A Wind-Up Bird Chronicle, Haruki Murakami - „valahol van egy madár, hogy megkapja - a tavaszi, a világ
"The Wind-Up Bird Chronicle" - a regény Haruki Murakami, térfogat, nemcsak a szövege, hanem a tartalom. Érdekes telek termék több karaktert, amelynek sorsa egy ilyen vagy olyan módon összefonódik a sorsa a főszereplő.
Még mindig megvan a régi kiadás =)))
És ez a fickó, azt kell mondanom, nem túl szerencsés az életben: először elvesztette szeretett macska, majd megmagyarázhatatlanul elhagyta a feleségét. A világ szétesik a szemünk előtt, és minden marad a fiatal férfi - egy különös klokot madarak reggel, akinek a hang, mint „mint egy madár kapja a tavaszi ezen a világon.” Ahogy általában történik ilyen esetekben, a hős kezdte keresni az okokat, hogy mi történt velem: ő tehet rosszat, ahol nem fejeződött be, amely nem képes látni (vagy magad?) Time. És ami a legfontosabb, mi tart vissza a macska -, és természetesen, a felesége. Mivel Murakami karakterek (különösen a fő) - egy kicsit „ki ez a világ” minden, ami ér döntéseket a saját életüket, ez a srác nem talált semmit jobban, mint, hogy bekerüljön a hosszú száraz is, hogy egy új nevet Clockwork madár és kap fura „anyajegy” az arcán. By the way, „én nem találtam jobbat,” ebben az összefüggésben nem ismerős szófordulat, hanem egy nagyon konkrét értéket - a lehetséges opciókat csak prosizhivanie a jól volt az egyetlen helyes.
Ennek során a regény az olvasó ismeri nem csak a modern világban, de arra is van lehetősége, hogy megtudjuk, néhány esemény lezajlott a 20. század elején közötti időszakban az első és a második világháború. Arról, hogy mi volt a lakosok szárazföldi Japán, „és így tovább, hogy mi volt néhány tiszt a szovjet hírszerzés (igen, ez volt a szovjet, ne lepődj meg). Nem tudom megmondani, hogy ez szép oldal a történelem, de nem törli. Mivel nem lehet dobni, és misztikus események, amelyek áthatják a regényeit Murakami.
Mi az óraszerkezet madár? Én még mindig nem ad kimerítő választ ad erre a kérdésre - úgy gondolom, hogy mindenki keressen magának saját. De néhány gondolatomat a „mély lényegét” működik megosztás: miután a harmadik olvasat Egyre inkább kezdte azt hinni, hogy ez a könyv a viszontagságos családi élete egy fiatal pár -, amit súlyos következményekkel járhat enyhe kifejezés, félreértések, valamint figyelmetlenség, hogy azok második felében. Hogy bizonyos dolgok férje / felesége nehezen hang hangos, de ez egy szeretett képesnek kell lennie arra, hogy látni és hallani a kimondatlan rejtett. Ha tetszik ez történik önként, akkor az élet majd fel, mint tanulási környezet, jobb lenne, ha nem voltak ott. És minél hosszabb idő asszimiláció a szükséges készségek, annál nehezebb lesz következményekkel jár.
Talán én vagyok egy kicsit túl sötéten leírt felhangokkal (ahogy azt elképzelni azt) - ám a könyv hagy sokkal pozitívabb érzést, mint amit kifejezve az előző bekezdésben. És én erősen gyanítom, hogy a regényben sok más „rejtett jelentése”, amely még mindig nem látott. Mint mindig, Murakami, mindenki talál valamit a maguk számára.
Persze, egy határozott plusz elképesztő légköri könyvek - ha egy forró nyári délután, csak így van a por, lóg a levegőben, és azért, hogy az elhasználódott cipő; Ha magány - valami olyan teljes, hogy még egy véletlen nem jelenik meg a szokásos helyén, és a világ tűnt kihalt száz kilométerre sugara; ha ül a gödör - ez csak egy baseball ütővel, mint egy fegyver. És anélkül, hogy egy kötelet, amely által kap vissza.
Átjárja minden miszticizmus, amely elhelyez egy csomó kérdést, amelyek nem teljes (vagy legalább néhány) válaszokat. Mi ez - az igazi játék a tudatalatti vagy a érthetetlenségét mindennapi életben? Nightmares egy kisfiú vagy egy felnőtt ember kegyetlen valóság? Óda a kapcsolat minden dolog, és csak arra utal, hogy minden, még a csekély intézkedés egy további jelentése? Hány kérdések - és szinte semmilyen választ. Ahhoz, hogy megtalálja őket, meg kell dolgozni keményen.
Nem vagyok jártas a japán irodalomban.
Liliananas. az biztos! És a filozófia pedig jelentősen eltér az európai =))) Ez szokatlan, de ez valami új, a gondolkodási folyamat!
Szeretem Murakami, egy olyan érzéssel és akut ír a magány, mint ő.