Írj egy rövid történet a témája a segítség a nyomorúságban
Ellenőrzött válaszok információkat tartalmaznak, ami hiteles. A „tudás” meg fogja találni több millió döntések jelölt felhasználók, mint a legjobb, de csak akkor ellenőrzi a válasz szakembereink ad garanciát annak helyességét.
Amikor én hat vagy hét éve, apa és én álltam a buszmegállóban. Olyan hideg volt, hogy kapaszkodtam a pápa vissza, és elrejtette a szél. Hirtelen hallottam egy panaszos miau. Olyan furcsa volt. Téli hideg éjszaka hallani a sír cica. A padon egy kis kartondobozba, és ez, akkor nem hiszem, négy kis meleg csomót! Kölykök drozhzhali és kapaszkodott egymást, de semmi sem meleg őket. Apa azt mondta, hogy hangos „nem”, és nem tudtam ellenállni, és sírni kezdett. Megközelítette a busz, meg kellett dönteni. De nem semmi, hogy ő volt a legjobb apa a világon! Miután megkapta az engedélyt egyetlen pillanat alatt, fogtam a dobozt, és futott a busz húzza fel. Belül meleg volt és zsúfolt. Nem fogom untatni egy hosszú elbeszélés, csak azt tudom mondani, hogy amíg elértük én megáll, a fennmaradó doboz csak két kis bolyhos csomókat. Két utas vettünk könyörületes. Mondanom sem kell, hogy az anyám volt döbbenve, amikor átlépte a küszöböt otthonunkban ilyen „ajándék”. Most a Vaska sok éven át, akkor nem tudom, a szegény szerencsétlen nyikorgó foundling. Ő egy fontos és vastag. By the way, hogy szereti a mi szomszéd - Murka, talán nem is tudja, hogy ő volt a húga.
Tegyük fel, hogy a munka nem téma? Nem értek egyet veled. Mindegyiknek megvan a saját szerencsétlenség, és a saját öröm. Az öröm minden jó, és ez a baj, minden boldogtalan a maga módján. És hagyja, hogy a régen egy kisfiú segített a bajban négy hajléktalan kölykök, ez is egy aktus. Jótett a kis ember. Úgy gondolom, hogy most, amikor felnövök, én nem engedhetem meg, sem ember, sem állat, aki segítségre szorul.