Amikor a ház egyedül
Egy nap, amikor a régi Mouz Ebrams vándorolt át az erdőben, keresve Isten tudja, hol zapropastilsya tehenek, talált idegen. Mose nem tudta, hogy ez egy idegen, de rájött, hogy előtte szenvedő élőlény, és a régi Mose, mintha a szeme sem elítélte szomszédok, nem volt egyike azoknak, akik nyugodtan megy az erdőben, közel a beteg és sebesült.
Megjelenésében egy szörnyű lény - zöld, fényes, lila foltok. Ez undorodott még a parttól húsz láb. És ez büdös.
Úgy kúszott, inkább megpróbált bemászni a mogyoró bokrok, de ez nem teljesen igaza van: a felső része a test rejtve a bokrok, és a mélyebben fekvő, kaszáló. A végtagjai - nyilván kézzel - esetenként enyhén kapart a földön, és megpróbálta kihúzni a test mélyebben a bokrok, de túl gyenge, akkor már nem mozdult egy hüvelyk. És felnyögött, de nem nagyon hangos - egy hajszál szél üvöltött gyászosan alatt széles eresz a ház. Azonban az ő nyög hangzottak több, mint az üvöltő téli szél - van egy hang a kétségbeesés és a félelem, hogy a régi Mose haj a fejemen égnek állt.
Mose jó ideje gondolkodtam, mi köze ennek a lénynek, majd még egy kis időt, hallom a bátorságot, bár a legtöbb barátja nem habozott elismerni, hogy ő bátorsága a tartalék. Azonban ilyen körülmények között, csak egy hétköznapi bátorság nem elég. Szüksége van egy vakmerő bátorság.
De előtte feküdt az ismeretlen lény szenvedését, és nem tudta elhagyni őt segítség nélkül. Ezért Mose megközelítette megy közel a térdre; ez a lény volt nehéz nézni, de ez volt a rejtett csúnyaság valami vonzó - ez pontosan lenyűgözte a taszító megjelenése. És jött egy szörnyű, és nem hasonlítható a bűz. - A történet elején
Régi Mose Abrams vadásznak teheneket, amikor megtalálta az idegen. Azt nem tudom, hogy egy idegen volt, de életben maradt, és ez volt az a sok baj és Old Mose, mindennek ellenére a szomszédok mondta róla nem volt az a fajta ember, aki el tudott viselni, hogy hagyjuk a beteg dolog odakinn az erdőben.
Ez egy szörnyű kinézetű dolog, zöld és fényes, néhány lila foltok, és ez volt visszataszító még húsz méterre. És büdös volt.
Úgy kúszott, vagy legalábbis megpróbálta feltérképezni, egy csomó mogyoró ecset, de nem tették volna. A fejrész volt az ecset és a többi feküdt ott meztelenül a szabadban. Időnként a részeket, úgy tűnt, hogy a karok és kezek karmos erőtlenül a földre, és megpróbálta kierőszakolni mélyebb a kefét, de túl gyenge volt; soha nem mozdult egy hüvelyk.
Ez volt nyögve is, de nem túl hangos - csak az a fajta síró hangot magányos szél teheti körül egy széles, mély eresz. De több volt benne, mint a hang a téli szél: volt egy rémült, kétségbeesett veszi, hogy készül a haj feláll Old Mose tarkójára.
Régi Mose állt ott elég egy varázslatot, alkotó elméje mit kellene csinálni, és még egy ideig azután, hogy a dolgozó a bátorságát, bár a legtöbb ember kapásból azt mondta volna, hogy ő volt bőven. De ez volt a fajta helyzet, hogy volt több, mint egyszerű elcseszett bátorság. Eltartott egy csomó vakmerészség.
De ez volt a vad, fájt a dolog, és nem tudta otthagyni, ezért odament hozzá, és letérdelt, és ez elég nehéz volt nézni, bár volt egyfajta varázsa annak, hogy nehéz volt repulsiveness kitalálni -, mintha olyan szörnyű, hogy húzni egyet rá. És büdös volt oly módon, hogy még soha senki nem szaga előtt.
Arra számított, hogy az anyag lenne hideg vagy csúszós és ragadós és lehet, és így és egyfajta egyidejűleg. De tévedtem. Ez volt meleg tapintású, kemény és tiszta - Mose ha hozzáérnek zöld szára kukorica. Csúszik az szenvedő kezét, gyengéden húzta ki a sûrû mogyoró és visszafordult, hogy nézd meg az arcát. Ember volt. A felső testrész végződött sűrítés, mint egy virág szára, miközben a szervezet nem rendelkezik egy őssejt. És környékén megvastagodása növekvő béren kívüli csápok, hogy vonaglott, mint a férgek egy dobozban. Aztán valami Mose majdnem felugrott, és nem rohan a nyomában.
De túlélte.
Mose leguggolt, bámult a személytelenség a béren kívüli férgek; Megdermedt, félelem megragadta őt, és okozott hányinger, és amikor úgy tűnt neki, hogy a nyafogás kérdés férgek, lelke még mindig a házimunkát.
Mose makacs volt. A makacs és közömbös sok mindent. De nem a szenvedés élőlényt.
Végül erőt vett rajta, felkapta a lény karjaiban Meglepődtem, hogy milyen keveset nyom. Kevesebb, mint három disznó, gondoltam Mose.
Becsúsztatta kezét alatt fájt a dolog, és húzta gyengéden a csomó hazel brush és megfordította, hogy lássa az arcát. Ez nem volt olyan arc. Volt egy bővítés a tetején, mint egy virág a tetején egy száron, bár a teste nem volt olyan szár, és ott volt a béren kívüli körül ez a bővítés, hogy bújt, mint egy doboz férgek és ekkor volt Mose majdnem megfordult, és elrohant.
De ő ragadt ki.
Leguggolt ott, bámulva a nem-arc peremén férgek, és ő kapta a hideg az egész, és a gyomra duplázott rá, és ő volt merev a félelemtől - és a félelem rosszabb lett, amikor úgy tűnt neki, hogy a síró a a dolog jött a férgek.
Mose volt makacs ember. Egy kellett makacs futtatni egy runty farm, mint ez. Makacs és érzéketlen a sok szempontból. De nem érzéketlen, persze, hogy egy dolog a fájdalom.
Végül képes volt, hogy vedd fel, és tartsa a karjában, és nem volt semmi, mert nem mérjük sokat. Kevesebb, hogy felemás shoat, rájött.
Széthúzta ujjai - tenyerébe feküdt egy kis kristálygömb, pontosan ugyanaz, mint az, amit ő talált egy kinyitható zseb temették őket a kertben egy holttest. Csak egy különbség - az első labdát halott volt, és matt és csillogó a fény a távoli tűz él.
Nézzük meg, Mose érezhető a lelke ennek a rendkívüli boldogság és a béke, ami úgy történt, hogy megtapasztalják a korai ritka. Mint egy csomó ember körülötte, és ezek mind barátok.
Letette a kézilabda, de a boldogságot nem megy el - és ez nem volt egyértelmű: valójában semmi sem magyarázza meg, miért örül. Mivel elhagyta, ő maradt pénz nélkül, és nem voltak barátai, de valamilyen oknál fogva ő is, és boldog.
Letette a labdát a zsebében, és fürgén elindult a ház felé. Hajtogatott cső cserepes ajkak, elkezdett fütyülni, és azt kell mondanom, hogy a hosszú ideje ő is hitte nincs síp.
Lehet, én örülök, mert villant, hogy mielőtt eltűnik, hogy még mindig rázza a kezét búcsúzóul?
És, mint egy ajándék, akkor nem számít, mennyire triviális lehet, nem számít, milyen olcsó volt csecsebecse, értéke abban rejlik, hogy az egyszerű és tiszta érzéseket ébresztett benne. Sok év telt el azóta senki a fáradságot, hogy ezt Mose ajándék.
A feneketlen mélységben az univerzum önmagában és szomorú a másik nélkül. Ki tudja, mikor lesz képes megtalálni a másik.
Talán járt oktalanul, de a régi vad annyira meghatóan kedves, olyan kínos, szánalmas, és így akart segíteni. És az egyetlen, akinek út messze, és gyors, meg kell utazni. Nem volt semmi más, így az öreg memóriájába. - vége a történetnek
Sötét volt, és magányos és végtelen a világűrben nincs Companion. Lehet, hogy régen egy volt beszerezhető.
Ez talán egy ostoba dolog, de a régi lény volt egy ilyen jellegű vadember, így matat és így szánalmas, és alig várja, hogy segítsen. És aki utazik messzire és gyorsan kell hasonlóképpen utazni. Ott volt semmi mást adni.