Chiaki, tényleg azt hiszed, hogy meg fog nyerni
Nem vagyok benne biztos - vallottam savanyú. - Minden attól függ, hogy mennyit lesz és hogyan lesz komoly.
Hányan lehetnek?
Nos ... - Eszembe jutott, mennyire klannikov nővére volt tegnap a hallban, és válaszolt. - Nos, talán tizenöt.
- Mennyit. - Sheen nem donos rizs száját. - És te minden megy a harc ??
Nos, igen. - Azt közönyösen vállat vont. - Nem hiszem, hogy minden egyszerre, de a végén - minden.
Tudod, én csodálom önt. - Shin mondta halkan, és kikelt neki. Mi az, hogy beszélgetés viszont. - Nem tudtam semmit a húga, amíg élt. És nem vagyok benne biztos, hogy én is úgy dönt, hogy tetszik. Akkor, talán, ez nagyon fájdalmas?
Sóhajtottam, és tegye botokat. Nincs étvágya.
Sheen, ez nem számít. Sírni fogok a kétségbeesés után befejezni a Wolves. Nem akarok beszélni róla most.
A srác nem mondott semmit, rendszeresen vissza kell szívni magam, mert az én durvaság. Azt megveregette a karját:
Hé, nem bűncselekmény. - Aztán eszébe jutott valami. - Ó, az biztos! Tattsu azt mondta, hogy ha csak kezdett beszélni, akkor felhívta egy portré vele. Láthatjuk?
Felkelt az asztaltól, és mentünk a korábbi Bus hálószoba, és most a stúdióban. Az orrába szaga olaj festék és oldószer. A közepén egy kis szoba, ott állt egy festőállvány egyfajta vázlatot. A jobb oldalon egy kanapé és egy asztal, és elhagyta a fal vett egy képet. És a közepén, két portré lógott aranyozott kereteket. Egy ábrázolták Tattsuya. Valaki átölelte hátulról, és a kifejezés az Ido arca rettenetesen fájdalmas. Sivár. Magányos.
Szép képet. - Ránéztem a művész, és észrevette, hogy ő volt zavarban a dicséret.
Emlékszel, megszökött a próba? - Hirtelen megkérdezte a művész, és bólintott. - Szóval, ez abban a pillanatban rájöttem, hogy Tattsu rettenetesen magányos. Éppen úgy, mint én. Tőled, rögtön rohant a műhelyében, és elindult a portré. Hands mellesleg én.
Nem tudott segíteni elpirult.
Kár, hogy nem vagyok művész. - sóhajtottam. - Én is szeretném, hogy képes legyen kifejezni minden érzéseit keresztül festmény. Mert néha csak nincs szó.
Hallgattunk, és utána néztem a második képet. Ez elfogták lány 16-17 éves, bozontos haja a vállára, nevető szeme és kedves mosollyal.
Gyönyörű. - ziháltam, lenyűgözte a mosoly.
Köszönöm. Ez az én húgom, Miko. - Shin szomorúan elmosolyodott. - Azt hiszem, megköszönném a bókot.
Erősen toskuesh? - Megkérdeztem, mentálisan képzelni magát a helyét a művész.
Először ide minden nap, és órákig nézte, és beszélgetett vele. Most lett egy kicsit könnyebb. - És Aizawa mosolygott rendkívül hasonló a nővére egy mosolyt. - Kösz Tattsu, én nem fájt. De még mindig. Az ötlet annyira, hogy nem volt ideje - nem hagy el.
Mi ismét elhallgatott, és amikor úgy döntött, hogy ki a stúdióban, Shin egészül ki:
Úgy vélem, mit csinálsz a helyes dolgot, és Alex minden érthető.
Sóhajtottam szomorúan, ajka curling egy mosoly:
Azt is szeretném azt hinni, hogy. Nagyon.
Délben Ido hívott, és azt mondta, hogy Alex olyan állapotban van, a düh meglátott minden reggel, és most a versenyzés itt. Csak összeszorította a száját, és miután kölcsönzött pénzt Aizawa, hajtott céltalanul. Odament a Shinjuku, Akihabara, majd betette, és amikor beteg lettem, elmentem a boltba. Mi a különbség - én jön a 6-os vagy 4?
Ha az ülés előtt egy órával maradt, elkezdtem rázni. Azt esett az a felismerés, hogy ez megtörténjen most. Nem harcoltam éveken át. Sikerül? Amennyiben azt kell kezelni, különben nem. Vajon miért néz rám, Alex? Ahhoz, hogy ez a helyzet? Vagy kötődni, és elrejti a szekrényben, úgyhogy nem jutottam semmire? De mit tud. Ő így rám. Azon kaptam magam, gondoltam, hogy hiányzik vadul. Elkezdtem gondolkodni, hogy az utolsó napon nem igazán tudtam lélegezni. Vagyok annyira hiányzik neki? Ő pimasz zöld szem, kitartó erős kezét, a mohó, forró ajkak .... Erősen odornul magukat. Megvan többé. Ő egyértelműen azt mondta tegnap. Tehát meg kell gondolni rá.