Ne sétálj egy elhagyott épület
- Alo. - álmos hangon válaszolt.
- Hé, Lis, szabad vagy most? - egy vidám hang szólt barátnője.
- Pf, talált valamit csinálni. Gyerünk zabroshku is. Csiki idegeket.
- Hm, mi? Lehetséges. A szüleim most jött haza a munkából, míg 09:00 este.
- Kitűnő! Készülj, én hamarosan megy fel a ház. - ezekkel a szavakkal Carmen letette. Nem vesztegette az idejét, és elment, hogy öltözzön. Az utca forró volt, ezért úgy döntöttem, hogy nem zavarja, és visel rövidnadrágot, pólót és balett lakások. Zárás a lakás egy kulccsal, elhagytam a házat. Az utca már várt rám, és Carmen. Karonfogva sétáltunk a stop.
- Nos? A mi zabroshku menni? - végül úgy döntöttem, hogy kérdezzen.
- Az egyik, hogy a városon kívül a faluban. - fun felelte, és zöld szeme kezdett játszani egy szórakoztató kaland vár.
- B-de róla megromlik pletykák. - az ötlet, hogy nekem a kezdetektől fogva megszűnt kérem. Carmen beszélt egy elhagyott iskola száma tizenhárom. A szám már önmagában önmagáért beszél. Miután az alagsorban az iskola lány holtan találták ... A lány belsejét szétszóródtak mindenhol. Senki sem volt képes megmagyarázni, amit vagy akiktől meghalt szegény. Az épület lenne közel, de bizonyos okok miatt, az iskola továbbra is folytatta a munkát, és az átkozott alagsorban zárt. Ennek ellenére, még mindig égett ismeretlen okból 1981-ben. Azóta a tizenhármas szám az iskolai tulajdonban lévő ijesztő pletykák, hogy ugyanaz a kalandorok, mint mi ott is halt meg. De Carmen tartja? Nem, mert a pletykák nem volt bizonyíték.
- Fox, hiszel ebben az egészben szemetet? Ugyan, ez az egész baromság! - ő bíztatott barátnője.
Ekkorra már megtorpant. Szerencsénk volt, hogy a busz jött jobb nekünk azonnal. Megy ez, ültünk az üres helyet, és a járművek elhajtott.
Harminc perc múlva a busz végül megállt a kívánt pozícióba. Coming out a jármű, és Carmen elmentem egy elhagyott iskola. Beletelt egy kis időbe - negyedóra múlva ott álltunk a kijelölt helyre. Az iskola elég nagy volt, így az elején rájöttem, hogy itt vagyunk, hogy maradjon.
- Hú, most már jó szórakozást! - Carmen tovább érkeznek a vidám hangulat. Nem vesztegeti az időt, ő megfogta a kezem, húzott be az épületbe.
- Carmen, de ne szerencsejáték, ugye? De valahogy én ismerlek.
- Azt chickened ugye? - vigyorgott barátnőm, ami nekem le néhány lépcsőn.
A zsákból ő már van két zseblámpák és kaptam egyet.
- Valld be, elfelejtettem, hogy ugyanaz? - kérdezte.
- Ha, igen. Jól van, hogy volt két. Úgy vélem azonban, eltekinthetünk egy.
- Ó, ez az, amit mondani akarsz, hogy a szeme világít a sötétben? - Carmen ismét elvigyorodott.
- Várj egy percet ... Nem azt akarom mondani, hogy ...