Az arány a blokk Sándor forradalom
Az összes blokk nem könnyű, még ezekben az első hónapokban a forradalom. Vannak dolgok, hogy zavarta őt: ő nem tudja figyelmen kívül hagyni őket, és továbbra is közömbös. Ukrajnában a magyar katonák barátkozik a németek, de az északi, a Riga első, a németek gyorsan halad. Nem elég kenyér éjjel postrelivat el mennydörgés fegyvert. Ez az a „vértelen forradalom”? Az elégedetlenség egyre nő. Az utcákon lehet hallani a panaszt: „Legyen a németek hamarabb, hanem valami mindannyian károgás éhen!” Az első a katonaszökevények visszaállította a halálbüntetést, és mindez nem vitatkozni. Re-be cenzúra. Finnországban, majd Ukrajna kikiáltotta függetlenségét. „Nagy Magyarország” hamarosan összeomlik. Van sokat beszélnek a bolsevizmus és a két név - Lenin és Trockij - felkeltette a blokk. Ez vonzza a tanítás. Ez izgat a forradalmi nép, és szimpatizál a készüléket, és ugyanabban az időben, mint sokan mások, ő úgy véli, hogy mindez propaganda által fizetett Németországban.
Féktelen szörnyű szárazság. A környéken St. Petersburg égnek az erdők és rétek. Gryaznozhelty sűrű köd jön a külvárosban. Crop meghal. Az ország lógott szomorúság és szorongás. Blokk zavaros:
„A szörnyű fáradtság. Magyarországon minden fekete újra. Magyarország, mint én, nincs jövője. "
„Én továbbra is” nem tudok választani. " Válassza ki a kívánt műveletet az akarat. Támogatás neki lehet keresni csak az égen, de az ég - most már üres nekem, nem értem semmit! "
Körülötte mindenki tette a választást. Értelmiségiek támogatják Kerenszkij szeretnének folytatni a háborút, amíg a vereség Németországban és azonnali letartóztatását Lenin és Trockij. Blokk elítéli ezeket az intézkedéseket; egyetértett az emberek, de a megállapodás még nem szilárd és tudatos választás. Egyetértett az emberek, de szakadt a kétségek és ellentmondások, sújtja zavaró gondolatokat. Kapaszkodik az érzést, hogy mielőtt titokban lakott benne - elfojtott, rejtett - keveréke megvetést a Nyugat és a kizárás is. Ez az érzés rendelkezett vele, amikor azt írta: „A szkíták”.
„Ki a legnagyobb hazugok (a brit, valamint az, hogy a francia és a japán) fenyeget bennünket, talán több, mint a németek: ez annak a jele, hogy fáradtak vagyunk a hazugság. Fáradtak vagyunk, hogy Európa nem érti, mert egyszerű, de zavaros agy - sötétben. De, megvetve minket jobban, mint valaha, ők halálosan félnek tőlünk, azt hiszem; mert mi, ami azt illeti, könnyen hagyja rajta sárga és árvíz nem egy reimsi székesegyház, de a többi szent üzletek. Mi egy gát a gát - az átjáró és senki nem rendelt kissé megnyitják a kaput „a tudat saját forradalmi erő.”
Merezhkovsky igyekszik egyesíteni mindazokat, akik még mindig van ereje és az akarat, hogy megvédje magát „az elkövetkező sötétség.” Aleksandr Blok félretesszük. Már beszél a bolsevizmus, továbbra közömbös. Az élet válik a „bázis” újra. Ljuba messze, ő játszik a Pszkov, és most tudja, hogy nem tud élni nélküle. „Ljuba, Ljuba, Ljuba - írta minden oldalon a naplójában. - Ljuba, Lyuba! Mi lesz. És imádkoztam Istenhez imádkozva Luba, gondoltam a baj, és keverjük újra: ideje, hogy befejezze. "
Ő jön, hanem, hogy ő most már képes adni neki? Zavaros, fáradt, öregedés - még a napsugár teszi őt egy szomorú mosollyal: „Ez nekem egy kis meleget és fényt.” Ljuba megvan a saját élete, színházi, siker, ő és harminchét év, fájdalomra panaszkodik a hátára, és beszél a közelgő „csendes öregség.” Az egészsége inspirálja több félelem, az orvosok nem tudja meghatározni, hogy milyen megmagyarázhatatlan fájdalmat a hátában és a lábak. Ő kíváncsian nézte betegsége: „Hirtelen - néhány másodperc - szinte őrült. szinte elviselhetetlen. " Két nappal később: „Néha azt hiszem, hogy még mindig lehet kapni őrült”.
Számára mindig kapaszkodik nő. Delmas meglátogatja; barát, ismeretlen nő küldjön neki leveleket és a szeretet nyilatkozatokat. Minden este ugyanaz a női árnyék lappang az ablakok alatt. De a nők már nem érdekli őt, és ha elmegy az ablak, akkor csak hallani a közeledő dübörgését ágyútűz: Kornilov felkelés tört ki. Vajon valaha ismét képes szabadon élnek, nyugodt és békés? Nem hajlandók kiszolgálni? Meddig fog ez a munka Rendkívüli Bizottság? Minden jel arra mutat, hogy egy hosszú idő, és ugyanakkor ő kérte, hogy csatlakozzon az Irodalmi repertoár bizottságának egykori császári színházak. Ő nincs joga visszautasítani, és most volt láncolva a kettős kötések ez a gép több bürokratikus, mint forradalmi.
„L. Delmas levelet küldött Ljuba és a lisztet, abból az alkalomból, a szülinapom holnap.
Igen, a „magánélet” immár az egyik megalázás, és ez érezhető, amint a munka megszakad. "
A háború nem áll meg! Továbbfejlesztett pusztítás a szegénység, a hanyatlás, minden ment a darab. Ő csak gyalog a Shuvalov park és úszás a tóban. Amikor egy pár szabad órát, ő kapja a vonatra, és eltűnt: egész éjjel ivás, jó helyen ismerősök, ahol ő húz minden alkalommal, amikor az élet elviselhetetlen.
Jeges, sötét, kemény tél. Esténként kivilágítatlan utcák üresek. A börtönök tele vannak új fogoly, akik csak tegnap mind tapsolt. Nincs több kapcsolatot! City nem csak vágva a világ, hanem a Magyarországon is. Moszkva nem újdonság. A front - a káosz volt szövetségesek, senki sem emlékszik! A németek haladnak, és semmi sem tudja megállítani őket.
Az anyja megkapta a szomorú hírt Shakhmatova egy korábbi alkalmazottja:
„Excellenciás Gracious Empress Alexandra Andreevna.
Csak ez, már a kulcsokat el, kenyér elvitték, hagyott egy kis lisztet, 15 font, vagy 18. A házi pusztítás. Desk Alexander Alexandrovich nyitott baltával, mind kifosztották.
Szégyenletes, huliganizmus nem lehet leírni. A könyvtár ajtaja törött. Nem szabad polgárok, és a vadak, chelovekizveri. Most viszont, hogy én értelemben nem fél soraiban. Legyen ez átkozott mind a 13 szoba versengés bolondok.
Ló Eladtam 230 rubelt. Majd talán elhagyni hamarosan, ha jön, akkor kérjük, értesítsen előre miattam, követelve, hogy én számolt be az érkezés, de nem akarom elmondani, és félnek az emberek haragját. Vannak emberek, akik sajnállak, és van gyűlölet.
Küldj gyorsan válaszolni.
A zongorajáték, a dohányzás, köpködés, tedd barinov Capcom vette távcső, kések, pénz, érmek, és még mindig nem tudom, mi volt, rosszul éreztem magam, elmentem. "
Blokk levele nem válaszolt. Egyikük már nem látogatott Shakhmatovo, 1918-ban a tűz elpusztította a házat, valamint a könyvek és archívum. A unokatestvére a blokk. Volt itt 1920-ban, áthalad, nem ismeri a helyet: az összes benőtt tövis.
Azonban meg kell élni, hogy van, amit hinni, hogy valaki szeressen, a vágy, hogy várjon, remélni legalább néhány örömöt. De a lélek tele van az azonos gyűlölet. Gyűlölet azok ellen, akik nem akarnak, és nem, a burzsoázia ellen minden megjelenési formájában, polgári védett anyagi és szellemi értékeket, amelyek megmentette, a gyűlölet ellen Merezhkovski a Sologub akik meg akarják őrizni a „tiszta kézzel” gyűlölet ellen a hölgyek, énekelt buta dalok a vászon mögé várta „csődör” gyűlölet ellen a bal SR, amely csatlakozott: együttműködik a bolsevikok, ezek kicsinyes viták szerte a világban; gyűlölet ellen Gorkij sajtó, bírálta a politikai Trockij. Azt akarta, hogy fedezze a fülemet, hogy előtte jött a részeg túlzásokat a tömeg, amely szétzúzza és kifosztott üzletek, borospincék, és issza magát értelmetlen. „A fattyú, kedves állat!” Akart hallani többé ezekről az értelmetlen és ostoba rendeletek nem tudja támogatni legalább néhány „forradalmi rendet”, és nem akar tudni a feltételeket, a breszt-litovszki szerződés, amely az összes szid körül !
„Mi a háború? - Block kérdezi című cikkében: „Itelligentsiya és a forradalom.” - Ez az a mocsarak, a vér, az unalom. Nehéz azt mondani, hogy undorító: a vérontás, vagy a semmittevés, hogy az unalom, hogy közönségesség; a neve a két - a „nagy háború”, „hazafias háború”, „háború a felszabadító az elnyomott nemzetiségek”, vagy bármi? Nem, jellel - senki sem szabadul.
Szerettük ezeket disszonanciákat, a Reva, ezek harangjáték, ezek váratlan átmenetek. a zenekarban. De ha mi sem igazán tetszett, nem csak viszket a idegeket divatos színházterem délután - meg kell hallgatni, és szeretik a hangokat, mivel úgy repülnek ki a világ zenekar, és hallgat, hogy megértsék, hogy ez - körülbelül azonos minden közel azonos. "
Azt írja elő halálát, akik estek a forradalmi megrázkódtatások. „Azok, akik túlélik, akik nem” a izomnet repülni forgószél zajos „lesz mesterek számtalan lelki kincseket.”
„Mi - a linkek egy lánc. Vagy a bűneit az apák nem hazudnak nekünk? - Ha nem érez semmit, azt érzi, „jobb”.
Értelmiségiek, kerüljön el minden „polgári”, felejtsd el magad, ne sírjatok a halott, sem a férfiak, sem ötleteket. Azt kéri, hogy „hallgatni a jó zenét, a jövő, amely tele van a hangok a levegő, és nem keresik bizonyos éles és hamis bankjegyeket a fenséges ordít, és a hang a világ zenekart.
Mi őszinteség útját elzáró spiritualitás? Gyönyörű nélkül nehezen.
Az egész test, teljes szívedből, minden tudatosság - hallgatni a zenét a forradalom. "
Fehér Szentpéterváron, az nem ismert, hogy hol. Jeszenyin itt érzékeny, mint egy iskolás. Feje volt zavart, de a költői tehetség tagadhatatlan; mások továbbra is az árnyékban. Azt mondják, minden más Moszkvában: Bruce. Futuristák támogatta az új kormányt. De messze Budapest! Itt Sologub és másokhoz szabotálni a kormány.
Blokkolja kényszerítette magát, hogy hallgatni a „zene a forradalom”; Ő folytat vele. Aztán minden eltűnik: az aljasság az élet, a közönségesség, butaság Nappali és éjszakai hallgat érzékenyen. És tudta nélkül neki ki a sötétség van a kép, és megjelenik előtte. Ő a költő horror, az undor lőtt - de nem boldogság és nyugalom: ez a Krisztus képét. „Néha még utálom, hogy a mély női szellem.” De képtelen volt levenni a szemét vele. „Ha megnézzük a pillérek hóvihar az út mentén, akkor a” Jézus Krisztus. " Obsession felerősödik: „Hogy Krisztus előttük - biztosan. Ez nem olyan, „függetlenül attól, hogy méltó rá,„a szörnyű dolog, ami ismét Ő velük, és mások nem; de ha a másik -? "
És azt mondja, „Tizenkét”. Ebben a vers nincs semmi kitalált. Így vonult át Petersburg télen 1918, éjjel-nappal, a hideg és a hó, megsemmisítése, gyilkos, erőszakoskodnak, bawling dalok a szabadság, a puskával a vállán. Találkozhattak a sikátorokban körül csatok mentén Nyevszkij, a nyári kert, a rakpartokon, most tarkított üvegszilánkokat és a kő. És megelőzve a „Tizenkét” látta „a női szellem”, a valódi, mint ők. A blokk nem érti, mit jelent ez a szellem. Behunyja a szemét, de még mindig látja.
„Tizenkét” a jövedelmüket. Minden este Lyuba szól vers a művészeti kávézó, ahol költők összegyűjteni divatos és polgári bohém, jelentéktelen ember, erősen festett nők jönnek hallgatni „a felesége a híres Block. eladta a bolsevikok. " Luba teszi a pénzt a munka a színházban nem is álmodnak.
„Szkíták” alatt jött aláírták a breszt-litovszki béke és úgy tűnik, magyarázatot erre a megállapodásra, amelynek címzettjei a szövetségeseknek. Magyarország számára a háborúnak vége, és a blokk. a remény, felhívja Európába, hogy a választás. És ha nem. Itt nem fukarkodik a fenyegetést. Félholt mélyéből Petersburg blokk fenyegeti az európai „Paestum”, nem is érti, hogy ez volt a «De profundis».
Ismét blokk emlékeztet Vladimir Solovyov. Epigraph a „szkíták” vették át a verseit:
Panmongolism! Bár a neve a vad,
De mézédes azt.
Versek nevében a mongolok, hogy a magyar, vedoni - ázsiaiak. Ázsia fáj Európában; ő korosztály tartják magukat csúnya, piszkos, nyomorult, elutasította a tudatlan. Európa egy szép, tiszta, bőséges, művelt. De Ázsia név légió »- leküzdése rivális« tízezer ". A válasz a megvetés a Nyugat? „Sárga” lehet megbosszulják „fehér”?
Minden, ami elnyomja Magyarországon évszázadok óta ez tette ezeket a sorokat, tele keserűséggel és haraggal. Viszonzatlan szerelem ez az Európa, az irigység, a vágy, hogy csatlakozni vele, soha nem találkozott a válasz - minden átment tartós gyűlölet. Féltékenység Petra Velikogo, Puskin. Herzen alakul "Skif".
A készülék teljes mértékben tisztában van, hogy az utolsó küzdelem eszközeként rendelkezett Magyarországon adhat utat az ázsiai hordák leszáll Európában. Ez úgy van, ahogy választanak gyűlölet.
A „Skif” már nem a korábbi mágikus Blok versei nem annyira szép, mint ez jelentős vannak polemikus buzgóság teszi őket tökéletes; ez a dolog is nyilvánvaló, de lehetetlen, hogy valóban a szeretet.
„Tizenkét” lesz az első forradalmi munkáját. Ez a vers jelölt tagadhatatlan tehetség, megnyitotta az utat a költészet Majakovszkij. és az egész jövőben a forradalmi költészet. A vers szokatlan és egyedi; elképesztő virtuozitással egység használ utca dal és köznyelv. Csakúgy, mint Lermontov az ő „Song cár Ivan Vasilyevich, egy fiatal gárdisták és a Merchant Kalasnyikov” emelte magyar epikus folklór egység „A tizenkét” halhatatlanná forradalmi folklór.
A „Skif” beszélni próbált nevében a magyar nép. Talán az írás „A tizenkét” akart írni a népi vers. Itt kitalálta vágy, hogy írjon egy teljesen új módon, nem csak létrehozni a szépség, hanem javára. A magát, és körülötte összerázzuk, és ez a vers (elavult sokkal több, mint a legtöbb „szimbolista” Blok) határozottan azt tükrözi, hogy a lelkiállapot és a felejthetetlen kép a város az első télen az új korszak.