Nicks a szív - a történet
Történet Konstantina Paustovskogo
Körülbelül a memória a szív, akkor erősebb
Ok szomorú memóriát.
Batyushkov
Az olvasók gyakran kérdezik az emberek írásban meddig, és hogy az általuk gyűjtött anyagot a könyveit. És általában nagyon meglepődött, amikor azt mondták, hogy nem volt szándékos anyaggyűjtés és soha nem történik.
Az előbbiek nem vonatkoznak, persze, hogy a tanulmány a tudományos és oktatási anyagok szükségesek az író egy könyvet. Ez csak a megfigyelés a valós életben.
Az élet anyagi - minden, Dosztojevszkij „a részleteket a jelenlegi élet” - és nem tanulni.
Csak írók élnek, hogy úgy mondjam, ez az anyag, élő, szenved, úgy gondolja, élvez, részt vesznek a nagy és kis rendezvények, és a mindennapi élet elhagyja, persze, az elméjükben és szívükben, és észrevette, hogy a sérülések.
Szükséges, hogy az olvasók (és mellesleg, és a többi fiatal írók) eltűnt ötlet az író, mint egy ember kóborol az azonos notebook a kezében, mint egy profi, „zapisyvatele” The Eye és az élet.
Valaki, aki meg magukat felhalmozódó megfigyelések és a futást, a jegyzetek ( „valami lehet elfelejteni”), persze, vegye fel válogatás nélkül halom észrevételeket, de halott lesz. Más szóval, ha ezeket a megfigyeléseket át egy notebook, egy élő szövet próza, szinte mindig, akkor elveszítik az expresszivitás és meg idegen darabokat.
Akkor nem hiszem, hogy ez az egy bokor berkenye vagy ez ősz hajú dobos a zenekarban szüksége van rám egyszer, hogy elmondja a történetet, és ezért meg kell különösen szoros, sőt némileg mesterségesen is megfigyelték. Watch, hogy úgy mondjam, „ügyeletes”, egy tisztán üzleti motívumok.
Soha nem szabad kénytelenek szorítani a próza is, ha nagyon sikeres megfigyelés. Ha szükséges, akkor szerepelni fog benne, és lesz a helyén. Az író gyakran meglepődnek, amikor egy rég elfeledett ügy és tiszta vagy kissé részletesebben hirtelen virágzás emlékére éppen akkor, amikor szükség van rájuk a munkát.
Egyik alapja az írás - a jó memória.
Lehet, hogy ezek a gondolatok világosabbá válik, ha azt mondom, hogy a történet írta nekem: „távirat”.
Én rendezik késő ősszel a község Ryazan, a birtok időpontjában ismert a vésnök Pozhalostina. Ott egyedül élt egy roskatag öreg gyengéd - Pozhalostina lánya, Katherine
Ivanovna. Egyetlen lánya Nastya élt Leningrád és elfeledkezett az anyja - ő csak kéthavonta fogja küldeni a pénzt, hogy Katerina Ivanovna.
Vettem egy szobát egy visszhangos, egy nagy ház log falak megfeketedett. Egy idős nő élt a másik felét. Ahhoz, hogy neki, hogy át kell menni az üres és a lombkorona néhány szobákban nyikorgó, poros padló.
Amellett, hogy az idős asszony és én a házban senki sem élt. Ez a ház tartották egy emlékmű.
Vissza udvar romos szolgáltatások zörgött a szélben, és egy nagy futó, mint a ház, a nedves és hűtött kertben.
Jöttem dolgozni, és az első alkalommal írta szobában reggel, amíg sötét. Már sötétedett elején. Ötkor már korábban megvilágított régi petróleumlámpa árnyék formájában egy tulipán matt üveg.
De aztán költözött dolgozni az este. Kár, hogy üljön egy pár nappali órákban egy szobában, ahol én is abban az időben, hogy vándorol át a erdők és mezők, már elő van készítve az érkezését tél.
Jártam egy hosszú idő, és láttam sok fog esni. Reggel a pocsolyák az üveg alá kéreg jég volt látható légbuborékok. Néha az ilyen hólyag fekvő üreges kristálygömb, lila vagy citrom levél nyárfa vagy nyír. Tetszett, hogy megtörjön a jég, hogy ezeket a fagyasztott levelek és azokat otthon. Hamarosan én ablakpárkányon volt egy csomó levelek. Ezek felolvasztjuk, és azokból levonni a szaga az alkohol.
A legjobb az egészben az volt az erdőben. A rétek fújt a szél, és a ligetekben volt csikorogva Ledkov komor csend. Talán az erdőkben volt különösen halkan a sötét felhők. Úgy lógott olyan alacsony a földre, hogy a koronát a fenyők tokos néha köd.
Néha elmentem halászni a csövekben a Oka. Van bozótos fűzfalevelek fanyar szaga görcs bőr az arcon. A víz fekete volt, egy tompa zöldes árnyalattal. Hal volt az őszi ritkán és óvatosan.
Aztán az eső jött, fésületlen kert, szögezték a földre megfeketedett füvet. A levegő bűzlött vizes hó.
Sokat, hogy az őszi, de nem próbálja meg memorizálni őket. Egy dolgot tudtam határozottan -, hogy soha nem fogja elfelejteni ezt ősszel keserűség, csodával határos módon kapcsolódik könnyű szívvel, és csak egy gondolat.
A komor felhők húzza a nedves talaj, kopott szegélyekhez, mint a hideg eső, a frissebb lett a szív, annál könnyebb, mintha önmagukban meghatározott papírra a szavakat.
A lényeg az volt az érzésem, ősszel, a rendszer az érzések és gondolatok, ahogy nevezik. És minden, ami az úgynevezett anyagi-embereket, eseményeket, és néhány különleges részleteket a módja tapasztalatból tudtam, biztonságosan élj egyelőre valahol az ősz érzés. És amint kapok vissza azt az érzést minden történet, akkor egyszerre jelenik meg a memóriában, és menj a papírt.
Nem vizsgálták a régi házat, ahol élt, mint anyag a történet. Én csak beleszerettem a homály és a csend, a hülye hang órák, állandó szaga nyír füst a kályha, régi nyomatok a falakon (nagyon kevés, mivel szinte az összes metszetek Katerina Ivanovna vette a Regionális Múzeum), „Önarckép” Bryullov " Krisztus hordozó kereszt „” Fowler „Perov és a portré Poliny Viardo.
üveg az ablakok kis öreg és görbék. Úgy csillogott irizáló fényű, és a nyelv gyertyák tükröződik bennük valamilyen okból kétszer.
Minden dolog - kanapék, asztalok és székek - készült világos fából készült, sütött időről időre és a szaga ciprus, mint ikonok.
A ház egy csomó vicces dolgot: sárgaréz lámpa formájában fáklyák, zárak egy titkos, porcelán pocakos palackok megkövesedett krémek és a felirat a címkén „Paris”, poros csokor kaméliás viaszból (ez lóg egy hatalmas rusty crutch), körkefe, törli a kártya-asztal rögzített kicsinyes kenőpénzt kártya.
Három vastag naptár - az 1848-as 1850 1852 év. Van egy lista a hölgyek találtam Natalia Nyikolajevna Lansky - Puskin és felesége, Erzsébet Ksaverevnu Vorontsov - nő kapcsolatos Puskin szeretet. És valamilyen oknál fogva úgy éreztem, szomorú erről. Még mindig nem értem - miért? Talán, mert a ház halálosan csöndes volt. Messze az Oka, közel Kuz'minskii átjáró kiáltotta gőzölő és kitartóan emlékeztette a verseket:
Esős napon kihalt. Esős éjszakán a sötétség
Az ég terjed ruhával vezetést.
Mint egy kísértet, a fenyves
Misty moon emelkedett.
Este mentem Katerina Ivanovna teát inni.
Már rosszul látott, és igénybe ezt a két vagy három alkalommal naponta a kisvállalkozások kézműves szomszéd lány Niurka, a természet az ő mogorva és nyűgös.
Niurka tegye a szamovár és teát ittak velünk, hangosan szopás, hogy a csészealj. Minden csendes hangja Katerina Ivanovna Nyurka válaszolt csak puszta szavak:
- Nos, itt van még egy! Mi feltalált!
Azt megszégyenítette őt, de ő azt mondta:
- Nos, itt van még egy! Ha nem értem, bár én nagyon szürke!
Valójában azonban Niurka, talán az egyetlen szeretett Katerina Ivanovna. És nem az a tény, hogy Katerina Ivanovna néha neki a régi bársonykalap egy kitömött madár kolibri, majd steklyarusovuyu tetoválás vagy sárga származó kruzhevtse időben.
Katerina Ivanovna egykor élt apjával Párizsban, tudta, Turgenyev volt a temetésen Viktora Gyugo. Ő mesélt róla, és Niurka azt mondta:
- Nos, itt van még egy! Mi feltalált! De Niurka sokáig nem marad, és hazamentem letette „legfiatalabb”.
Katerina Ivanovna nem szabadul fel a kezében egy régi szatén táska. Ott tartotta minden őt le Letters Nasty, szűkös pénz, útlevél, fénykép ugyanazt Nasty - gyönyörű, nő, finom a törött szemöldök és fátyolos szemmel -, és megsárgult fényképet magát Katerina Ivanovna, amikor még egy lány - a megtestesült gyengédség és tisztaság.
Katerina Ivanovna soha, hogy mi nem panaszkodott, kivéve az öreg gyengeség. De tudtam, hogy a szomszédok és a buta jó öreg Ivan Dmitrievich, az őr meg a pajtában tűz Katerina Ivanovna - nem az élet, hanem egy keserű bánat. Nastya negyedik éve nem jönnek, elfelejtettem, az azt jelenti, hogy az anya és a napok Katerina Ivanovna számít. Soha nem lehet tudni, és ő is meghal anélkül, hogy látta a lányát, hogy ne simogassa meg, nem simogatta szőke haja „varázslatos szépség” (úgymond róluk Katerina Ivanovna).
Nastya fogja küldeni a pénzt, hogy Katerina Ivanovna, hanem, hogy mi történt szakaszosan. Ahogy Katerina Ivanovna éltek ezekben a szünetekben - senki sem tudja.
Miután Katerina Ivanovna kérték, hogy vigyem a kertbe - azt, hogy nem volt, mert kora tavasszal, az összes nem engedte gyengeség.
- Kedvesem - mondta Katerina Ivanovna - így ne tartsa ellenem velem a régi. Azt akarom, hogy végre látni a kertben. Ebben van egy lány volt olvasni Turgenyev. És néhány fát ültettünk magam.
Felöltözött nagyon hosszú. Viselt régi salopchik meleg, meleg sál és szorosan tartja a kezem, lassan haladt a tornácra.
Már este volt. Garden köröztek. Palye levelek avatkozott menni. Úgy pattogott hangosan és mozgott a lába alatt. A hajnal a zöldellő kivilágított csillag. Messze az erdő lógó félhold.
Katerina Ivanovna körülállták viharvert mész, nekidőlt a kezét, és sírt.
Azt tartotta, úgyhogy nem esett. Sírt, mint a nagyon idős emberek, akik nem szégyellik a könnyek.
- Isten ments, kedvesem, - mondta nekem -, hogy felnőjön egy magányos idős korban! Nem Isten őrizz!
Finoman hazavitte, és arra gondoltam, hogy én boldog lett volna, ha kellett, mint egy anya!
Este Katerina Ivanovna kaptam olvasni egy csokor sárga régi leveleket hagyta az apja.
Voltak levelek a művész és rézmetsző Régészeti Jordán Rómából. Jordan írt a barátságot kötött a híres dán szobrász Thorvaldsen, a csodálatos márványszobrokat a Lateráni.
Aztán kezdett érdeklődni a Thorvaldsen vette majd Moszkvában található, lehetett olvasni róla, hallott ő barátsága mesemondó Christian Andersen és néhány évvel később írt a Andersen történet. Ez a történet is, kénytelen voltam egy régi parasztház.
Néhány nappal később Katerina Ivanovna megbetegedett, és nem kelt fel. Nem fájt. Panaszkodott csak a fáradtság.
Azt táviratot küldött Leningrád Nastya. Niurka belépett a szobába Katerina Ivanovna, így csak abban az esetben, hogy közelebb.
Egy éjszaka Nyurka erősen vert engem a falba, és felkiáltott ijedt hangon:
- Go! Nagyi haldoklik!
Katerina Ivanovna eszméletlen volt, és a légzés csak enyhén érzékelhető. Próbáltam impulzus - nem harcolt, és csendesen rázta, vékony, mint egy pókháló.
Felöltöztem, és rágyújtott egy lámpást, és elment egy vidéki kórházban az orvos. A kórház messze volt az erdőben. Fekete szél hordozta szaga fűrészpor fakivágás. Ez volt késő este, nem is egy kutya ugatott.
Az orvos injektált kámfor Katerina Ivanovna, felsóhajtott, és elsétált, mondván, végül, hogy ez a kín, de ez hosszú időt vesz igénybe, mert a Katerina Ivanovna jó szívvel.
Katerina Ivanovna meghalt a reggel. Azt kellett zárni a szemét. Én soha nem szabad elfelejtenünk, ahogy gyengéden szorította félig csukott szemhéjak és hirtelen alattuk könnycsepp gördült unalmas.
Niurka, fulladás könnyek, kaptam egy gyűrött borítékot, és azt mondta:
- Itt Katerina Ivanovna azt mondta, hogy mit kell eltemetni.
Kinyitottam a borítékot, olvassa el néhány szót írt a reszkető öreg kezét - a Bíróság azt fel a halál után - és átadta a megjegyzés, hogy a nők, hogy reggel jött, hogy tisztítsák meg Katerina Ivanovna az ő utolsó útra.
Aztán kiment a temetőbe, hogy válasszon egy helyet a sír, és amikor visszatért, Katerina Ivanovna már összegyűlt, az asztalon feküdt, és abbahagytam, megijedt.
Ott feküdt, karcsú, mint egy lány egy régi báli ruhát, arany színű, hurok. Zephyr lazán átölelte a lábát. Alóla voltak kis fekete velúr cipő látható. A kezében tartott, hogy a gyertya, arra feszesen a könyök fehér kesztyűs kézzel. Csokor selyem vörös rózsa volt tűzve ruhája.
Face fátyol lezárták, és ha nem száraz, ráncos könyökök lépett a hüvely és a szélén a fehér kesztyű, az ember úgy gondolja, hogy ez egy fiatal és karcsú nő.
Nastia késett három napig, és jött a temetés után.
Minden elbeszélt felett - ez az író hétköznapi anyag, amelyből született prózát.
Fontos, hogy minden körülmények között, minden részletet, a helyzet a falusi házak és az őszi - ez volt teljes összhangban az állam Katerina Ivanovna, a nehéz drámát a lélek, amit ő megy keresztül az utolsó napokban.
De, persze, nem minden láttam, és ment át az agyamon szerepelt a „távirat”. Sok még a történet mögött keret, mint ez történik minden alkalommal.
Elég gyakran szükség van egy rövid történet, mint mondják az író nyelv, „pick up” egy csomó anyag közül lehet választani, hogy a legértékesebb.
Ez a pontos ismerete, a színész szükséges helyesen kiejteni a két vagy három mondat.
Ugyanez történik az írók. Anyagellátás kell sokkal nagyobb, mint az összeg is, amely szükséges a történetet.
Beszéltem a „távirat”. De minden történetnek van saját története és anyagi.
Egy téli éltem Jaltában. Amikor kinyitottam az ablakot be a szobába repült száraz tölgyfa levelei. Ezeket mászik a padlón, és a szél zörgött. Ezek nem a levelek öreg tölgyek, és satnya bokor tölgy, néhány benőtt lejtőkön a krími fennsíkon.
Éjjel hideg szél fújt a hegyek, hóval borított. Snow magic megcsillant a fény ide-oda mozgatja csillagok.
Költő Aseev, aki a közelben lakott, ő verseket írt a hősies Spanyolország (ez volt az események során Spanyolország), az „ősi ég a Barcelona.”
Költő Vladimir Lugovskoy énekelt erőteljes basszus ősi dalait brit katona:
Búcsú a földet! A hajó megy tenger
És a sirályok nyoma maradt hátra ..
Esténként mi köré a rádiót, és hallgatta tudósít a harci Spanyolországban.
Elmentünk a Simeiz Obszervatórium. Az ősz hajú csillagász megmutatta a csillagos ég - fényei ritka és szédítő fényei távoli hibák a hatalmas ég.
Esetenként a jaltai jött a hang a tanulás forgatás fekete-tengeri flotta. Ezután indítsa el a víz carafes, csendes moraj hengerelt Yayla, belegabalyodott a tűlevelek, és megnyugodott.
Éjjel, az ég dübörgött láthatatlan síkon.
Olvastam egy könyvet a Franco Cervantes. Könyvek nem volt elég, és úgy olvastam, hogy többször is.
Míg chetyrehlapaya horogkereszt gyorsan kezdett elterjedni Európában. Heinrich Mann, Einstein, Remarque, Stefan Tsveyg - német nemes ember - elmenekültek hazájukból, nem akarta, hogy cinkosai a „barna pestis”, és rendelkezett gazember Hitler. Exiles azzal a szívüket, megingathatatlan hit humanizmus győzelem.
Gaidar vezetett házunk hatalmas bozontos juhászkutya nevet sárga szemek. Azt mondta, hogy ez a lelkipásztori hegyi kutyát.
Gaidar írta akkor a legcsodálatosabb az ő története - „Blue cup”. És én úgy tett, mintha semmit sem ért az irodalomban. Mindig szeretett úgy, mintha egy együgyű.
Fekete-tenger panaszos zümmögő éjjel. Úgy zúgott a nap folyamán, de akkor nem volt olyan jól hallható. Hang a tenger volt könnyebb írni.
Íme néhány részlet az akkor „aktuális élet”. Ezeknek volt egy történet „konstelláció Vadászebek.” Ebben a történetben, meg fogja találni szinte mindent, amit a fent említett: a száraz tölgyfa levelei, ősz hajú csillagász dübörgését ágyútűz, Cervantes, az emberek szilárdan hisz a győzelem a humanizmus, a hegyi pásztor, éjszakai repülés, és még sok más.
Mindez forrasztva, persze, egy másik kapcsolatot, és lépett egy bizonyos történet.
Amikor írtam ezt a történetet, mindig igyekezett fenntartani egyfajta hideg szél a hegyek az éjszaka. Olyan volt, mint egy vezérmotívuma a történet.