Kutya, Nodar Dumbadze, readr - olvasó huszonegyedik században
- Tedd a kosárba, menj a Chokhatauri és kicserélhető egy puszit a kukorica. Togo, aki felajánlja kevesebb víz a legtöbb ezt vodka, törni az üveget, és menjen haza ... Mulberry Vodka, és nyolcvan fokban, legyen ott, hogy megértsék. Ennyi.
Nagyapa szomorú szemekkel nézett az üveget, felsóhajtott, és azt mondta:
Szünet ... Nem volt az üveg. A piacon talált egy vodka műértő, aki azonnal értékelni az érdemi én áruk. Aludt le szó nélkül nekem egy puszit zsák szelektív sárga kukorica beszorult a zsebében egy piros harminc, megsimogatta az arcát, és azt mondta neki, hogy jöjjön a jövő héten.
Egy perc múlva ott álltam az ebédlőben előtt a bazár.
- Szelet ott? - Megkérdeztem a csapos.
- És a pénz van? - válaszul a csapos kérte.
- Ülj le, hozok!
- Három adag! - Azt mondta, levette a hátsó kosár, és leült az asztalhoz.
- Mi vagy te, egy srác van folyamatban? - őszintén meglepődött csapos.
- Nem, én éhes! - magyaráztam.
- A burgonya vagy tészta?
- Két adag tészta és egy burgonyával. Mindegyik külön-külön.
- Három! - mondtam, és hagyja, hogy a pre-övezetben.
A csapos nézett rám gyanakodva, de nem szólt semmit. Elhelyezés az asztalon három tál húsgombóccal és három üveg limonádét, gyengéden megkérdezte:
- Hol van Deval harminc, és, fiú?
- Itt van! - feleltem méltóságteljesen, bemutatva a napokban.
A csapos vette harminc, érezte, nézett rá a fény, aztán kinyitotta a piszkos kabát, kigombolta a zsebében még piszkos blúz és esett ott.
- Ön szabad! - mondta mosolyogva, és balra.
Az étkező elkalandozott egy hosszú, zömök, vékony, fekete kutya beesett lágyék. Többször is járkált a szobában, rápillantva oldalvást rám, aztán felbátorodva, közelebb lépett. Sajnálva szelet, dobtam a kutya makaróni. Sietve felkapta és lenyelte. Dobtam egy másik. Egy perccel később, miután úgy döntött, hogy a figyelmemet, félénk kutya ugatott.
- Takarodj innen, tetves! - kiabáltam a kutya komornyik.
- Hogyan hívják? - kérdeztem.
- Ki a fene tudja!
- Mit tudom én, a fenébe is, együtt a tulajdonos! Kifelé! - Én ütött a kutya komornyik.
Farkát behúzva, a kutya szaladt ki az utcára.
... befejezte az evést, vettem neki kosarat, és az ajtóhoz ment.
- Surrender nem kellett volna? - Megkérdeztem a csapost, csak abban az esetben.
- Mi a következő! - elfintorodott.
- Egyáltalán semmi? - Nem adtam fel.
- Menj, férfi, menjen Isten!
Ha kilép az ebédlőben, láttam daveshny kutya - látszó, óvatosan közeledett az ajtó felé.
Mielőtt tudtam, hogy tíz lépést, hallotta, hogy egy vérfagyasztó sikoly és üvöltés egy kutya. Aztán futott mellettem, vetette magát a vízbe, a híd alatt, majd ugrott a partra, és egy panaszos kiáltás kezdett lovagolni a homokban.
Megfordultam, hogy az ebédlőben. Állt az ajtóban egy csapos egy keménykalap a kezében. A pot párolás.
- Azt leforrázott kutya? - kérdeztem.
- Nem, csak melegítjük lába! - mosolygott ostobán.
- Szamár te! És az apád seggét! - kiáltottam.
A csapos elképedt. Egy pillanatra rám nézett csendben, elöntötte a düh, aztán fel a bankot a földre, feltűrte jobb ujján, és lassan odasétált hozzám.
- Várj meg ott! - krákogta.
Halkan távolítani a hátsó a kosarat, lehajolt, és felvette egy hatalmas kő.
A csapos megállt, mintha földbe gyökerezett a lába. Elhallgatott, majd megrázta a fejét, és kijutni.
A kutya feküdt a híd alatt, temetve arcát leforrázott mellső mancsát és nyafogott szánalmasan. Amint meglátott, megtorpant, majd halkan felmordult. Közelebb léptem, gondosan tanulmányozta. Jobb mancs szegény és leforrázott.
- Ugyan így néz rád! - mondtam, és leült előtte a hátsó lábain.