőtt beszél, megáll egy pillanatra az ajtóban. Mosolyog és kinyújtja a kezét. Lány kapaszkodott a pap. Apa Donovan átöleli és megcsókolja búcsút, és feláll. Az apáca nevetett, és mondott valamit Apa Donovan. Ez mond valamit.
És ez így megy a gép oldalán. Végre! Készen állok, és ...
Még túl korai. Tizenöt méterre a bejáratnál egy minibusszal jótékonysági éjjeliőr. Amikor apám Donovan halad, a tolóajtó nyílik belőle kiáll férfi egy cigarettát, és köszön a pap. Hajol az autó, ők valami beszél.
Luck. Ismét szerencse. Az ilyen éjszakák mindig szerencsés. Még soha nem láttam egy férfit nem is tudja, hogy ő volt a kocsiban. De látta engem.
Veszek egy mély lélegzetet. Kilégzés - lassan és csendesen, fázom, mint a jég. Ez egy kicsit. Különben neki, nem hiányzik semmi. Mindent jól csináltam, mindent és mindenhol, mint amilyennek lennie kellene.
Apa Donovan újra visszaküldték a kocsijához, a hátsó ülésen, ahol elbújtam. Megfordul, és kiabál valamit. Wachter vissza legyintett, kioltja a cigaretta és elrejtik a menedéket épületben.
Mászok fel az ülés mögött, és hinti a hurkot a nyaka körül. Csak egy gyors csúszó mozgás - és a hurok a damil, tervezett ötven tonhal, csak a helyére kerül. A pap csak kismértékben felhorkant pánik - ennyi az egész.
- Most már az enyém, - mondtam, és ott állt olyan tisztán, mintha az egész élet képzés vagy amikor hallottam egy másik hangot -, hogy a megfigyelő nevet bennem. - Tedd, amit mondok.
Ő levegőt vett zihálás és belenézett a visszapillantó tükörbe. Az arcom várta ott zárt, fehér selyem maszk, csak a szeme látható.
Selyem elindult a maszkot.
Apa Donovan nem szólt semmit. Csak a szemébe nézett. Azt húzva a hurkot egy kicsit feszesebb.
- Megvan? - Már ismételni egy kicsit lágyabb.
Ezúttal bólintott. Remegő kézzel nyúlt a hurkot, nyilvánvaló volt, hogy ő nem tudja, mi fog történni, ha megpróbálja gyengíteni. pap arca vörös.
Azt enyhült a feszültség.
- Viselkedj, - mondtam -, és hosszabb ideig élnek.
Apa Donovan vett egy mély lélegzetet. Hallatszott, mint a levegő a tüdejében tört. Köhögött, lélegzett többé. De ő nyugodtan ült, és meg sem kísérelte, hogy elkerülje.
És ez jó volt.
Elkezdtük. Apa Donovan követte az utasításaimat, nincs vicceket vagy tétovázás. Mi vezetett dél felé Florida City, bekapcsolta Card Sound Road. Azt lehet mondani, hogy a pap lett ideges, amikor bekapcsolta, de sem szólt egy szót sem. Nem is próbált velem beszélni; mindkét kezét a kormánykeréken, tömörített, így az ujjpercek fehérített ugrásra készen. És ez is jó.
Mi vezetett délre még öt percig. Still - nincs hang, kivéve a susogó szél és keréknyomok, és még egy hatalmas hold, töltő ereimben az ő hatalmas zene. Igen óvatos megfigyelő kuncogva halkan a nehéz lüktető zene az éjszaka.
- Kapcsolja itt - mondta végül.
A pap szeme felpattant, hogy megfeleljen a tükörben. Úgy villant a pánik.
- Kapcsolja itt - mondtam, és megfordult. A hervadt, mintha azt várná, hogy egész úton, készül egész életében, és mégis megfordult.
A keskeny földút alig volt látható. Ahhoz, hogy ott, akkor meg kell tudni, hogy mi az. És tudtam. Voltam már itt korábban. Hossza primer két mérföld és fél: három fordulattal a lekaszált fű, a fák, a múlt egy kis csatornára, majd a mocsárba, és - egy erdei tisztáson.
Ötven évvel ezelőtt valaki épített egy házat itt. Nagy része még mindig kb. Ítélve ő háza volt. Három szoba és a fél tető maradt, de nyilvánvaló, hogy az emberek itt hagyott sok évvel ezelőtt.
Itt csak egy kis elhagyott kert oldalsó udvaron nemrég valami nyilvánvalóan ásott.
- Állj meg, - én elrendelte, amikor a fény világít a romokat.
Apa Donovan ügyetlenül engedelmeskedett. A félelem már továbblépett, hogy a test, leszúrási lába, keze és gondolatok.
- Kapcsolja ki a motort. Kikapcsoltam.
Hirtelen lett nagyon csendes.
Egyes állatok csiripelnek a fán. A szél keverjük a füvet. Csendesebb és csendesebb ... csend olyan mély volt, hogy szinte elnyeli a harsogó egy éjszakát a zene, kitör a titkos lényem.
- Gyere - mondtam.
Apa Donovan nem mozdult. A szeme nézett a kertben.
Ott lehetett látni néhány kis dombok. A holdfényben, a föld úgy tűnt, nagyon sötét. Egy apa Donovan kell tűnt egészen fekete. Nem mozdult.
Azt rántotta a hurkot megszorítjuk, erősebb, mint várta, több mint hajlandó volt elviselni. pap vissza ívelt, az erek a homlokán vörös lett, úgy döntött, hogy a halál.