A kő a nyak körül - - d
Kedves kollégák és a barátok! Mint tükrözi a folyamatok, lehetséges, nem állítom, hogy hasznos lehet a történet Arcadia Averchenko „kő a nyaka körül.” A megközelítés a képeket, segít, hogy valami más szemmel ... Akkor csak meditáljon ...
„Egy nap, egy csendes este a parton az öböl találták magukat két férfi.
Egy művész volt Ryumin, a másik - senki sem tudja, hogy ki.
Ryumin, ül egy tengerparti kő régóta aggódva figyelte a viselkedése egy ismeretlen férfi, aki éppen a határozatlan, zsinórra láb a part mentén, majd tartózkodott egy helyen, és sóhajtva hangosan, bámult a vízbe.
Megfigyelhető volt, hogy a súlyos harcok zajlottak a lelke egy ismeretlen férfi ...
Aztán legyintett, lopva a Ryumin, és vesz egy kopott, ügyetlen dzseki - úgy tűnik, valaki másnak a vállán, - benyúlt a vízbe, hidegrázás és kétségbeesett kibocsátó felsóhajt.
- Hé! - kiáltott fel rémülten Ryumin ugrott talpra. - Mit csinálsz ott?
A férfi hátranézett, készített egy kézmozdulattal a búcsú, és azt mondta:
- Ne szakíts félbe! Ó, én úgy döntött, hogy ...
- Mit határozott? Mit csinál.
- vakító, vagy mi? Nem látni - akarom fojtani ...
- Ez őrültség! Nem engedem, hogy ezt.
Ismeretlen személy, kiegyensúlyozó karok, tett egy tétova lépést előre, és felkiáltott:
- Különben is - nincs boldogság az életben. Viszlát, idegen! Ne gondolja, rosszul rám.
Rumin lihegte átok, és a vízbe. Húzza ki az öngyilkos nem volt nehéz, mert azon a helyen, ahol ő állt, minden rendben volt - egy kicsit a térd felett.
- Madman! - Ryumin mondta, húzza egy ismeretlen férfi a gallérjánál fogva.
- Mit gondol. Ez a bűnös és ostoba.
A kinyert partra öngyilkos ellenállt Ryumin tétlenül, anélkül, animáció. Elhagyott az erős kéz a művész a homokba, ő felállt, megrázta magát, és lenézett, ő hozza a művész kezében nedves kézzel.
- Pampas! - mondta udvariasan.
- Milyen pampák? - kérdeztem csodálkozva Ryumin.
- Ez vagyok én - a pampák. Szükség van, hogy megfeleljen.
- Nagyon szép - még mindig remegett a törzs felelős Ryumin. - A nevem - Rumin. Remélhetőleg, nem fogja megismételni a vakmerő kísérlet?
Pampas hirtelen megragadta a fejét, és azt kiabálta:
- Miért mentettél meg? Ki kérte, hogy. Hadd ott, a tiszta, zöld hullám ... találok békét.
Ryumin barátságos elkapta a derekát, és azt mondta:
- Nos, nyugi ... Mi, tényleg ... jól vagyok. A legnagyobb bánat, a legszörnyűbb sokk elfelejtett ...
- Igen, nincs sokk és nem, - motyogta lesütött fejjel a kezében, a pampák.
- Akkor mit ...
- Az éhség ... igényeihez ... szégyen az emberek előtt erre rongy, amely kénytelen vagyok folytatni a vállukon ...
- Csak valami? - felderült Ryumin. - De ez teljes képtelenség! Ez segíthet éget tíz perc alatt! Lesz öltözve, etetni, és ennyi.
- Nem fogadom el alamizsnát, - rosszkedvűen morogta Pampas.
- Milyen jótékonysági? Amit keresnek - ad. Gyere hozzám. Itt élek közel.
Pampas emelkedett, és megrázta az ő piszkos ruhát nedves homok, és felsóhajtott, temetve fejét a vállára, sétált megmentője.
[Rule] II
Ryumin adta Pampasovu új ruhát, a rendelkezésére áll egy kanapé a stúdióban, és általában igyekezett megmutatni neki a legkényesebb figyelmet, mintha megsajnálta a szegény, üldözött sorsa a vesztes, aki úgy nézett ki leplezetlen öröm a szivar, csirke szelet, bor, finom ronggyal kabát és kivéve óvatosan körülvette Ryumin.
Pampas élt Rumina néhány napig, és a művész, aki a szegény ember a legőszintébb, aktív részvétel, mosott a város, munkát keres, hogy pártfogoltja. Mivel Pampas egyszer a beszélgetés azt mondta: „Mi, a fickó írók, hogy” Ryumin során elsősorban irodalmi mű ...
- Pampas! - kiáltott az ajtóból élénk Ryumin, repül a szobában Örüljetek! Talált egy állást az újságban!
Pampas lassan lendítette a lábát a kanapéra, amelyen feküdt, és emelte a szemét, hogy Ryumin, vállat vont.
- Isten. - kiáltott szégyenkezve Ryumin. - Mit fajta mondani ... Igen, élni magát, kérem. Azt hittem, unatkozik - és keresett valamit ...
- Köszönöm - mondta a Pampas, megérintette. - Azt kell mondanom, hogy Ryumin működik - hivatásom, és én nélkül nyüzsgő, mozgalmas munkát, mint a levegő hiányában. Eh! - Azt megfeszítette széles, izmos vállak és animált, így kiáltott fel: - Ó! Az ilyen erőt, hogy a finomság értelemben, úgy tűnik, az egész világ lenne kapcsolva ... munka! Mi ez az egytagú szó ereje ...
Lehajtotta a fejét, és elgondolkodott.
- Ez lett volna menni az ő kedvenc munkába ... egy hívás ...
- És mi a kedvenc módon? - félénken kérdezte Ryumin.
- Én? Pedagógia. Vesd el a magot a tudás a gyermekek körében, felkelteni az érdeklődést a tudomány - milyen szép, nagy hívó ...
[Rule] III
Miután Ryumin írta a kép, és a pampák, mint mindig, én feküdtem a kanapén, és egy könyvet olvasott.
- ördögien kell dolgozni - mondta Ryumin, szuszogva egy paletta a friss festék. - Képek vásárolt rossz fizetni azok olcsó és írni valahogy, siet, nem akar.
- Igen, valóban festés ... Sőt, még csak nem is működik, és így valamit. A legszentebb, véleményem szerint, a munka!
Rumin csapott a homlokára csapott.
- Elfelejtettem! Találtam neked két egész leckét! És a feltételek teljesen ártalmatlan ... Szeretné?
Pampas nevetett gúnyosan.
- Ártalmatlan? Húsz rubelt havonta? Ha-ha! Bütykölni fiatal idióták, akik csak egy jó ütést, és a dob fej kétszer kettő az négy. Pofon minden időjárási lábak, mint mondják, hét mérföldre zselés slurp ... Jó ötlet, az biztos.
Dazed Ryumin le palettán.
- Igen, mert te magad mondtad ...
- Rumin! - fájdalmasan ráncolva homlokát, Pampas mondta. - Látom, nem vagyok fáradt, én vagyok a terhet az Ön számára. Természetesen, ha húzott a halál küszöbén, és az életem teljesen a kezedben ... Nos, mondd meg ... Talán megyek, és a fejét a vonat alá, vagy ugrik ki az ablakon az utcára ... Mi a teendő? Sőt, én egy ékszerész, és őrülten szerelmes egy nemes törekvés ... De mi a teendő? Hol van a kijárat? Mi, kérem, - Megvan a szobában, szerszámok, arany és drágakövek, ami megnyit egy kisvállalkozás? Nem! Akár ezer 15-20 ... Pampas hangosan felsóhajtott, hanyatt esett, és felemelte a földről a könyvet, elkezdtem olvasni ...
[Rule] IV
Ryumin beteg saját lakás, és állandó lakos, az átmenet a kanapén, hogy az asztalra, majd vissza, mint azt, hogy megfelel a nyugtalan szomjúság mozgalmas munkát. Ryumin szinte megállt a szivart és bort isznak, mivel mindkét elpusztította a korábbi öngyilkosság, és a ruha és a cipő elhasználódik kétszer olyan gyors, mert a két test felöltözve, és négy lába - váltakozó ...
Ryumin már régóta udvarolt néhány érdekes özvegy, akivel sétálni ... Ez volt egy párszor neki, és meghívta magához, támaszkodva az időben tett látogatása elküldött valahová bosszantó öngyilkosság.
Egy nap, jön vissza a boltba színek otthon, bement a terembe, Pyumin hangokat hallott a műhelyben:
- De én nem hozzád, és Nikolai Petrovich! Hagyjon békén.
- Nos, minden csók, amit kellene.
- Ön badarság! Nem tudom ... És akkor, ha úgy találja, Nikolai ...
- Ez az? Jön utknetes orr ferrociánkéket hogy a száj és a fül paletta nem vezet. Ez együgyű rendkívüli! Milady! Ha adsz egy csókot - Van neki most kapsz vissza. És?
- Őrült! Mit csinál ....
Volt egy csendes nevetés és a hang egy szaftos csókot.
„Gazember! - fogcsikorgatva Ryumin. - Ő volt az én kis ruhák, lakások, élelmiszeripari és az idegeim ... Ő is élvezi, és az én nő! "
Ryumin megfordult és távozott. Visszatért a késő esti órákban. Felébredtem az alvó Pampasova és komoran nézett valahol az oldalon:
- Hé! Látod, az orrom nem temetni berlini kék, és a fogak nem palettán. Holnap reggel lehet elhagyni.
- Miért mentettél meg? - meglepett a pampák. - először mentett, majd elhajt. Nagyon szép, mit mondani.
Feje a párnán, és egy perccel később hallotta, hogy a rendszeres légzés egy alvó ember.
Azt áthatóan Ryumin Pampasovu arc, összeszorította a fogát, és azt sziszegte dühösen:
- Y, a fenébe! Ez adott volna neked a fej felett ...
[Rule] V
Pampas reggel felébredt vidám, vidám, teljesen megfeledkezve a tegnapi beszélgetést.
- keltünk? - fogadta előtt áll egy festmény Ryumin. - Emlékszel, mit mondtam tegnap? Meg lehet tisztítani.
- Te ... komolyan? Tehát ... akkor megint lökni a vízbe?
- Kérem! Egy szalmaszálat sem, hogy innen. Igen, akkor nem megfulladni.
- Nem fogom? Lássuk!
Pampas nézett komor, elszánt arccal Ryumin, lehajtotta a fejét, és öltözni kezdett.
- Viszlát, Ryumin! - mondta ünnepélyesen. - Legyen a vérem fog esni a fejére.
- Az öröm! Megyek is nézni azt, akkor megfullad.
Kimentek együtt.
Az öböl látni lehetett sétálni ritka figura. A part mentén a pampák fordult Ryumin eltökélt arcát, és nyersen megkérdezte:
- Tehát ön szerint a vízben?
Ryumin sétált nyugodtan és leült egy kőre, a parttól, mintha nem néz ... És Pampas tempójú határozatlan, zsinórra lábak a parton, néha megállás, akik sajnos a vízbe, és zajos sóhajtott. Végül intett nézett lopva közeledve hozzá két gyalogos, eltávolítjuk a kabát és a bizonytalanul hidegrázás, elérve a vízbe.
- Mit csinál? - kiáltott fel rémülten az egyik sétáló ... - Ez őrültség! Nem engedhetjük meg, hogy azt.
Üléséből Ryumin tekintik Pampasovu futott egyik babakocsi, ment térdig a vízbe, és elkezdte húzni az öngyilkos a parton. Aztán közeledett a másik, mind a három valamit ... Ez végül arra hivatkozva, hogy a két ismeretlen férfi fegyvert ragadott Pampasova, és néhány saját buzdították, elvezették őket.
Hallottam négy szó akár Rumina:
- Nem fogadom el alamizsnát. "
Írtam, fontos tudni, hogy az ember maga. Maga is tudja, vagy nem tudja, mit akar, és adja be kéri az embereket maga körül. Nos, az Ön által írt „beteg” idézőjelbe. Ami „psihohronikov” van egy nagy téma, és az ember, bárki mindig úgy gondoltam, az a kérdés - Hogyan?
Az emberi agy működik, míg az ember él. De megfejteni, hogy egy személy úgy gondolja, „beteg”, ez nem mindenkinek sikerül.
Van egy mondás: „A skizofrén legegészségesebb között skizofrén.” Irene
Újjászületés, a nehezebb utat
Nem tudom, hogy mi az igaz.
De elmondhatom, hogy a jövőben egy másik,
Mit lehet tenni magát egy hátizsákban.
- Először is odaadó hit
Az ő szívéhez közel feküdt.
Szerelem lesz meleg a hidegben,
Mivel a láng világít a lelket.
További ismeretek - jól jöhet,
És egy térkép, egy iránytű, hogy az utat.
És mellette volt egy útitárs,
Az erdő, amely nem fél elaludni.
Amint felismered, hogy áldás
A valóság éppen az ellenkezője.
És mi úgy tűnik, hogy az elején
Változás csak akkor jött ki a kapun.
Ha megpróbál csatlakozni Pampa (Pampas) - a sztyeppe, ahol vannak különböző vadon élő füvek, toll, szakáll, stb lehetséges, hogy ezek a különböző osztályok, és ennek megfelelően a gyökereket ember, gyakran más körülmények között, ahol szükség van a munka, hirtelen felébredt. Azt lefordítani pszichológiai nyelvet.
Mert, Veronica hirtelen eszébe jutott egy történet az úgynevezett „Joke pártfogója”. Ez azt jelenti, van egy kettősség jó, jó, hogy a szám, és az, aki kapja, az jó.
Elena, jó estét! Tudod, gyakran, sőt nagyon nehéz, egy ilyen kritikus helyzetben, hogy megértsék a határ, a határ élet és halál között. Ez egy nagyon mély belső perezhivanie.Ya csak eszébe jutott a könyv James Hillman „Suicide és a lélek.” Felvette, és megjelent egy részlet:
„A külső szempontjából, akik öngyilkosságot kísérel meg annak érdekében, hogy megszerezzék a béke növény vége előtt életciklusuk, szakít a természetellenesen élet korai. De egy ilyen esemény néz snaruzhi.My nem tudom, hogy mi okozza a komplex okokat az öregedés és a halál a növények, és még kevesebben vannak tisztában a „természetes” ciklus, nem tudjuk, hogy az emberi létet., ekkor a görbe minden élet statisztikailag állítólag be a halálba. nem tudjuk, hogy milyen idő termőtest kiosztott ember a halál. nem tudjuk, hogy meghal és a lélek általában "
Irina, helló. Úgy döntöttem, hogy ezt a lehetőséget, csak, ha elolvassa a szavakat ebben a válaszban. Azt hittem, hogy itt „input”? Én még mindig nem találja ki annak lehetőségét, hogy megismerjük, jobb.
Írsz, „Én nagyon közel a Messenger más országokban. Úgy érzem magam, így az élet.”
Kedves Irina! Tudod, azt vettem észre, hogy nem adja meg bármikor a beszélgetést, talán vár „bejárat”. Tulajdonképpen én ismeri ezt az állapotot, hasonlít egy tánc, ha nem hangol az ütemet. De néha, nem kell várni, csak elkezd táncolni. Utaztam sokat, járt iskolába, találkozott az emberek, és egy nap, azt vette észre, kik ezek az emberek? Természetesen lehetetlen megmondani minden pályafutásom, de amikor Amerikában volt, találkozott író Diana Vinkovetsky. Ő már megérkezett St. Petersburg. És kiderült, hogy mielőtt elmentem egy kirándulást a Hermitage, ahol az előadások voltak a barátja. A New York, van egy „szobor”, akkor minden ismerős. Egy nő, kezében egy kéz fáklyát. Megszemélyesítése nő fények az úton bevándorlók. És fokozatosan csatlakoznak a gyerekkori, ő hármas kulturális örökség nemzetközi belső tér, a felfedezője öröm, talán elkezdtem össze a különböző zenei világok, lefordítva a saját nyelvén. Utaztam Indiában, ahol van valami, hogy nyitva van. Talán én vagyok a Fény, ahol a fény?
És mégis, ha hozzátesszük, hogy már válaszolt erre a kérdésre, „Stone a nyak, hogy” vettem a repülőtéren Moszkva Bowl rózsakvarc egy ezüst láncot. Ez kabala mióta megvette, amikor repül haza Szibériából Szentpétervárra Moszkván keresztül.