múló szerelem
- Na jó, egy mese
Vagyok lekezelő és arrogáns? Soha nem gondoltam volna, hogy az ESL.
08/16/17 05:36 - Na jó, egy mese
Miért olyan lekezelő? Még arrogáns. You.
08/15/17 14:12 - Na jó, egy mese
minden logikus számomra. Dots helyett az „és hogy.
03/08/17 10:36 - Művész és az álom.
Jó időben, Eugene. Ez így van! Bár ez a réteg.
06/30/17 15:31 - Művész és az álom.
„A művész festett és kézzel, remény elveszett, nem tette.
06/24/17 21:38 - HOGYAN Bementem a hadsereg
Köszönöm, Gene! Aztán helyezi folytatására. E.
06/24/17 15:41 - Shalunishka, csintalan gyerek!
Gennagyij üdvözlöm Önt! Próbáltam rím fedett.
06/20/17 20:03 - Shalunishka, csintalan gyerek!
Ez biztos: a macskák sértés nem adja! Jó!
06/20/17 19:43 - HOGYAN Bementem a hadsereg
Gyerünk, Jack, üldözőbe minden, mint a lélek. Mi akkor.
06/20/17 19:37 - magányos Angel
Jó időben, Gennady th! Csodálatos! Udova lstvie tovább.
06/20/17 11:25 - HA NINCS INSPIRÁCIÓ ...
Köszönöm a kívánságait, Natalia!
06/13/17 18:27 - HA NINCS INSPIRÁCIÓ ...
Jó idő, Eugene! Csak te ihlet! D.
06/12/17 16:20 - Játék szeretettel
Jó időben, Gennady th! Köszönjük a figyelmet! Pa.
06/12/17 15:52 - Játék szeretettel
Igen, Natalie, jobbra. Didaktikus költészet. Shore.
05/28/17 06:44 - Na jó, egy mese
Érdekes mondja Elena. Teljesen egyesületek Alleg.
05/28/17 06:39
A találkozón a prózai rész hirtelen elkezdett beszélni modern árvák, az „idegen fájdalom” zamusoleny szentimentális riporterek kapzsi érzés és szenvedők infantilis lélek - hol vannak azok? Aztán eszembe jutott: mivel Kolya Markov nőtt fel egy árvaházban. Amit hallgat! Hogyan kell rendelkeznie készen nenadumannyh történeteket, hogy mennyi. Még a kínos csendet egy pillanatra megállt egy kis szobában farfekvéses bútorok. Itt, forró, azt állítják, és Markov közelben.
Nikolay Markov, egy feltörekvő író, harminc, tanulmányokat írtak a sport történeteket. Középmagas, egy egyszerű, nyílt arca, szórakoztató. Azonnal nyilvánvaló a kollektív férfi felemelte. Ő csendben ült, és egyfajta komor távolságtartás azonban egyik írása nem gondoltak.
- Ez nem az én alá - mondta, és elmosolyodott. - De megpróbálom. Hogy azt mondják, a jól ismert szakács: „A minőség nem tud válaszolni, de ez lesz meleg.”
Otthon, az asztalánál, tedd előtt egy üres papírlapot. Úgy döntöttem, hogy az első levelet apró rasskazets, és ha lehetséges, hogy bővítse a térben és időben. A téma, sőt, ismerős tárgyak, és nem kell szopni egy ujját. A vékony vakolat jött a sziszegő hangot a vízsugár, átlátszó üveg csörgő. A feleség mosogatni a konyhában, szemére:
- A filmben megy, így biztos, hogy magas művészi film. A vendég gyűlt össze - egyszer. Egyél még egyszer. A küszöb az íróasztal, a pult a küszöböt.
- És én nem hibáztatom, hogy van egy név - felelte közömbösen. Evőeszközök már nem zörög.
- Mit nevem?
- Mi a neve, és ez a sors. Az Ön neve, Anna, sok a költészet, a szomorúság. titkait. Ezért, és annyira szerencsétlen férje. Classics tudta értékét nevet és nem véletlen, hogy műveit az úgynevezett „Anna Karenina”, „Anna Snegina”.
Feleség, a szappantartó, csendesen, mint egy alvajáró, megjelent az ajtóban, nem vesz származó Markov szeme, azt suttogta: „És mégis,” Anna a nyak „az otthon pongyola, frufru az egyik oldalon volt egy hullám - Goby megnyalta, és a kifejezés az Amerika felfedezőjének. szemében:
- Amint azt veszi észre az ilyen dolgokat, hogy általában nem figyel?
- És ez az, kedves, egyik feladata a művész - próbált nem mosolyogni, azt válaszolta számít.
- Ó, arra lenne szükség, hogy hívja Yulke Petrik, Olga Ginger. Olyan izgalmas! Sok titkot a bánat.
Felemelte az állát büszkén és méltóságteljesen, egy tányér a kezében, sodródott át a szobát. Markov mindig nevetett.
- nem szükséges, hogy hívja bárhol. Most egy kicsit pápista és dugulás meglátogatni őket.
Anya ugrott örömében.
Aztán bement a konyhába. Markov gondoltam, mint egy diák. Mindenki rohan, hogy elkerülje, és hol, és ő tudja igazán. Nem, én nem. És lehet, hogy nem volt, mint valaha, az örök aggodalmak, problémák? De Anya mindig nyugodt szívvel, napfényes, mint egy nyári reggelen. Nos, ez van. A magány nem teszi egy személy erősebb és bölcsebb, ez teszi csak magányos.
Ő tolta a papírt, és írni kezdett:
„Volt egyszer egy fiú, körülbelül hét éves - nevezzük őt Kostya - Ő az anyjával él, dolgozik több műszakban egy gyárban fiú egyre független: .. Ébredj ébresztőóra, felmelegíti a reggelit egy főzőlapon, iskolába, a mester tekintetét érzi a szoba :. nem felejtettem el, hogy kapcsolja ki a cserép, a fény zárva van, ha a lélegeztetőgépet. hasonlít a kis paraszt, egy szigorú, fontos. hogy kerültem Mama mindig azt mondta, hogy ő az úr. az iskolában a fiúk azt mondta Kostya, ha apa elment egy üzleti útra, így anyám mondta. és azt mondják, hogy ő hamarosan visszatér. azonban ez a mint már régóta mondta, hogy ő kicsi volt, és a pápa minden ott van. És most elmegy az első osztályú, és rájön, hogy utazás, ez a legrosszabb szó a világon. Néhány nappal ezelőtt anyám egyszer azt mondta, hogy hamarosan az apja érkezik, és Kostya várta minden nap, ahogy vár rá a játékok szépen rakott egy kartondobozban, ott kockák fából -.! anya a asztalos kérték két szigetelő villanyoszlopokra, az egyik még zöld harmonika kicsi, még a nagymama dedoy vásárolt, amikor ez nem halott .. Van egy üres sárga hüvely puska, jelen van. És könyvek várják az apja. Ezek rovnenko halmozott a polcon. A kedvenc könyve az úgynevezett „Aquarium”. Meg van írva, mint egy fiú apa vásárolt egy aranyhal. És még mindig vágyik a fiú énekelt. Azt akarja, egy bicikli, nagy reggel a kiságy, a csali van szükség - kérjük. Aztán a fiú nőtt fel, és megtudta, hogy apja megpróbálta az egészet, ahelyett, aranyhal. Ő szerette a fiút, és együtt jó volt. És az Atya nagyobb varázsló minden aranyhal, még a zapravdashny. "
Markov lehunyta a szemét a kezével, emlékeztetve az események részleteit. Ismét életre a lelkében az elfeledett érzések, hangulatok. és megborzongott - valójában több volt a galambok!
Igen, igen, azok voltak. Egy pár fehér galamb telepedett rájuk a tetőtérben. Ott élt az árnyékban rejtély, szaga por állt valaki a régi szekrény a sarokban feküdt festmények, székek. Markov hozta etetés galambok: gabona és kenyér héja. Úgy tetszett. Látnak az utcán, a magasból a búvárkodás le. Wings megállapítják a római V, és mint egy hatalmas hegy egy szán. A levegő vékony síp elcsúszhat. Lihegve, ők olyan könnyű, elegáns, tündér, szárnyak, mint egy rajongó. Esett a vállára, és várt. Markov elővett a zsebéből kellékek. Ettek kezével. Ha szándékosan mozgatni az ujját, galamb megdermedt, felemelte az apró fej, kancsalság kíváncsi szemek. Egy galamb dühös, fáj ujjal hierarchia, azt mondják, nem rontja el.
Fura madarak is ült egy ágon. Soha többé, nem felel meg a galambok ül a fán. Honnan jönnek? És lehet, hogy nem volt kék egyáltalán, és a nagyapám és nagyanyám eljött meglátogatni, míg a forma a madarak. Nos, ahogy ő elfeledkezett a galambok! Van olyan kevés, olyan kevés a szeretet ebben az életben, és az idő és a tevékenységek egymástól örökre. És emlékeznünk kell mindazoknak, akik szerették egyszer. Még ha ez a szerelem elmúlik.
Ismét áthajolt a honlapon: „Kostya újra körülnézett a szobában, zárt a két kezét a kulcs makacs belső zár, és a nagy foltok, fekete bőr bakancs egy nehéz hátizsákot zaspinnym, taposott az iskolába.
És este futott izgatott, lélegzet - öt olvasás poluchil- rántotta az ajtót tárva-nyitva, és még mindig. Részeg anya a kanapén, ő ivott korábban, és az utóbbi időben egyre gyakrabban. Néhány srác a pultnál aludt, egy üres üveg vodka előtte, és a könyvet akvárium zsíros hering vágják. Felvert az asztalhoz, megragadta, húzta a mellkasához törékeny kincs. Egy férfi letépte a bozontos fejét az asztalról, ég ijesztő
értelmetlen tekintete gengszterek, látta, hogy a darab hering a padlón, és hirtelen megragadta ujjaival a zsíros büdös a gallérját, magához húzta: „Te vagy az én zakus vásárolni, penny fizetni.?” És ingyenes mancsát leolvastatott tágra nyílt szemében rémület, fonák. "
A fogantyú repedt, mint egy meccs dobta a sarokba, gyűrött papír - ugyanabba az irányba, és még sok kiáltotta valaki: „Nem én ezt a témát!”
Feleség berohant a szobába: „Mi történt, mi a témát.?” Összeszorította tenyerét whisky hajtogatta. „Ez nem az enyém, nem az enyém.”
Ő megnyugtatott, ahogy csak tudott: „Ez nem a tiéd, jó, persze, nem a tiéd Nos, az ő.” - veregette a hátán, fej, megölelte, odabújt. Ha után nehéz aludni Markov jött.
Eltűnt egy másik életben. Ő volt otthon. Anya a közelben.