Boris Zakhoder, fordítás, Vinni Puh és mind-mind-mind, Page 22 - Boris Vladimirovich Zahoder
arról, hogy mit mondott a téli hónapokban?
-- Ami a téli hónapokban?
-- Nos, a vadsága csak a téli hónapokban.
-- Ah. Igen, igen, minden rendben. Nos, Micimackó, érted, mit kell tennie?
-- Nem - mondta Micimackó .-- Egyáltalán mi a teendő?
-- Nos, itt az ideje, hogy beszéljen és beszéljen Kang, így ő nem vett észre semmit.
-- Vagy talán verseket olvasni neki, vagy ilyesmi?
-- Ez így van, - mondta Nyúl .-- Brilliant. Ugyan már.
És elment megkeresni Kanga.
Kanga és Roo békésen töltötte a délutánt egy nagy gödör homokkal. Roo gyakorolta a nagy ugrás, és a hosszú, és még a mélyben - vizsgálták esnek egér lyukat, és kap belőle, és Kanga aggódott, és folyamatosan azt mondogatta: „Nos, drágám, még egyszer ugrik, és menj haza.” Ezen a ponton, a dombon ott nem más, mint Micimackó.
-- Jó napot, Kanga - mondta.
-- Jó napot, Micimackó.
-- Lásd, hogyan ugrik! - visította Roo, és beleesett egy másik egér lyukat.
-- Szia, Roo, fiú!
-- Mi csak hazamegyünk. - mondta Kanga .-- Jó napot. Nyúl. Jó napot kívánok. Malac.
Nyúl és Malacka, aki időközben megjelent a másik oldalon a hegy is, azt mondta: „Jó napot” és a „Hello, Roo”, és Roo kérte őket, hogy lássa, hogyan ugrik.
Álltak, és nézte. És Kanga nézett - a szemembe nézett.
-- Nézd, Kanga - mondta Micimackó, miután Rabbit kacsintott rá másodszor - Vajon, szeretsz költészet?
-- Nem igazán - mondta Kanga.
-- Roux, kedvesem, még egyszer ugrik, és megyünk haza!
Volt egy rövid csend. Roo beleesett egy másik egér lyukat.
-- Nos, gyerünk, gyerünk - hangosan felszisszent Rabbit mögött a mancsát.
-- Apropó költészet, - folytatta Micimackó .-- írtam egy kis verset az úton. A. Mm-m. Várj egy percet.
-- Nagyon érdekes - mondta Kanga .-- És most, az én kis Roo.
-- Tetszeni fog ez a vers, - mondta Nyúl.
-- Szereted őt, - visította malac.
-- Csak figyelj nagyon, nagyon óvatosan - mondta Nyúl.
-- Nem fog hiányozni egy pillantást, - visította malac.
-- Igen, igen, - mondta Kanga. De, sajnos, nem vette le a szemét Baba Roo.
-- Mivel azt mondja, Micimackó? - Nyúl kérték.
Fluff finoman megköszörülte a torkát, és elkezdte:
LINE, író Medvegyev
kis Brain
A minap, nem tudom, miért én,
Bementem egy idegen házban,
Azt akartam, hogy valaki
Beszélje ezt és ezt.
Mondtam nekik, hogy ki, mikor,
És miért, és miért,
Az említett a-tól és a To,
Hogyan és hol és miért;
Melyik volt előbb, hogy azután
És ki fog nyerni, és mi az, amit,
És hogy mit gondol,
És ha nem, miért nem?
Mikor nem volt szó,
Adtam hozzá az „Ah”, a „Hey”
És „hogy úgy mondjam,” és a „Légy egészséges”
És a "Wow!" És a "Just nevetni!".
Nos, amikor befejeztem a történetet,
Hogy valaki megkérdezte: „Ez minden?
Ön beszélt itt egy órát,
És azt mondta, nem „, és nem a másik. -
-- Nagyon, nagyon szép - mondta Kanga, nem vár a történetet arról, hogy mi történt akkor .-- Nos, nagyon, nagyon utolsó ugrás, Roo, kedves, és már megyünk is haza!
Nyúl oldalba Micimackó könyökét.
-- Apropó költészet - mondta Micimackó gyorsan .-- valaha figyelt, hogy a fa, az első, hogy ott van?
-- Ahol. - mondta Kanga .-- Nos, kedves fiú.
-- Mert ott van, az első - mondta Micimackó, rámutatva mögött