mentális indukciós
Fejezet a könyv által Mihaila Zaborova „zenei kozmogónia és mi”
Emlékezzünk vissza, hogy a „indukciós” a kölcsönzött fizika minket, a legközelebbi példa a televíziós vagy rádiós. Valahol a távoli televízió antenna elektromos rezgések lépnek fel, energia és információ a folyamat „valamilyen módon” fizikai kontaktus nélkül továbbítja az űrben, és eléri a TV antenna, ahol van izomorf az elektromos folyamat, ezért hallgatni és nézni az adást. A művészeti alkotások hasonló módon: a zuhany, a fejét a szerző - a zeneszerző, a művész jön egy mentális folyamat, hasonló folyamat játszódik le a lélek keresztapja, az egyetlen különbség az, hogy az alkotó és keresztapja „relé” - egy műalkotás, de lehet az adással. Az a képesség, az elme, hogy hozzon létre egy hasonló, párhuzamos folyamatokat, a szerkezet az anyag (művészeti alkotás) a psziché keresztapja - ez a szakterületen indukciós. Ha az energia átvitelét és információs személyenként (az emberek tömege) nélkül végezzük art „repeater”, a mindennapi beszéd, előttünk nem művészet, hanem egy közvetlen javaslat, bár ez nem mindig könnyű, hogy megkülönböztessék a non-fiction art (oratórium).
Nature „gazdaságos” olyan rossz, gyenge utódok nem megy veszendőbe, hanem „egészséges és ízletes” élelmiszer az erős, a nyertesek, a teljes harmónia kielégítésének győzedelmeskedik. A természetes szelekció, azaz Öld - a fő motívuma a biológiai élet.
Görög szobor ábrázolja az olümposzi istenek győztes (a harcot Kronos, a Gigantomachia) is mutatja, a győztesek a hősök, hogy a győzelem a harc az élet valahogy jelenik metasyuzhet minden jelenet.
A keresztény művészetben metasyuzhetom a Krisztus áldozatának, amely már régóta ihlette európai művészet. Amikor kapcsolatban szekularizációja vallási kultúra, érzelmi, inspiráló felelős a metanarratíva szárad, művészeti elveszti spiritualitás (barokk, rokokó, tudományos), majd létrehoz egy áldozati komplex művészeti önmagában. Még a korszak a romantikus művész, a költő maga is vértanú áldozata környezeti konzervativizmus, s arra törekszik, hogy kitörjön a szűk, dohos kör a messzi távolban. „Salon des visszautasítja” jelzi a korszak a modernizmus, amikor a művész - a magányos utas a tetőtérben, majd a sejteket a híres „Hive” a nap feláldozza magát a művészet, hisz a nagy sors, a messiási küldetését. A 20. században modernizmus „a ló”, a divat, de ő kiált fájdalmában, nem akarta elhagyni a vázat az ő áldozatát, az áldozat metasyuzhet fokozza a művészi javaslatot.
Elkezdtünk beszélni mentális indukció az ösztön utánzás, hiszen történelmileg az első megnyilvánulása. Utánzat - ez samoupodoblenie másképp emberben fejlődik, alakul át különböző minőségi. Most már nem csak az asszimiláció akció baba testmozgások szülő, ez egy belső, lelki asszimiláció, az empátia, „egymás mellett”, „fertőzés” lelkiállapot más, harmónia vagy diszharmónia az objektum az érzékelés, és ez a legfontosabb csatorna a lelki kommunikáció, a kölcsönös megértés, a szolidaritás, sochuvstvovaniya. Ezért a közvetlen út, hogy az esztétikai felfogás, kreativitás - útvonal a művészet, nem semmi, hogy a régiek hitték, a művészet utánozza a természet (mimézis). A legnehezebb dolog, hogy ismertesse a lelki egymás mellé anyagi formában az esztétikai érzékelés és szellemével ellentétes a forma a művészetben. Ez a csodálatos képessége, az elme, azonban azt is jelenti, hogy az ősi, primitív emberi ösztönök, ezért volt az első formája a vallás - az animizmus, a vallás elválasztjuk férfit vadállat. Lényegében az esztétikai felfogás, kreativitás - ez ugyanaz a régi animizmus, csak kivonták a kebelén vallás. Ahogy már utaltam rá, hogy animálni formák a művészetben, a művész használ speciális megfertőzik a jeleket, de aligha kétséges, hogy egy ilyen teljes asszimiláció az emberi lélek az egész alapja az alapvető, objektív hasonlóság rendszereket.