A szerepe a költségvetési politika a keynesi és a neoklasszikus fogalmak
A keynesi modellben a költségvetési politika tekintik a leghatékonyabb eszköz a makrogazdasági stabilizáció, a kormányzati kiadások közvetlen hatást gyakorol az érték az aggregált kereslet és az erős multiplikatív hatása a fogyasztói kiadások. Ugyanakkor az adók ténylegesen befolyásolja a fogyasztást és a beruházásokat.
A keynesi koncepció végén bekövetkezett változások miatt a kormányzati kiadások, illetve a fizetendő adó bevétel határozza meg szorzó:
- a háztartások viselkedésére áruk piacán megjelenő függvényében fogyasztás C. pénzpiaci - függvényében igény a valódi készpénz és l a munkaerőpiacon - fix kamattal pénzbér
- az üzleti szféra, törekedve a maximális profit, a technológia által biztosított termelési függvény. és a beruházási kereslet jellemzi a függvény I
A klasszikus modell a költségvetési politika másodlagos szerepet képest a monetáris, fiskális intézkedések, mint az oka kiszorítási hatás, és hozzájárul az infláció, ami jelentősen csökkenti a stimuláló hatása van.
A hatás a kormányzati kiadások a gazdasági feltételek nyilvánul meg, hogy:
a) csökkenti a háztartások rendelkezésre álló jövedelme, mint a forrás az állami kiadások adókat;
b) csökkent a fogyasztói kiadások részeként a háztartás szükségleteit elégíti ki az állam: ingyenes oktatás, az egészségügyi ellátás, stb.;
c) növeli a termelés hatékonyságát annak a ténynek köszönhető, hogy az állam finanszírozza az alapkutatás, a személyzet képzése, az utak és így tovább.
A végeredmény egy közkiadások: a termelés növekedése és az összeget a felhasznált munka, a csökkentés a magánfogyasztás és a beruházások miatt emelkedő kamatok; termelése, ám a hatása az elmozdulás a termelés növekedése kisebb, mint a növekedés a kormányzati kiadások, azaz szorzó kisebb, mint egy.
Ami a keynesi elmélet lényege a költségvetési politika kezelni egy adott célra aggregált kereslet manipulálásával adók, transzferek és a közbeszerzés [6, 285]. JM Keynes és hívei adtak és adnak a költségvetési politika jelentős szerepet befolyásoló gazdasági növekedés, a foglalkoztatás és az ár dinamikáját. Ha figyelembe vesszük a gazdasági kérdések keynesiánusok tegye a kereslet az első helyen, figyelembe véve, hogy létrehoz egy ajánlatot. Ezért véleményük szerint az adócsökkentés növekedéséhez vezet az aggregált kereslet, ami egyúttal növeli a tényleges GDP volumene és az árszint, hogy van, felgyorsítja az inflációt. Ezen kívül van egy csökkenése a költségvetési bevételek, így a megjelenése, vagy növeli a költségvetési hiányt. Ezzel szemben a keynesiánusok, a támogatói „kínálati gazdaságtan” elmélet úgy vélik, hogy a kínálat megteremti a keresletet, és azt állítják, hogy a keynesi fogalom nem veszi figyelembe az adó hatással van a dinamika az aggregált kínálat. Úgy vélik, hogy az adócsökkentések serkentik az aggregált kínálat és növeli az adóbevételeket, azaz, hogy a költségvetési hiány csökkentésére. De a legtöbb közgazdász ebben a helyzetben alkalmazandó óvatosan, ami arra utal, hogy a csökkentés az adó gyakorlatban nem lehet egy erős stimuláló hatása van az aggregált kínálat. Ezen kívül változások az aggregált kínálat jelentkezik hosszú ideig, míg az érték az aggregált kereslet lehet változtatni rövid időn belül.