Kalina Krasznaja
- Köszönöm az igazság, Jegor.
- Te jó - Jegor fakadt ki. Nyugtalanul, rosszabb, mint ideges. - hagyománnyá vált. Hányszor mondtam ezt a szót. Azt zamusolil azt. Nincs szó nem éri meg! Milyen emberek. Adj fogok megtenni. - Jegor tette a kezét Lyuba. - Maradok egy és kérdezze meg a lélek. Kell Luba.
- Tedd, ahogy kell. Nem mondok semmit. Menj, én sajnálom. Kár, kár! Valószínűleg fizetni ... - Ljuba és most a szeme könnyel. - De én nem mondom rossz szót sem.
Jegor jelent elviselhetetlen: nem bírta könnyek.
- Tehát ... Minden szerelem. Több nem tudok - nehéz. Könyörgöm megbocsátásban.
És elmegy Razdolnaya fiatal terület ... megműveletlen területen, és ez még csak most kikelt az első éles kis füvet. Jegor lépésre széles. Döntően. Makacsul. Így járt az életét, mind az e területen - határozottan és makacsul. Elesett, rózsa és elindult újra. Ez volt -, mintha ez mind az őrület megy tovább és tovább, megállás nélkül, anélkül, hogy hátranézett, mintha ez lehetséges, hogy távol magát.
És hirtelen neki - sehol, egyenként - az emberek kezdtek megjelenni. Jönnek és mennek utána, alig tartott lépést. Ez mind a barátai, barátnője, kopott, ráncos, a szégyentelen kinyilatkoztatás a szemét. Minden néma. Csendes és Jegor - elmegy. És mindezek mögött jön tömeget ... és elindult a hosszú utat, mert. Aztán Jegor hirtelen megállt, és anélkül, hogy hátranézett, erővel elhessegette minden rossz, és azt mondta összeszorított fogakkal:
- Nos, ez is! Will!
Néztem vissza. Találkozni vele léptekkel egyedül mumbler. Ő mosolyog. És ő tartja a kezét a zsebében. Jegor összeszorította a fogait, és szorosan is kezét a zsebébe ... És mumbler eltűnt.
... És Jegor állt az úton, és várja: a busz nem megy oda, vagy bármilyen kamion - a város.
Egy rakomány tűnt messze.
Munka és nem működik Ljube aznap ... Peremogalas lelket. Bevallotta, hogy a barátnője váratlanul otdoilis, tej elvették, és mentek a gazdasági udvar:
- Nézd, Vera, ragadt, mert én paraszt volt valahol. - Azt mondta, ő elcsodálkozott. - Ó, wow! Fáj és fáj a lélek - az egész nap folyamán.
- Nagyon jól ment, akkor? Mit mond valamit?
- Sam azt mondja, nem tudom.
- Baszd meg, a fene! Spit. Ka-Coy! „Nem tudom.” Felesége valahol. Mit jelent ez?
- Nem tudom. Senki nem mondja.
- Hazudik! Ljuba, ne hülyéskedj: fogadja ismét Kolka, igen él. Mindannyian inni most! Aki nem iszik valamit? Saját kijött a tegnapelőtt ... Nos, a parazitát. - És Vera, rövid lábú élő pillangó, titokban, halkan azt mondta: - Jöttem, KE-ek I elvert neki egy sodrófa! Még nagyon féltem. És reggel felkeltem - a feje, azt mondta, fáj, hit valahol. Mondtam neki: meg kell inni kevesebb. - És Verka finoman finoman felnevetett.
- És amikor az idő, hogy valamit? - Lyuba ismét meglepte a gondolatait.
- És? - Nem értettem Verka.
- Igen, amikor azt mondom, ideje valamit? Láttam valamit ... egész nap. Hogy érti ezt? Ez a helyzet?
- ült mögött?
- A lopás ... - Liubka tehetetlenül nézett barátnőjére.
- Shiloh a szappan, - mondta. - A részeges tolvaj ... Nos, akkor már a sors! Egyedül él, Lyuba. Talán később felbukkant néhány figyelemreméltó. Gyere hadd lopni ismét húzza? Mi lesz akkor?
- Mi lesz akkor? Posadyut.
- Nos, yazvi valamit! Ön féleszű, vagy mi?
- És nem tudom, mi vagyok. Ahogy sdurela. A legundorítóbb ... Ez fáj, és fáj a lélek, mint, mondjuk, az én koromban ismertem. És tudta - nap. Igaz, ő küldött leveleket az egész évben ...
- Igen, ott van, hogy nem semmi, mondják.
- De tudta volna, amit a levél.
- Ó, nem ... Minden az életről. Igaz, látnia kellett a sok fene nyírt. Tehát levelet - jobb szíve fáj, akkor olvassa el. És én tényleg nem tudom: hogy szeretem őt, nem tudom sajnálni őt. De fáj a lélek - és minden.
Jegor ebben az időben leadta az esetben a raygorode.
Az első dolog, amit öltözött.
Az utcán egy kis fa, város, valamint a sétány, egy új öltöny, nyakkendő, sapka, zsebre dugott kézzel.
- „A pénz átadása mumbler” - olvasható a lány az ablakban. - mumbler - egy név, vagy mi?
Jegor úgy gondolták, egy-két másodpercig. És azt mondta:
- Ez igaz, vezetéknevét.
- És mit írsz kis betűkkel? Jól és vezetéknevét.
- Vannak rosszabb - mondta Jegor. - Bíznunk kell egy volt - Pistone.
A lány felemelte a fejét. Ő egy nagyon csinos lány, glazastenkaya, rövid tompa csőr.
- Semmit. Név állítólag dugattyúk. - Jegor komoly volt. Emlékezett rá, hogy volt rajta egy kalap.
- Nos, rendben ... egy névre.
- Tény, hogy a normális, - Jegor beleegyezett. És hirtelen elfelejtette, hogy volt rajta egy kalap, és elmosolyodott. És aggódott. - Kérem, mondja meg - tette meg az ablakban -, hogy én jött a aranybányák, és én egyáltalán nem barátok itt ...
- Na és? - nem értette.
- Van barátod? - közvetlenül kérte Jegor.
- És te mit? - Tuponosenkaya nem tűnt nagyon meglepett, sőt elhagyta állását, és nézett Jegor.
- Én abban az értelemben, hogy ha tudnánk együtt, hogy néhány egyedülálló túra a városban?
- Citizen. - szigorúan a lány felemelte a hangját. - Nem lesz durva itt! Ön pénzátutalás? Ez lefordítani.
Jegor mászott az ablakon. Ő megsértődött. Miért kellett hagynia a munka és a jó szemmel? Jegor úgyhogy most már értem: nő előtt morgással nézett rá szeretettel. Mi a fene van a különböző dolgokat dryuchki?
- És közvetlenül vegye néger! - halkan tiltakozott is. - „Citizen. „Amit mondani állampolgár? Megmondtam - és harcostársa még barát és testvér.
Ismét felemelte a nagy, szürke szeme.
- a munka, a munka - mondta Jegor. - És akkor csak a szemét lőni oda-vissza!
Kuncogott, és lehajolt, hogy az űrlapot.
- Hat, ami a legfontosabb, fel - nem tudott ellenállni, és ő azt mondta, nem nézett Jegor.
És kvitochek adta, nem is keres: fel a bárban, és nem valami mást. És megpróbálja elterelni őt a helyzet.
- Shalashovka - káromkodott Jegor, így a posta. - Te vagy az én tánc a kis hattyúk elvégzi. Krakowiak. - Odament az állomás éttermében. - Polka nyakkendő! - Jegor maga világít. A szemében megjelent nyugtalan ragyogó, aki azt vallotta, hogy az ő lelke riasztotta csak fáj, és tolta a mellkasban. Meggyorsította lépteit. - Nem, ahogy tetszik! Puppets. Piroska ... Csinálok azonnal műkorcsolya! Azt töltéssel légkör és laknak káosz. - Akkor ő, és értelmetlen motyogás, hogy repülni a fejembe: - Taryam-pa-pam, ryam ta-pa-pam. Taryam-apukák, apukák, apukák ...
Az étterem ő rendelt egy üveg pezsgőt és adta yurkomu férfi, pincér, papír, huszonöt rubelt, és azt mondta:
- Köszönöm. Nincs változás van szükség.
A pincér még zavaros ...
- Nagyon hálás vagyok, nagyon hálás ...
- Badarság - mondta Jegor. És rámutatott a pincér leült egy percre. A pincér leült egy székre mellé. - Azért jöttem, hogy az aranybányák - Jegor folytatta tanulmányait hajlékony ember - és meg akartam kérdezni, ha tudnánk valahol itt kell megszervezni egy kis rendetlenség?
Könyvjelző Egy másik könyv "