Fent a gyakorlatiasság, a bölcsesség, mint az erény a racionális része a racionális lélek

Fent a gyakorlatiasság, a bölcsesség, mint az erény a racionális része a racionális lélek. Ez része a lélek, ellentétben az előzővel, szemléli változatlan elvek az élet, hol nincs más választása, csak a tudás vagy tudatlanság. Az elméleti gondolkodás a jó és rossz jelennek igazság és tévedés. A tevékenységek a racionális része a racionális lélek, Arisztotelész látja a tudomány, mint a tárgya az általános, vagyis az örök. A gyakorlatban ez a része a lélek nem képes: szükséges gyakorlati gondolkodás és törekvések rejlő érzelmi része a lélek, hanem egy ésszerű része a lélek képes vezető gyakorlati (erkölcsi és politikai) tevékenységet.

Bölcsesség „ismerete és megértése a legfontosabb a természetben”, ez, Arisztotelész szerint, hogy az erény, amely lehetőséget nyújt a legmagasabb boldogság együtt a tevékenységet. filozófus látja a szemlélődés ilyen tevékenységet. „A tevékenységek az Istenség hogy a legtöbb áldott, van egy szemlélődő tevékenység, és következésképpen az emberi tevékenység legtöbb áldott amelyik hasonlít az egész isteni.”

Arisztotelész nem teljesen ért egyet a tézis Szókratész: „Senki, mivel a tudás nem ellenzi jó.” Megjegyzi, hogy a tudás a jó és a rossz, és használja azt, két különböző dolog. Az emberek gonoszak, miután ez a tudás, nem használja őket szándékosan, mértéktelen szenvedély felejtsd el. Így Arisztotelész azt mondja, száz, mértéktelen ember jobb, mint a zabolátlan: az első nem akarja, hogy rossz dolgokat, és a második felvonás a rossz elv, tudatosan. Mert a mértéktelenség Arisztotelész nem tartja romlottság. Mértéktelen nem gonosz, nem okos, ha a tudat, hogy megértsék nemcsak a tudás, hanem a képesség, hogy alkalmazza azt a gyakorlatban. Az ugyanazon a tudás (intelligencia) -A szükség, de nem elégséges feltétele az erény, mert nem volt képes alkalmazni a gyakorlatban, hozzájárulva érinti az intézkedés alkalmazása az általános ismereteket konkrét helyzetekre. Mivel Arisztotelész írja: „Szókratész úgy vélte, hogy az erény az ész tulajdonságaim (mert ők minden tudás), úgy gondoljuk, hogy vannak társítva az elme” (2).

Így erény önmagában nem indokolt, és nem a szenvedélyes része a lélek és a köztük lévő kapcsolatok, azaz, hogy az elme úrrá a szenvedély: arra törekszik, hogy engedelmeskedik ésszerű része a lélek. Ebből az alkalomból, Arisztotelész helyesen megjegyzi, hogy „az erény nehéz megtalálni ... a közepén, amit nehéz volt ... Éppen ezért az erkölcsi tökéletesség valami ritka, dicséretes és szép” (2).

A hajtóerő az emberi tevékenység Arisztotelész úgy véli, öröm a jó (nagyobb jólét boldogság). Ugyanakkor azt is megjegyzi, hogy az ember megszelídített dolgozni egy adott területen, ha azt észleli, belőle öröm. Ez az elv azt hiszi, az alapfokú oktatás.

Ugyanakkor Arisztotelész beszél negatívan a szokásos felfogása a jó, hisz az ő véleménye ésszerűtlen tömeg. A tömeg látja, csak a jót érzéki öröm. Ellentétben a véleményét egyes filozófusok, mint például Eudoxus, Arisztotelész szerint ez a megnyilvánulása a rabszolgaság, vagy akár vonások az állatok. Ő nem tartja jó kedve, vagy inkább a legfőbb jó, mint vagyon: a kép egy ember életét szentelte magát teljesen a profit, Arisztotelész kéri „természetellenes és erőszakos”. Elismeri, hogy a személy szüksége valamilyen anyagi jólét, hanem le az ő véleménye, mindegy külső körülmények, nem a boldogság maga. A harmadik áldás a tömeg elismerését, tisztelik. Ugyanakkor elismerik a legfőbb jó, Arisztotelész nem: az emberek éhesek kitüntetéssel. Gyakran keresik őt csak mi lenne meggyőzni magát az ő jóságának, azaz szerint a filozófus, tedd a fogva becsület alább.

Előterjesztésében a dolgozat beszerzés révén a testmozgás és erkölcsi cselekmények, Arisztotelész kifejezi azt az elképzelést, hogy bármely személy lehet, hogy egy bátor, igazságos, és így tovább. Ez az eset egy nevelő, és Arisztotelész látja az állam és a törvényhozók.

Általában a politika célja az Arisztotelész látja „jó, de igazságos, hogy a közjó érdekében.” Meg kell jegyezni, hogy a filozófus úgy véli, az ember, mint a „zoom politicon” ( „szociális állat”), vagyis nem tartja el a társadalom. Így a probléma egy ember rosszabb a probléma az állam.

Arisztotelész megkülönbözteti erények az ember és állampolgár. Legutóbbi alacsonyabb etikai (és még intelligensebb) áll a képesség, hogy tartsa be a hatóságok és a törvényeket. Ebben az esetben, a képesség, hogy szabályozzák, azokat nem annyira, mint egy ember az erény, hogy a szabályokat az emberek felett magának kell tökéletes ember.

Állami Arisztotelész úgy véli, reális elég: az ő véleménye, az államférfi nem lehet várni, hogy jöjjön az ideális politikai feltételek, valamint amennyiben alapján funkciók, nos, a legjobb körülmények között, hogy ellenőrizzék az alkotmány lyudmi--, mint ők, és mindenek felett vigyázni a fizikai és erkölcsi nevelés a fiatalok. A legjobb kormányzati formák Arisztotelész tartja a monarchia, az arisztokrácia, a mérsékelt demokraták, a másik oldala az, hogy a zsarnokság, az oligarchia, csőcselékuralom.

Arisztotelész volt óriási hatással van a filozófia a középkor és az újkor. Tanításai, melyben arra törekszik, hogy összekapcsolja a erőssége a tanításait Démokritosz Platón eredményeit, és lehetővé teszi a következetes materialista és objektív-idealista értelmezését. A materialista feldolgozása kezdődött az iskolában már Sztrabón és hozta az arab filozófia Avicenna és Averroes materialista panteizmushoz (11). A tanítás a halhatatlan része a lélek már használt skolasztika, és minden Arisztotelész filozófiája kanonizált Albert a Nagy és Thomas Aquinas. Nagyban befolyásolja Arisztotelész és az új skolasztika (F. Brentano), valamint a modern neo-tomizmus (5). Arisztotelész tanítása a lélek és a törvények a kognitív és affektív-akarati folyamatok húst a XVII században az alapja azoknak, akik tanulmányozták a problémát, a lélek, és asszimilálódtak a későbbi tudományos kutatás pszichére.