Charles 14 fej (Sergei Tolmachev 2)

14. A csend a vihar előtt.

Költöztünk vissza a központi szerv, biztos vagyok benne, hogy a kérdés „ahol ugyanaz történt a két” aggasztja az olvasó sokkal több, mint az egészségi állapota a túszt.

A sötétség sűrű volt és gazdag. és hirtelen, valahol a mélyben, hangokat hallott.
- Azt hiszem, elment, - suttogta Stas, keverjük, és - én nem hallok semmit.
- Igen ... én is - válaszolta Bob. Volt egy kattintás, és kapcsolja be a fény.
- Ooh ... - megszökött Stas meglepetés. Körülnézett, és megkérdezte, - miért használnak a fény nincs bekapcsolva, akkor?
- Hát ... ... nem látni! - mondta Bob egy bűnös hangon.
- A falon keresztül? - Stas suttogta vigyorogva, és elkezdett körülnézni a szobában.
- Sajnálom ... - válaszolta Bob bűnösen
- És mi ez a kis szoba ez? - kérdezte Stas, feltápászkodott, és tanulmányozni kezdte a helyzetet.

A szoba egy keskeny hosszúkás helyiség, amelynek falai voltak állványok CD, de a túlsó végén a terem állt egy szék, amely előtt az éjjeliszekrényen volt egy hatalmas TV.

- Tehát ez a hely valami, nem? - Stas kérdezte ismét, és úgy nézett Vasya válla fölött.
- Hát ... ez ... hogyan lenne jobb azt mondani valamit ... menedék igazgatója - mondta John, elment az éjjeliszekrényre, felvette a távoli és bekapcsolta a tévét.

TV bekapcsol az ötödik csatornán, és látni fogja az egyik szoba a panzióban. Bob megváltozott a csatorna, és a képernyőn megjelent egy fürdőszoba, a másik szobában, majd egy hálószoba a harmadik szobában, majd egy másik fürdőszoba és így tovább.
- Várj egy percet, - suttogta Stas nézett Vasya, aztán visszanézett a TV, és folytatta -, hogy mi történik? Ez - minden szobában van egy kamera, és ... - Stas nézett a falon polcok, amelyen állt egy doboz lemezek és a hozzáadott - a rendező, akkor minden rekordot?
- Nos ... valami .... Igen, - súgtam Vasya és újra változott a csatorna. És ez alkalommal egy női zuhanyzó a fürdőház, és ebben a pillanatban rajta csak sunyi nő volt a stroke.
- Persze, tudtam, hogy ez lehet, de ... - Stas vigyorgott, megrázta a fejét, majd ránézett Vasya és azt mondta, - de nem tudja, erről a helyről?
- Nos ... ez ... - kezdte Vasya, kikapcsolta a TV-t és azt mondta, - ismét megjelent az irodában az igazgató ... nem emlékszem, hogy miért, de ... Emlékszem, bejött a szobába, senki sem volt ott, és a falak fragmentum nyitott és van egy fény.
- És?
- Nos ... Megnéztem a szemzug, és a rendező is ott volt, úgyhogy elment, aztán ... nos, amikor a rendező nem volt, úgy döntöttem, hogy mi volt az ajtó mögött. Itt és találtam ezt a szobát.
- Egyértelmű - Stas vigyorgott, nézett Vasya és hozzáadott - Remélem, hogy nem vagy itt, akkor gyakran látogatott hiányában az igazgató.
- Ez. nem ... - Bob habozott, lesütötte a szemét, és elpirult.
- Gyerünk! Ne aggódjon, nem kell fizetni olvasni ... - Stas kuncogott, leült a földre, hogy a fal, és azt suttogta - Igen, szerencsénk volt, hogy a rendező perverz. Üljünk itt egy darabig, majd lefordítja a szellem.
- Nos, igen, jó lenne!
-És mi más lenne enni.
- Jó lenne, és én ebben a zűrzavar még nem evett semmit.
- Poshukayte Nos, talán van valami itt!
- Igen.
- És én még mindig egy kicsit podremlyu.

Azt mondta, hogy Iskander fordult a hivatalnokok vissza, dobta a lapokat a válla fölött, és a kijárat felé indult. Tisztviselők nézett dühösen a háta, és néhány még rángatózó távol volt, de abban a pillanatban az őrök emelte a fegyvert, és vigye a repülésre. Iskander kattintással a „welcome”, és azt mondta: „Folytassuk az első aratás” - bement a folyosóra, és az ajtó becsukódott mögötte.