Eduard Asadov, a nő azt mondta nekem egy nap, versek
Eduard Arkadevich Aszadov
A nő azt mondta, hogy nekem egy nap
A nő azt mondta, hogy nekem egy nap:
- Szeretlek, amit
Nem úgy, mint sok, nem mindenki,
A lélek tele van a szépség.
Eltelt egy durva, ahogy a katona,
Ne pazarolja tavaszi tüzet.
Minden, ami szent neked,
Ezentúl szent a számomra.
A gondolatok, a szív egyedül.
Nem tudom szeretni a felére
A világ nagy, de van egy ember.
Nincs több férfi a földön.
Veled vagyok és nem félnek a baj.
Add a kezed! Nem fogok hibázni.
Keresztül csapások, bármely úton
Bár a csillagok, boldog, megyek!
Évek ismét kiment világít
Tavaszi nyári villám a folyóba.
És a szavak jó
Fény hullámzik a távolban.
És most meg kellett tanulnom,
Az egész világ - az üdülőhelyek üzletek
És ez a fény a lakott férfiak
Vastagabb, mint tudtam képzelni.
És akkor a nő a törekvés
A mosoly egy új hő
Kihúzta a kezét a kezéből
És a csillagok velem, nem talál egy csatár.
Az élet nehéz ismét katonának.
Évek hóvihar, egy mérföldre előre.
Csak Úgy vélem azonban, hogy ha egyszer
Találkoztam egy nő útközben.
Ezek közül az egyik a hűség nem teszi tönkre,
A penny nem keressük, és nem a korona,
Ki, ha a szeretet, akkor szeretet,
Csak egyszer és csak a végére.
Will a csillagos szemében ragyogás,
És a nehézségeket a múlt kergeti,
A kék, este mi kinevezést
Mondom neki rólam.
- Hogy van az egész életem mérni?
Boszorkány? -
Mosolyog: - Nem,
Csak szerettem, és úgy vélte,
És a szív - a szív nem titok!
És megyek, csendes és ünnepélyes,
A fagyott nyár működését.
Mintha az ünneplés, öröm felderült,
Nem gyűlölködő újra és nem valaki más.
És megrázó fájdalom keserű hamu
Tehát azt mondom, az egyik, hogy kiesett a szerelem:
- Ma találkoztam egy nő a világon,
Milyen boldogság számomra feltámadt!
www.imtp.ru javasolja: távolság a felsőoktatási Moszkvában. Minőség és a szakmai