Nagyapa Mazzei és mezei nyúl - Nekrasov verse
Ennek különösen csendes hirtelen,
Az égen a nap süt át a felhő játszani.
Cloud egy kicsit rajta,
Súlyos járvány az eső!
Egyenes és fényes, mint acél rudak,
A föld fúvókák áttört eső
A hatalom a gyors. I kenet,
Vizes, eltűnt néhány istálló.
Gyermekek fogok mesélni Mazaya.
Minden nyáron, hazatérés,
Vagyok héten goschu rá.
Szeretem a falu:
Nyáron ez szép takarítás,
Komló ősidők megszületik a csoda,
Minden úgy süllyed a zöld kertek;
Vendégházak az ő nagy oszlopok
(Mindez vízfelület megért
Ahhoz, hogy a falu tavasszal kiderül,
Mint Velence), Old Mazai
Imád az aljas szenvedélyeket él.
ő özvegy, gyermektelen, van egy unokája,
Kitaposott út gyalog is - az unalom!
Negyven mérföld egyenes Kosztromához
Forest fut nyugtalanította:
„Az erdő nem drága: egy madár a fenevad
Fecseg lehetséges”.- A ördög? - „Nem hiszem el!
Egyszer egy bátorság felhívtam őket várakozó
Egész éjjel - senki sem látta!
Egy nap gombák nasbiraesh kosár
Egyél elhaladó áfonya, málna,
Éjszakai poszáta énekel lágyan,
Mintha egy üres hordó, búbos banka
hoots; bagoly elszáll az este,
Tocheny szarv, felhívni a szemét.
Éjszaka. Nos, az az este volt, félénk és self:
Túl csendes volt az erdő éjjel.
Csendes, mint a templom szolgált, amikor
Szolgáltatás, és az ajtó zárva volt, szorosan -
Van néhány fenyő nyikorog,
Mint az öregasszony egy álom provorchit. "
Nap nem végez Mazzei vadászat nélkül.
Élt ő jó lenne, nem tudná az ellátás,
Ha még nem kezdte megváltoztatni a szem:
Mazzei kezdett gyakran pudelyat.
Azonban ő nem esett kétségbe:
Fecseg nagyapja - a nyulat elmúlik,
Nagypapa ujj ferde felületek:
„Hazudsz - esel!” - jólelkű kiabál.
Sokat tud a szórakoztató beszédes
Mintegy falu vadászok dicsőséges:
Kuzma tört ruzhishkom ravaszt,
Meccsek drazsék dobozok,
Leül egy bokor mögött - Teter csábítják,
Egyezik a primer teszi - és törje ki!
Ruzhishkom sétál egy másik vadász,
Ő hordozza magával egy fazék parazsat.
„Mit körberajzolható egy fazék parazsat?”
- Fáj, kedvesem, zyabok kezét;
Ha a nyúl már soslezhu,
Mielőtt leülök, tegye le a fegyvert,
Fent ugolechkami kezét pogrom
Igen, és akkor Pal a gazember!
„Ez egy vadász!” - Mazai hozzá.
Bevallom, hogy én szívből nevetett.
Azonban a paraszti mérföld anekdoták
(Mik ezek rosszabbak, de nemes?)
Hallottam történeteket Mazaya.
Gyermekek, írtam egyet.
Régi Mazai laza a pajtában:
„A mi mocsaras, alacsonyan fekvő régió
Öt közülük lenne a játék zajlott,
Ha én nem fogott neki hálózat
Ha én nem szorította csapdáját;
Mezei nyúl itt is - úgy érzik, sajnálom, hogy könnyek!
Csak forrásvíz árvíz vissza,
Már vannak száz ginut -
Nem! még mindig nem elég! menekülő férfiak,
Fogott, és megfulladt, és megverték horgaikkal.
Hol van a lelkiismeretük. Csak gyűjteni tűzifa
A hajó utazott - sokan közülük a folyóból
Voltunk felzárkózás a magas víz tavasszal -
Élelmiszer, elkapom őket. A víz jön.
Látok egy kis sziget -
Mezei nyúl rajta gyűjteni a tömegben.
Minden percben a víz-ját
A szegények Zverkov; igazán alattuk balra
Kevesebb láb föld szélességét,
Kevesebb öl hosszúságú.
Aztán hajtott fel: csapkodó fülek,
Ne mozogjon; Vettem egyet,
Egyébként rendelhető: ugrás magad!
Saját nyúl ugrott - semmi!
Csak a csapat ült ferde,
Minden ostrovochek hiányzó jód vízben:
„Ez az! - Azt mondtam - ne vitatkozz velem!
Obey, nyuszik, nagyapa Mazaya! "
Gutor így, vitorlázás csendben.
Az oszlop nem egy oszlop, nyuszi csonkot,
Mancs keresztbe tette érdemes, szerencsétlen,
És vettem - a teher nem jó!
Csak elkezdtem dolgozni egy lapát,
Íme, a bokor matat a zaychiha -
Alig él, és olyan vastag, mint egy kereskedő felesége!
Megvan, bolond, fedett kabátját -
Sokkal remegés. Nem túl korai.
By göcsörtös rönk lebegett,
Ül vagy áll, és fekve egy réteg,
Zajcev tucat pas elmenti.
„Azt elviszi - igen öblíteni a hajót!”
Sajnálom őket, de annyira sajnálom, és a felfedezés -
Én hajlott gaff a szálkát
És utána húzni egy naplót.
Jó móka volt a nők, gyermekek,
Ahogy én vezettem a falu zaychishek:
„Nézd, hogy mi teszi Mazzei régi!”
Oké! Csodálja, és nem zavar engem!
Mi vagyunk a falun kívül találták magukat a folyóba.
Itt vannak a nyulak pontosan sbesilis:
Nézd, állni a hátsó lábaira,
Hajó swing, nem adnak egy sor:
Beach csal megpillantotta ferde,
Tél, és a ligetet, és vastag bokrok.
A partra fűrészáru szorosan vezettem,
A hajó - és a „jó szerencsét!” Mondta.
És teljes sebességgel
Went nyúl.
És azt mondta nekik: „YX!
Gyerünk, zverishki!
Nézd, ferde,
Most menteni magát
És ne feledd, a téli
Ne elkapjanak!
Látnivaló - BUMM!
És akkor megy az ágyba. Ooh években. "
Azonnal, a csapat megszökött,
Csak hajóval két pár maradt -
Erősen izmokli, gyengült; a zsákban
I poklal őket - húzta haza;
Az éjszaka folyamán a betegeim felolvasztjuk.
Kiszáradt, aludt, evett szorosan;
Átadtam nekik a rét; ki a táskát
Shook, zengett - és adott strechka!
Néztem őket ugyanazt a tanácsot:
„Nem tartoznak a tél!”
Nem sújtotta őket sem a tavasszal vagy nyáron:
Skin rossz - fészerek ferde. "