Ha én akkor is tudtam, hogy nem tudtam elfelejteni te (Natalia Belchikova)

Ha lenne most ismert,
Hogy rosszul érzem magam nélküled.
Ha tudtam volna, akkor,
Nem tudom elfelejteni.

Minden csak a megszokott módon
Ha mi nem lobbanékony és civakodó,
Ha nem lennénk büszkék, és buta,
Minden kiderült másképp is.

... szív reszketett. Trepyhnulos ijedt madár fogságban mellkas, kisugárzást hosszan elhúzódó poluvzdohe nyögés ... Poluvskhlip ...
Bolond! Idióta! Utállak! Lépj vissza ... ....
Nem érdekel.
A szeme perzselt tarkó hideg keverve láng. Egy éles kanyar - és fájdalmas csengetés hullámzik a fejét. Csaptak kilátás, átbujtatják egymást.

kis templomi munka még kezeli,
De csökkent viszont ...

Mi a fene folyik itt? Mi a fene ...

Karenin lassan elindult Bolotov.
- Beszéljünk? - ugyanakkor egymással az ajkak általuk kilélegzett. Majdnem csók. Alig - de nem csók.

Kiss név nem számít.
Kiss nem a felirat a koporsók.

***
... szív reszketett. Trepyhnulos ijedt madár fogságban mellkas, kisugárzást hosszan elhúzódó poluvzdohe Poluvskhlip nyög ... ... Megszokásból. Igen, de ... szokás.
- Azt mondják, az utóbbi időben - Karenina ajkába harapott sarok kukucskált be a lélek Arthur.
Hülye ...
- Azért jött hozzám, - vigyorgott, és kinyújtotta a kezét Karenina.
Nem visszahúzódott. Ago.
- Nem úgy mozgott, - Alexander teljesen ajkába harapott, és elfordította a tekintetét, szorongatva az öv egy esőkabátot.

Távolság: mérföld, mérföld.
Beállította az Ön oldalán.

A lélegzet lépett a haj a tarkó, morzsolt tüskés hidegrázás fel a gerincre.
Karenina megpördült, hogy szembenézzen Bolotov - bal és egy centiméternyi helyet.
- Mit akar tőlem? - Alig nyitotta a száját, morogta.
- És mit csinálsz? - ugyanazon a hangon kérdezte Bolotov.

Mi. Mit akarok? No-Th-én. Ő is van eltemetve - nem fogunk. Csak meg kell ...

Mosolya elütötte nepredugadannaya Arthur zavaros, de még mindig mosolygott válaszul Sasha.
- Amikor abbahagyom vár rád, a szeretet, a remény és a hit, én ... Emlékszem, Arthur ...
Valami megvillant egy eltévedt szikra a szemében majdnem Karenina sajnálom megszökött szó. Őrült helyzet ...
- Nem ... nem ... én nem szeretlek, az biztos, de ...
Valami megvillant egy eltévedt szikra a szemében váltotta bosszúságot és a harag.
- Milyen ostoba vagy. Még mindig nem akarja, hogy menjek.
Gyilkos nyilatkozatát összerezzent.
- Hol szerezted ezt? - ironikusan felvont szemöldökkel.
Arthur mosolya nem csak elégedett. Már majdnem boldog. Bolotov nevetett körül elkerülve Karenina és megnézni azokat tetőtől talpig.
- Nem teheti nélkülem. Tegyük fel, hogy nem tetszik, de tudod, hogy én soha nem fogja elfelejteni, és nem fogja elfelejteni senkinek!
- Te megvágott penge nélkül kezelni - mondta komolyan Karenina. - És te soha nem felejti el ...
Újabb lépés egymás felé ...
Ölelés egymást nem működött. Továbbra is csak a végtelenségig, és hiába próbálta megtörni az üveg ...

Minden lélek maradt a helyén ...

***
Bolotov emelte poharát, és megvakarta Karenina hurt a szív fényét jegygyűrűjét. Köztük nem volt tér hat méter parketták a régi kávézó. Ez a régi, a falakat kifakult kárpit még emlékeznek rájuk boldog ... én leégett híd között.

Távolság: mérföld, mérföld.
Elintéztem az, közös ...

- Szárny - Hűséges megfogta a kezét, és megszorította, amíg a fájdalom már zsibbadt ujjaival. - Hallod, amit én csak azt mondta, hogy?
Karenina felé fordult, és rezanula mosoly:
- Igen. Egy hónappal később. Tehát ma elmegyünk egy ékszerész.
Szív megremegett. Trepyhnulos ijedt madár fogságban mellkas, kisugárzást hosszan elhúzódó poluvzdohe Poluvskhlip nyög ... ... Megszokásból. Igen, de ... szokás. Szíve rettegésben utoljára. Minden lélek a helyén.

Ha tudtam volna, akkor mi nem tudom elfelejteni a ...