Foglaljon árnyék mögötte, a feje 2. fejezet, 1. oldal olvasható online
Este szó nélkül, újra elment a „Merry manó”, de így is sokkal több, mint egy fogadalmat, hogy nem kap részeg. A vége felé a nap én és Holt felhívta a szőnyegen a hatóságoknak, amely elvégezte a hosszú arcú az asztalra. Nos, legalább jelképesen.
Ez volt az első éjszaka. Egy szerencsétlen nap. De mi volt a rossz számlát. Hirtelen.
Amikor belépett, ültem a bárban, és már Vincent beszélt valamit Harry. Mi az a meglepő: nem emlékszem a végén a tegnapi, minden volt a zavar, de a tökéletes stílus valamilyen okból maradt el a memóriában, mintha égett az agyamba.
- Ó, Jackson felügyelő! - orrvérzésig mosolygott rám Vincent amint leültem a bárban, és azonnal közelebb hozzám.
Józan, úgy tűnt, még vékony és ezért aljas. Fura. Harry beszélt róla, mint egy régi ismerős, de soha nem volt, hogy neki egy kocsmában. De én rendszeresen a, valamint Damian.
- Bazd meg, - durván azt követelte.
Mood, és ez volt a tetves, és attól a pillanattól kezdve láttam a tegnapi ismerős, és minden akart távol, amennyire csak lehetséges. De ostoba fut valaki, nem igaz? Hagyja, hogy Vincent maga megy a pokolba. Ő egy idegen ebben a régióban, ebben pub. Mint például Vincent, nem tartoznak ide. És nekem, „Vidám manó” - édes otthon.
- Rossz nap? - egyfajta őszinte részvétel férfi megkérdezte, hogy közelebb.
Ami csábító mivel úgy tűnt, hogy tönkreteszi a kéz- arcát. Különben alakítsa. A karcolás a köröm sokáig gyógyul, és még mindig kurva fájt ..
- Volt egy nagy nap. Amíg meg nem érkezett. Ezért, ha úgy tetszik, azonnal eltűnnek, - morogtam, abban a reményben, hogy dobja az arcát Vincent tartalmát poharát. Majd tökéletesen rendezett barna haja jégcsapok, a ruha is elvesznek. De rohadt nevelés kénytelen irányítani magát.
A férfi nevetett, és rám nézett ferde szemmel.
- A nap nem volt tökéletes. Akkor jöttek ide rosszindulatú, mint egy démon az alvilág. Nem csoda. Elvégre, ha megbízott vizsgálja a gyilkosság elf Lilen. Ebben a kérdésben az egész város pezseg.
Már pezseg, ezért. Aki egyáltalán? Újságíró?
Én jobban kedveli a sört, de néha vitatkozni a csapos teljesen lehetetlen volt.
Már fokozatosan kezdett bajlódni fellépni személyes bohóc.
- Nem vagyok riporter. Csak én úgy döntött, hogy ezt a témát segítenek abban, hogy a beszélgetést.
Damian, az utolsó reményem enyhülést tapadós férfi, nyugodtan húzta whiskyt szódával és felborzolta Harry nem figyelt, hogy mi történik körülötted.
- De a szavak arcod látom, hogy tévedtem.
- Mi az a megfigyelés - sziszegtem. - Nos, akkor hagyjon békén, he? Harry! Tartalék rám. - kezdtem, majd valahogy leesett a széket.
Ez mi? Mennyivel lett volna, hogy „Merry Leprechaun”, nem számít, mennyire vagy részeg, de hátraessen még soha nem volt. Indulok vissza ugyanazt a tisztelt annyira, hogy néhány pillanatig, még a szeme elsötétült.
Úgy neveltek, és Harry, és a társam, és mégis fele a bárban a látogatók, akik a hír, hogy Lee Jackson ivott, annyira, hogy a szék esett okozott vidámság keverve szimpátia. Ő volt az egyik Dobrohotov Vinsent, nem értettem.
- Nos, Jackson, te vagy az, aki még részeges - Holt nevetett, ügyelve arra, vettem egy függőleges helyzetbe. - Azt járni akkor már otthon. Jelenleg Ön számára elég pontos.
Javaslat nem követte elvégzésére. Annak ellenére, hogy jelenléte a mell és sóvárgás fényes ruhák, én nem Damian tartozott a női nemhez. És segítségre nincs szükség. Soha.
Sóhajtva Gondoltam, ha tudnám tántorog haza. Igen. Ez közel volt. De bukása után a fej túlságosan fonás és fájt. Nos, nem rázza.
Már a kijáratnál voltam valaki megfogta a karját. És amikor megfordultam, hogy kifejezze felháborodását a szemtelen fickó, láttam mindegy sajnos ismerős arc Vincent.
- Segíteni fogok, hogy elérjük a házat, - kijelentette nyomatékosan. Nem ajánlotta, azaz kész tényként.
Azt akarta küldeni a pokolba vele, de ez csak senki önként.
- A pokolba veled - sóhajtott vett segítséget. Azonban nem fogja elmondani neki köszönöm.
- Okos, - férfi halkan kuncogott.
És azt akarta ütni vele. Erre a kényeztetés, ha én tapasztalatlan lány. De én huszonhét hónapja, és dolgozott a rendőrség a nyomozás különösen súlyos bűncselekmények.
De ha valóban hit Vincent, szükséges, hogy a legtöbbet. Úgyhogy összeszorította a fogát, és rátette a nyikorgó büszkeség messze.
Egész úton egy férfi és valami komolytalan szórakoztató dolog, amit mindenképpen menni észrevétlenül. És én csak küszködtem a szédülés. és egy furcsa érzés, deja vu. Mintha az első hallottam a hangját. De ez egyszerűen lehetetlen. Azt biztosan emlékszik valaki, mint Vincent, ha kellett, hogy beszéljen vele a múltban, túlságosan különbözött azoktól az emberektől, akik általában körülöttem.
És ne is kérdezze közvetlenül. Általában az „És mi még nem találkoztunk?” Tartják egy ügyetlen kísérlet flörtölni. De ez a hang.